Mardekár Hercegnője

1.év 3.fejezet - A vonatút

Szeptember elsején Amelia valahogy mégse tudott felkelni, valószínűleg azért, mert hajnalig el sem tudott aludni úgy izgult ezért mágiatörténet tankönyvét tanulmányozta. Anyja mindig azt mondta neki, hogy a Roxfortban a mágia történeti órákon az ember maximum rajzolgat, de inkább alszik, viszont Amelia még így is várta az órát, mert apja megsúgta, hogyha a véres bárót szépen kéri akkor ő mesél a lánynak az igen izgalmas múltjáról.

Mire Amelia összeszedte magát a szülei már az asztalnál ültek. Amikor apja meglátta megpróbálta elnyomni a feltörő nevetést, de ennek végén csupán félre nyelt. De így legalább Amelia tudott egy jót nevetni reggel. Az anyja leültette és kifésülte a haját, sőt még be is fonta. Amelia idő közben inkább megreggelizett, bár nem evett sokat. Minél éberebb lett, annál inkább izgult megint. A szülei ezt látva úgy döntöttek ideje indulni, így hoppanáltak egyet a King's Cross kilenc és háromnegyedik vágányára. Dracot hiába kereste, nem találta, így inkább keresett egy helyet, hamar talált egy kupét, ahol egy valaki ült. Pontosabban Harry Potter.

- Szia. Rég találkoztunk, beülhettek? - A fiú boldogan bólintott és az előtte lévő ülésekre mutatott. - Köszönöm.

- Hello. - Amelia háta mögül szólt a hang, akinek a tulajdonosa egy vörös hajú fiú volt. - Ül ott valaki? Minden fülke tele van.

Harry és Amelia egyszere rázta a fejét mire a fiú leült, és újra nyílt a fülke ajtaja és egy vörös iker pár nézett be rajta, akik valószínűleg a vöröshajú fiú testvérei lehetek.

- Hé, Ron! - szólalt meg az egyikük és a másikuk pedig folytatta.

- Figyusz! Előre megyünk megnézni Lee Jordan óriás tarantuláját.

- Jó... - motyogta ezek szerint Ron.

- Harry - fordultak az említetthez az ikrek. - Még be se mutatkoztunk. Fred és George Weasley vagyunk. Ő meg az öcsénk Ron. Szia majd jövünk.

- Sziasztok! -Harry és Ron már csak a levegőtől tudott elköszönni. Amelia azt nézte, hogy ideje lenne bemutatkoznia, de Ron hamarabb fordult Harryhez és kezdet vele beszélgetni.

- Te tényleg Harry Potter vagy? - erre a fekete hajú fiú csak bólintott.

- Oh... Már azt hittem, hogy Fred és George megint ugratnak. És tényleg van egy olyan... tudod, egy olyan... - Harry homlokára mutatott. Harry félretolta a lelógó hajfürtöt. Ron rámeredt a villámsebhelyre.

- Tudodki ezen a helyen...

- Igen - felelte Harry. - De nem emlékszem rá.

- Semmire? - faggatta Ron.

- Csak egy nagy zöld fényre, semmi másra.

- Fúúú... - Ron néhány másodpercig szótlanul meredt Harryre, azután észbe kapott, és újból kinézett az ablakon. Ezek után Harry kezdte kérdezgetni Ront, mint kiderült félt, hogy ő lesz a legbutább. Améliának vissza kelet fognia a mosolyát, merthát még se nevetheti ki azért, mert sose meséltek neki a varázs világról. Ron ellenben teljesen nyugodtan magyarázott. Mialatt kiértek Londonból Ronnak úgy tűnt sikerült megnyugtatnia a fiút.

- Neked milyen családod van? - Harry rá emelte zöld szemét Améliára, aki először fel se fogta, hogy hozzá beszélnek, majd vállat vont.

- Nem tudom. Normális. Azt hiszem. Anya és Apa is varázslók.

- Mi a neved?

- A nevem Amelia Lily Delossa.

- Akkor nem normális a családod. -Amelia felvont szemöldökkel meredt Ronra.