Mardekár Hercegnője

1.év 4.fejezet - A Teszlek süveg

A diákok csak úgy özönlöttek le a vonatról a sötét peronra. Amelia, Harry és Ron persze azt se tudta mit csináljon. Aztán a fejük felet egy nagy lámpa jelent meg, és Amelia számára egy ismerős hang kiáltott fel.

- Elsősök! Minden elsős jöjjön ide! - majd köszönt Harrynek is, de gyorsan vissza fordult az elsősökből kialakult gyerek kupachoz. - Gyerünk, gyertek utánam! Vannak még itt elsősök? Vigyázz hova lépsz! Elsősök utánam!

Hagridot követve Amelia nem egyszer elesett volna, ha Harry és Ron nem kapják el. A keskeny lejtős ösvényen nem csak ő esdekelt, hanem sokan mások is, és volt aki még bukfencet is vetett. Igazából senki se nagyon mert beszélni, csak egy fiú szipogását hallotta Amelia maga mellől.

- Mindjár' rápisloghattok a jó öreg Roxfortra - szólt hátra Hagrid a válla fölött. - Csak még egy utolsó kanyar.

A diáksereg ámuldozva felmorajlott. A szűk ösvény egy nagy fekete tónál ért véget. A tó túlsó partján szikla állt, s annak a csúcsán ott büszkélkedett egy hatalmas, száztornyú kastély. Ablakai csak úgy szikráztak a csillagok fényében.

- Csónakonként négy ember és nem több! - parancsolta Hagrid, és a part mentén ringatózó csónakflottára mutatott. Harry, Ron és Amelia a szipogó fiúval, mint utóbb kiderült Neville-lel és osztották meg lélekvesztőjüket.

- Mindenki beszállt? - harsogta Hagrid, aki egymaga elfoglalt egy csónakot. - Helyes. Indulás!

A kis flotta azon nyomban eltávolodott a parttól. A csónakok hangtalanul siklottak a tükörsima vízen. Senkinek nem volt kedve beszélni; a diákok mind némán bámulták a büszke kastélyt. Ahogy közeledtek a várhegyhez, az épület egyre hatalmasabbnak tűnt.

- Fejre vigyázz! - rikkantotta Hagrid, mikor az első csónak elérte a parti sziklát.

Mindannyian lehajtották a fejüket, s a ladikok sorban besiklottak egy, a sziklafalon tátongó nyílásba, amelyet sűrű borostyánfüggöny takart el a tó felől érkezők szeme elől. A sötét barlang, amelyben útjukat folytatták, az irányból ítélve egyenesen a kastély alá vezetett. Végül partot értek egy föld alatti ki-kötőben, és a diákok kikecmeregtek a fövenyre. Hagrid sorban ellenőrizte a megürült csónakokat.

- Hékás! Ez nem a te békád? - kurjantott az egyiknél, Hagrid Neville-nek.

- Trevor! - derült fel Neville és gyorsan magához vette a békáját. Hagrid újra elindult egy diák sereggel a háta mögött, majd egy hatalmas ajtó előtt állt meg. Hármat dobogott rajta, mire az kinyílt, és bevonultak az épületbe. Ott egy magas fekete hajú, smaragd zöld taláros boszorkány fogadta őket. A szigorú arcát látva, egyértelmű volt, hogy nem tanácsos ujjat húzni vele.

- Az elsőévesek, McGalagony professzor. - jelentette Hagrid.

- Köszönöm Hagrid. Innen átveszem őket. - majd inttet egyet a diákoknak, jelezvén hogy kövesék őt. A hatalmas kőpadlós csarnokon átvágva a szemközti márvány lépcsőket célozták meg. Legalábbis Amelia ezt hitte amíg meg nem állt a professzor a terem jobb oldalán egy ajtó előtt. Onnan nagy hangzavar hallatszódott, nyilván valóan a felsőbb évesek voltak.

- Köszöntök mindenkit a Roxfortban - fogott bele mondókájába McGalagony professzor. - Hamarosan megkezdődik az évnyitó bankett, de mielőtt elfoglalják a helyüket a nagyteremben, be-osztjuk magukat az egyes házakba. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk. Az órákon a ház többi tanulójával együtt vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak, és a ház klubhelyiségében töltik a szabadidejüket.