Mardekár Hercegnője

1.év extra fejezet - Draco a vonaton

Draco szinte kieset az ágyból szeptember elsején. Alig várta, hogy elmehessen a Roxfortba. Szépen felöltözött egy Dobby, a házimanójuk, által kivasalt ruhába, és megfésülködött. Sőt még hátra is zselészte, mert emlékezett rá, hogy apja szerint így kell hordania. Lefelé menet az ebédlőben külön emlékeztette magát, hogy nem rohanhat, így szép komótosan ment le. Nagy döbbenetére anyja és apja már lent voltak, így együtt ültek reggelizni. Szokásukhoz híven, az asztalnál nincs beszéd. Draco ezért is szeretett Améliánál lenni. Ott annyival kötetlenebb volt ő is és az anyja is. A reggeli után apja a kezébe adta a talárját, amit Draco nem tudott hova tenni.

- Máris indulunk? Miért?

- Ne kérdez butaságokat. Bemutatok neked egy két ismerősömet. - olyan hangsúllyal mondta az utolsó szót, hogy Draco azonnal tudta, hogy apja a beosztottjairól beszél. - És megismerheted a jegyesedet.

- Tessék? - Draco anyjával egyszere kérdezett vissza. Hiszen Draconak nem lehet jegyese. Megígérte Améliának hatévesen, hogy őt fogja elvenni.

De apját láthatólag nem érdekelte, hogy ők mit gondolnak, és mentek a vonat állomásra, ahol apja hamar megtalálta a kereset embereket. 

- Mr. Vincent és Mr. Gregory és bizonyára ők lesznek a fiaik. - nézett Lucius Malfoy két zömök srácra. Draco gyorsan megértette. Mostantól ők lesznek a testőrei, verő emberei és a figyelői. Legalább is apja így tervezhette.

- Igen, uram. Ő a fiam Crak.

- Üdvözlöm uram.

- Ő az én fiam Monstro.

- Üdvözlöm uram.

- Ő pedig a fiam Draco.

- Jó napot kívánok uraim, igazán örülök, hogy megismerhetem önöket. - mondta Draco a már régóta megtanult szöveget miközben kezet rázott mindenkivel. Apja ezek után elvezette egy másik családhoz, ahol egy vele egy idős róka képű lány állt a szüleivel. Miközben mentek hallotta ahogy két új testőrének apjai mondják nekik, hogy hallgassanak Dracora és védjék őt és jelentsenek apjának.

- Mr. és Mrs. Parkinson. Rég láttuk egymást. - rázott kezet mindkét szülővel apja majd előre tolta Dracot. - Ő a fiam Draco.

- Üdvözlöm önöket. - kezet rázott Mr. Parkinsonnal és kézfejen csókolta Mrs. Parkinsont.

- Milyen jól nevelt fia van Mr. Malfoy. - ámuldozott Mrs. Parkinson, miközben Draco vett egy mély lélegzettet és a róka képű lányhoz lépett és kézfejen csókolta őt is.

- Jó reggelt. Az én nevem Draco Malfoy, és kegyedben kit tisztelhetek?

- Jó reggelt. Az én nevem Pansy Parkinson. - és így ment a bájcsevej egészen addig amíg fel nem ültek a vonatra.

A fülképen Crak, Monstro, Pansy és Draco ült, de Draco már most gyűlölte az egészet. Pansy már most rá akaszkodott, és valamiről nagyban magyarázott Draconak. A fiú ellenben azon gondolkozott, hogy hol van Amelia vagy Zambini. Egyiküket se látta, pedig együtt akart velük utazni. Már jó ideje utaztak amikor hirtelen kinyílt a kupé ajtaja.

- Draco! - hallotta meg Amelia hangját Draco, de Crak és Monstro fel lökték a lányt abban a percben. Draco alig bírta fent tartani az álcáját melyet apja miatt kelett.

- Hagyjátok, ő Amelia Delossa. - látta ahogy a lány újra elmosolyodik és megindul felé, de ahogy megláttja Pansyt eltűnik a mosolya újra. - Hol voltál eddig?