Csak egy tábor // Kempf Zozo

Második Rész

Gyuláig az út úgy telt, hogy Márk vezetett, én meg magamra vállaltam a DJ szerepét, és a bátyám legnagyobb örömére felváltva indítottam el a 5 Seconds of summer és a Why don't we számokat, amiket a bátyám nem igazán szeret. De azért örülök, hogy nem hajtott bele egy fába, csak hogy végre elhallgattassa a rádiót. Megérkeztünk, Márk leparkolta a kocsit, majd a cuccunkat összeszedve besétáltunk az ajtón, ami egy hatalmas terembe vezetett, ami tele volt ugratókkal, boxokkal... És te jó isten! Rengeteg emberrel. Voltak köztük egész kicsik, 10-11 évesek lehettek, meg a húszas éveik elején járható srácok is. Mikor beléptünk, egy barna hajú, szemüveges srác közeledett felénk. Én épp leplezetlen csodálattal néztem a pályát, mikor Márk belekönyökölt az oldalamba.
-Kempf Patrik - bökött a srác felé az állával, mire oda néztem én is.
-Nem Zozónak hívják? - kérdeztem kíváncsian, visszaemlékezve Kamilla szavaira. Igen, tuti hogy Zozót mondott, ennyire nem lehetek hülye.
- Ő a tesója. PATRIK- mondta enyhén szájbarágósan, mire a szememet forgatra a srácra (Patrikra) néztem.
-Sziasztok! - köszönt ránk mikor odaért hozzánk. - Patrik vagyok- nyújtotta felénk a kezét egy pacsirta, mire a cuccomat letéve belecsaptam a kezébe. - Mi a nevetek? - kérdezte, és a kezébe vett egy névsort és egy pár nyakba akasztható névjegyet.
- Bencze Márk és Bencze Dorottya--mondta Márk, mire Patrik tett két pipát a névsorba, majd kikereste a mi névjegyeinket, és át adta őket. -Nemsokára lesz egy tájékoztató, utána pedig elosztjuk a szobákat- Mondta, majd körbe fordult. -Á, ott van Zozo! - nézett az egyik box felé, amin egy srác állt, majd ismét hozzánk fordult. - Gyertek közelebb hogy halljátok is valamit- tanácsolta, majd minden további nélkül elindult a tesója felé, pár pillanat múlva pedig mi is követtük. A box előtt még nem sokkal, előttünk pár 14 éves forma srác állt, akik magasabbak voltak nálam. Pazar. 🙄Közben a barna hajú srác, akire Patrik célzott (Zozo) elkészült.
- Üdvözlök mindenkit az idei RideZone táborban! - intett, mire a jelen lévő 25-30 ember tapsolni kezdett, így én is. Mögöttem ott állt Márk, és csak annyit súgott a fülembe, hogy "Na ő Kempf Zozo". Mosolyogva hasba könyököltem, majd ismét fel néztem Zozora, aki épp végig nézett a tömegen. - A szobaelosztást mindjárt elmondom hogy le tudjátok rakni a cuccaitokat, aztán pedig biciklizünk egyet, oké?- kérdezte mosolyogva, mire ismét tapsolni kezdtek. Zozo elkezdte felolvasni a négyes szobák elosztását, már csak én és Márk maradtunk, meg még három srác, mikor Zozo közölte, hogy Márk valami Imivel, Pizsával (vagy Pizsivel🤷🏻‍♀️) meg Dannyvel lesz egy szobában. És akkor én kivel leszek??? Riadtan pillantottam a bátyámra, aki ugyanúgy kétkedve nézett rám, majd ugyanígy pillantott vissza Zozóra, a biztonság kedvéért közelebb lépett hozzám.
- És Dorci? - kérdezte, és enyhén szólva, riadalom suhant át az arcán. Persze nem attól félt, hogy Zozóék elrabolnak, szerinte úgyis visszahoznának, inkább attól rettegett, hogy anyu képes lesz őt végig kergetni egész Békéscsabán, sőt egész Békés megyén egy papuccsal, ha szem elől teveszti az "ők egyetlen kislányukat".
- Úgy beszéltük meg, hogy választhat- mondta Zozo megnyugtató hangon. - Vagy velem lesz egy kétszemélyes szobában, vagy Patrik barátnőjével, Petrával- nézett a szemembe Zozo. Tudtam hogy van választásom. Választhatom Petrát, és elválaszthatom őt Patriktól, és akkor anyuék is nyugodtak lennének. Vagy választhatom Zozót, aki úgy meredt rám, mintha hasba akarnám vágni, vagy minimum kilyukasztottam volna a BMX-e kerekét.
- Én... - kezdtem.