Csak egy tábor // Kempf Zozo

Tizedik Rész

Reggeli közben ugyanott ültem, mint tegnap este, Petra és Márk között, Zozóval szemben. Igyekeztem kerülni Zozo tekintetét, így a jobbján ülő Imivel beszélgettem a BMX-ekről. Reggeli után Zozót ismét nagy ívben kerülve biciklizünk Márkkal, legfőképp Imi tanácsait hallgattam meg, és amúgy teljesen érett 18 éveshez méltóan elvegyültem a 10 évesek között, mikor megláttam, hogy Zozo felénk közeledik. Imi és Márk szakadtak a nevetéstől, én már nem annyira. A 10 évesek közül mindegyik magasabb volt mint én, úgyhogy ezzel nem volt baj. Ebédre ismét szendvicset kaptunk, amit Petra mellett fogyasztottam el. Mondjuk Zozo ismét belerondított a képbe, ugyanis mikor Imivel felénk sétáltak, ijedtemben beugrottam két tuja közé. Petra válla rázkódott a nevetéstől, de pókerarccal meredt Zozóra, és állította, hogy nem látott. Abban a pillanatban tényleg nem is, mert épp két tuja mögött várakoztam. Petra viszont még akkor sem kérdezett semmit, mikor tuja leveleket söpörve a hajamból visszaléptem mellé. Tudom, hogy nagyon éretten viselkedtem, de hát na. Egy 18 éves lány  vagyok, aki nincsen tisztában az érzéseivel.
-Jézusom, ne nézz így rám- fogtam a fejem Petrára pillantva.
-Én nem nézek sehogy- vonta meg a vállát, miközben a táborozók alkotta sor végén ballagtunk.
-Jaj dehogynem. Pont ÚGY nézel rám- forgattam a szemem.
- Tényleg nem érzel semmit Zozo iránt? - kérdezte, mire elgondolkodtam. Csak egy napja ismerem!
-Nem tudom--suttogta kétségbeesett arccal, mire Petra átkarolta a vállamat. - Mindig féltem bárkit is közel engedni magamhoz, bár a szarkazmusomat hallva nem is közeledtek hozzám. De Zozo... Őt nem zavarja, csak... Kiröhög. Ami idegesítő. Mármint hogy nem vesz komolyan. És Dodinak hívott- pillantottam fel Petrára, aki elmosolyodott.
-Team Zorka? - kérdezte mosolyogva, mire vonakodva biccentettem.
-Hát, nagyon úgy néz ki- vontam meg a vállamat, mire elmosolyodott. Megbíztam Petrában. Olyan lett nekem, mint Kamilla. És ez fura. A tóhoz leérve szereztünk magunknak fagyit, majd odasétáltunk Patrikhoz, Márkhoz és Imihez, akik végül becsábítottak minket a vízbe (jó, engem Márk az ölében vitt be), és kakasviadaloztunk. Én épp Imi nyakából zuhantam le (a Patrik nyakában ülő Márk ellen esélyem sem volt), majd rúgtam föl magam a víz alól, mikor valaki majdnem eltaposott.
-Jaj! - kiáltott fel Zozo. - A szívbajt hozod rám Dodi- emelt ki a vízből, mire a vizet kipislogva a szememből néztem fel rá. Igaz szemüveg nélkül nem látok valami jól, de az tuti, hogy a vizes Zozo sem tesz túl jót az egészségemnek. Neki még az is jól áll, ha a víztől a fejére tapad a haja. Jézusom, tuti hogy nem vagyok normális! Csak EGY napja ismerem. Próbáltam leküzdenj magamban a "valami nem okés" érzést, és elengedtem magam. Teljesen jól elvoltam az új barátaimmal. Vannak barátaim! Jézusom! Ez határozottan fejlődés.