Mardekár Hercegnője

1.év 15.fejezet - A vadászat indul!

Améliának később Harryék is elmesélték a bűntető munkát. És az elképzelésüket, miszerint Piton Tudjuk kinek akarja adni a követ. A lány bele borzongott a gondolatba, hogy Tudjuk ki vissza akar térni, de nem igazán volt ideje ezzel foglalkozni. Hiszen az évvégi vizsgáival kellett foglalkoznia, és a barátainak segíteni. Nevillelel sokat gyakoroltak, hogy Piton meg ne buktassa szegény fiút. De valahogy mindannyian letették a vizsgáikat.

Beköszöntött a kánikula. Tikkasztóan meleg volt abban a tágas osztályteremben is, ahol a diákok az írásbeli vizsgafeladatokat körmölték puskázásgátló átokkal megbűvölt lúdtollaikkal. Az írásbelik mellett gyakorlati vizsgáik is voltak. Flitwick professzor egyenként behívta őket a bűbájtanterembe, hogy lássa, végig tudnak-e táncoltatni egy ananászt az asztalon. McGalagonynál egeret kellett tubákosszelencévé változtatniuk - pluszpontokat ért, ha a szelence míves kivitelűre sikerült, de pontlevonás járt érte, ha bajsza volt. Amelia persze olyan díszeset csinált amilyet csak tudott amiért a professzor asszony meg is dicsérte. Piton vizsgáján reszkettek, mint a kocsonya, mert a professzor végig ott állt a hátuk mögött, miközben ők igyekeztek előkaparni emlékezetükből a felejtés italának hozzávalóit.

Az utolsó vizsga végeztével Amelia lement a tópartra, hogy a Griffendéles barátaival is legyen egy kicsit. A tó felé lépdelve meglátta a keresett barátait, akik egy fa alatt pihentek. A Weasley ikrek és Lee Jordan is a tónál mulatták az időt: a habok közt lubickoló óriási polip karjait csiklandozták.

- Isten veled, tanulás - sóhajtott Ron, és boldogan nyúlt el a puha pázsiton. - Te is lehetnél egy kicsit vidámabb, Harry. Csak egy hét múlva tudjuk meg, milyen pocsékul sikerültek az írásbelik. Addig nincs miért aggódnunk.

Harry megdörzsölte a homlokát.

- Csak tudnám, hogy mit jelent ez a fájdalom! - fakadt ki tanácstalanul. - Folyton sajog a sebhelyem... Korábban is fájt néha, de nem ilyen sokáig.

- Miért nem mutatod meg a nővérnek? - kérdezte Am döbbenten. -Csak tud adni valami fájdalom csillapított.

- Ez nem betegség - rázta a fejét Harry -, hanem figyelmeztetés. Azt jelenti, hogy veszély közeleg...

Ront lustává tette a nagy meleg.

- Nyugi, Harry - ásított. - Hermionénak igaza van: amíg Dumbledore-t látod, nem kell féltened a követ. Különben sincs rá bizonyítékunk, hogy Piton el tudna bánni Bolyhoskával. A múltkori kalandja majdnem a fél lábába került. Egyhamar nem mer újra próbálkozni. Egyébként meg, előbb fog Neville bekerülni a kviddicsválogatottba, mint hogy Hagrid elárulja Dumbledore-t.

- Csak a vizsga miatt érzed ezt. - nyugtatta Am, bár ebben még ő se hitt. Neki is nagyon rossz előérzete volt, csupán ő se értette ennek okát.

- Én például felriadtam tegnap éjszaka, és már majdnem neki ültem az átváltoztatástant tanulni, amikor eszembe jutott, hogy azon a vizsgán már túl vagyunk. - helyeselt Mio, aki ezek szerint, elhitte Am mondandóját. Harry hirtelen felpattant.

- Te meg hova mész? - kérdezte álmosan Ron.

- Eszembe jutott valami - hadarta Harry holtra váltan. - Most rögtön el kell mennünk Hagridhoz!

- Miért? - fintorgott Hermione, de azért feltápászkodott Ameliával. Már felfelé haladtak a füves domboldalon, mikor Harry válaszolt neki.

- Nem tartjátok egy kicsit furcsának, hogy Hagrid leghőbb vágya egy sárkány, és erre jön egy idegen, akinek véletlenül épp egy sárkánytojás van a zsebében? Hányan sétálgatnak sárkánytojásokkal, ha egyszer tiltja a törvény? Feltűnő véletlen, hogy az illető épp Hagridba botlott, nem gondoljátok? Hogy ez eddig nem jutott eszembe!