Csak egy tábor // Kempf Zozo

Nyolcadik Rész

Csak 10 perce voltunk a szobában, de még mindig kínos csend volt, egyáltalán nem beszéltünk. És az sem segített a helyzetemen, hogy elkezdett merülni a telefonom, így Zozo unott pillantásától kísérve a táskámhoz sétáltam, és kihalásztam belőle a töltőm,majd az ágyra vissza mászva próbáltam meg találni a konnektort.
-Mit csinálsz? - kérdezte hirtelen Zozo, amitől annyira megijedtem, hogy kiejtettem a töltőmet a kezemből, ami beesett az ágy és a fal közé. Dühösen pillantottam Zozóra, majd az ágyon közelebb másztam a réshez, majd a kezemet a résen bedugva akartam megtalálni a töltőt, ami az istenért sem akart elkerülni.
-Segíts légyszi- pillantottam Zozóra, aki csak mosolyogva elterült az ágy másik felén és kíváncsian pislogott rám. Dühösen, a szememet forgatva próbálkoztam ismét, de csak nem akart összejönni. - Jó, akkor szólok Márknak- tápászkodtam fel dühösen, majd az ajtóhoz léptem.
-Miért nem vetted ki? - kérdezte Zozo, mikor rátettem a kilincsre a kezemet.
-Tudod, hogy nem érem el! - háborogtam, mire Zozo feltámaszkodott az alkarjára.
-Mert kicsi vagy- közölte.
-Lehet, hogy kicsi vagyok, de legalább cuki. Mint Snoopie- gondolkodtam el.
-Dodi, nálad meg Snoopie is nagyobb- forgatta a szemét Zozo, én meg nem is figyeltem a becenévre, amit adott, csak az első kezem ügyébe kerülő tárgyal megdobtam. Ami egy bakancs volt. Mégis ki hord nyáron bakancsot?! - Ez a tiéd? - kérdezte Zozo felém nyújtva a bakancsot.
-Igen Zozo, 162 centi vagyok, és 42-es lábam van- meredtem rá értetlenül, mire Zozo elmosolyodott. Majd leesett neki, hogy egy ismeretlen bakancsot fog a kezében, így fintorogva arrébb hajtotta, mire elröhögtem magam. A szúrós tekintetét látva inkább elhallgattam, majd az ágyra vissza mászva folytattam a töltő keresést, és el is felejtkeztem arról, hogy hová indultam éppen. Minden erőmmel próbáltam megtalálni a töltőm, ami persze csakazértsem lett meg. Bezzeg belenyúltam egy nagy adag pókhálóba, mire fintorogva kirántottam a kezem a résből.
-Aranyos vagy- méregette az arcomat Zozo, miközben én erősen fintorogtam, és próbáltam elűzni a gondolatot, hogy kis pókok mászkálnak rajtam. A kijelentésre persze felszaladt a szemöldököm.
-Aranyos, mint egy ember, vagy aranyos, mint például egy tüsszentő panda? - kérdeztem kíváncsian.
-Aranyos, mint egy lány, aki folyton kérdez- vonta fel a szemöldökét.
- Szóval aranyos, mint egy tüsszentő panda- biccentettem, mire felröhögött. - Én a helyedben nem nevetnék. Csak közölném, hogy itt gyilkos pókok vannak, amik le akarják harapni a kisujjamat, ami ha neadjisten megtörténne, az a te hibád lesz- közöltem, mire Zozo még jobban nevetni kezdett. Elmosolyodtam, és ismét nyúltam volna be a töltőmet keresni, de Zozo megragadta a csuklómat, és most ő nyúlt be az ágy mögé, és elsőre kihúzta a töltőt. - Ez csalás! - jelentettem ki, mire elnevette magát, és el terült mellettem az ágyon. Feltettem a telefonom töltőre, majd a fürdőben belebújtam az "I'm not a morning person" feliratú felsőmből meg a rövidnacimból álló "pizsimbe", és mikor kiléptem, megborzongtam a hidegben. - Hú, de lehűlt a levegő! - dörzsöltem meg a karom, mire Zozo felpattant, az erkélyajtóhoz lépett, és próbálta bezárni. Igen ám, csak a kilincs a kezében maradt. - Te jó ég! - fogtam a fejem remegve.
-Van pulcsid? - kérdezte Zozo, mire a táskámhoz léptem, és beletúrtam. És persze hogy nem találtam benne. De hülye vagyok! Remegve egyenesedtem fel, és megráztam a fejem, mire Zozo kibújt a fekete RIDE!-os pulcsijából, és felém nyújtotta. Remegve, csodálkozó fejjel meredtem rá, és kikaptam a kezéből, és belebújtam. Férfi dezodor, mentol és bors illata volt. A pulcsi hatalmas volt rám,kb. úgy nézhettem ki benne, mint egy manó. Zozo párnákkal torlaszolta el az ajtót, majd bemásztunk az ágyba, majd túl közel Zozóhoz (éreztem a leheletét a tarkómon), elaludtam.