Mardekár Hercegnője

1.év extra fejezet - Draco büntetőmunkája

Draco direkt nem irt apjának egész évben, csak anyjának. Így apja levele kicsit megdöbbentette. A levélben az apja számonkérte, hogy miért büntették meg Dracot. De a valódi választ megint csak nem mondhatta el apjának. Mert Dracot valójában zavarta, hogy Potterék vannak a barátja közelében. De ez vajmi kevés ok az apjának. Igy Draco inkább csak egy szó nélkül hagyta a levelet, és elindult inkább a bűntetőmunkájára. Ahogy ment ki a klubhelyiségből, látta ahogy Amelia a kanapén aludt el, így Draco varázsolt neki egy takarót és remélte, hogy a lány még akkor is ott lesz amikor ő visszaér a bűntetőmunkáról. Szeretett volna beszélni a lánnyal, és mintha a lány direkt kerülte volna őt. És igaz, hogy Ő is kerülte valamennyire, hiszen megakarta szívatni Potteréket és tudta, hogy Am képes lenne lebeszélni róla. Mikor leért a bejárati csarnokhoz, még csak Frics volt ott, így kettesben kellet vele várnia Pottert és Grangert, ami meglepte, hogy Longbottom is jött a Griffendélesekkel. Ezek szerint őt is megbüntették.

- Gyertek utánam - szólt Frics, és lámpájával mutatva az utat, elindult a kapu felé. - Legközelebb majd kétszer is meggondoljátok, mielőtt megszegitek a házirendet. Úgy bizony... A kemény munka a legjobb tanítómester... Bár... a régi, jól bevált módszerek még hatásosabbak... Az lenne az igazi, ha a csuklótoknál fogva fellógatnának titeket néhány napra. A láncok még megvannak - mindig megolajozom őket, hátha egyszer szükség lesz rájuk... Na, mozgás, és ne törjétek szökésen a fejeteket, mert nagyon ráfizettek!

Átvágtak az éji homályba burkolózó parkon. Longbottom egész úton szipogott; lerítt róla, hogy nagyon fél. Draco eltűnődött, hogy vajon mi lesz a büntetésük. Frics széles jókedvéből ítélve csak valami szörnyűségre lehetett számítani.

- Te vagy az, Frics? Siess, már indulnunk kellene. - hallotta meg Draco a vadőr hangját. A fiú csak megforgatta szemét, persze hogy Potterék barátja viszi őkett büntetőmunkára. Látszódott is a Griffendéleseken, hogy megkönnyebbülnek.

- Ne higgyétek, hogy csak sétafikálni fogtok azzal a melákkal. A sötét erdőbe mentek vele, és nem hinném, hogy egy darabban fogtok kijönni onnan.

A hír hallatán Longbottom panaszosan felnyögött, Draco pedig megtorpant, mintha falba ütközött volna.

- Az erdőbe? - hírtelen eltűnt minden bátorsága amit összeszedett eddig. - Oda nem mehetünk be éjszaka. Tele van mindenféle szörnyeteggel... Azt mondják, még vérfarkasok is vannak.

- Nem valami biztató kilátások, mi? - heherészett Frics, miközben a Griffendélesek közelebb léptek egymáshoz. - Miért nem akkor féltetek a vérfarkasoktól, amikor éjszaka kóborolni indultatok?

Hagrid közeledett feléjük, sarkában Agyarral. Kezében jókora nyílpuskát lóbált, vállán nyílvesszőkkel teli tegez lógott.

- Már épp ideje volt - szólt. - Fél órája várok rátok. Harry, Hermione, minden rendben?

- Csak ne ilyen barátságosan, Hagrid - szólt közbe Frics. - Ne feled, hogy büntetésből vannak itt.

- Hát ezért késtetek, mi? - Hagrid összevont szemöldökkel nézett a gondnokra. - Nem a te dolgod megbüntetni őket. Elmehetsz, most már nincs szükség rád.

- Hajnalban értük jövök - recsegte Frics, majd hozzátette: - Elviszem, ami megmaradt belőlük.

Azzal sarkon fordult, és lámpáját lóbálva elindult a kastély felé. Draco Hagridhoz fordult.

- Az erdőbe nem megyek - jelentette ki.

- De bizony bejössz, ha Roxfortos diák akarsz maradni! - mordult fel Hagrid. - Rosszat tettél, és most megfizetsz érte.