Mardekár Hercegnője

1.év 14.fejezet - A norvég tarajos sárkány

Újra ott volt. A vörös hajú nő és Mardekár Malazár a kis lányukkal játszottak, amíg a három fiú, Thomas, Peter és Edmund pedig az asztalnál ültek és figyelték szüleiket és húgukat. Ekkor kopogtattak az ajtón és egy vörös és arany ruhába öltözött férfi, oldalán karddal lépet be. Mardekár egyből felállt és üdvözölte.

- Szervusz Godrik.

- Rég láttuk egymást öreg barátom. - nevetett fel, a férfi és közelebb ment megnézni a gyermeket. - Ő lenne Amelia?

- Igen. - az anyuka szelíden mosolygott. Ezek után Godrik kezébe adta a gyermeket. A kislány boldogan játszott a férfi szakállával amikor Malazár a barátja vállára tette kezét.

- Griffendél Godrik, szeretnék valamit kérni tőled. - Godrik csak kérdőn nézett rá. - Szeretném ha te lennél Amelia kereszt apja.

- Ezer örömmel, öreg barátom. - nevetett fel Griffendél. Viszont Thomas újra csak féltékenyen nézett húga felé. Nem értette miért ekkora öröm az új testvére.

Ekkor elsőtétült a kép és amikor újra látott valamit akkor, egy hatéves kislányt látott. Ő volt Mardekár Amelia, miközben a kertben játszott egy labdával a testvéreivel. Éppen Thomasnál volt a labda, aki feldobta a fára. Edmund és Peter elmentek a szüleikhez, hogy segítsenek leszedni a labdát. Végül a szüleiken kívül, a Roxfort másik három alapítója is megjelent. Thomas ellenben csak ült a fűben és nevetett ahogy húga próbálja leszedni a labdát.

- Thomas. - szólt rá apja. - Miért nevetsz a testvéreden, és miért nem segítesz neki?

Thomas hamar elnémult és döbbenten nézett előre, de nem az apját nézte, hanem a felnőttek mögött lévő húgát, aki egyszerűen fellebegett a labdáért.

- Hogy? - remegett meg Thomas hangja miközben húgára mutatott. A felnőttek megfordulva látták a lebegő kislányt és ugyan úgy ledöbbentek, mint a fiú. Mikor a kislány odaszaladt a labdával a szüleivel, Mardekár hamar felemelte és megölelte, miközben nevetett.

- Milyen ügyes vagy én kis hercegnőm! - nyomott egy puszit a gyermek homlokára, miközben a többiek is nevetek.

Amelia zihálva ébredt. A suli kezdete óta nem volt ilyen álma. És eldöntötte, hogy akar valakivel beszélni erről, csak azt nem tudta kivel beszélhetne erről. A legutóbbi kviddics meccs óta sok idő telt el és Amelia kevés időt töltött a Griffendéles barátaival. Harryék kérésére, sokszor megleste, hogy Bolyhoska ott van e még. Igazából sajnálta, hogy nem látthata ahogy Piton megfenyegette Mógust, mert szerinte ez nagy poén. Ezért se állt be megvédeni a professzor urat a többi diák piszkálásával szemben, és inkább jót szórakozott a többieken. Emiatt a napjai többsége a megszokott kerékvágásban zajlottak. A tanórákon még mindig nem voltak gondjai, hiszen a tananyagot már előre megtanulta és a gyakorlati rész még mindig elsőre sikerült neki. A húsvéti szünetet nagyon élvezték a sok tanulni való ellenére is, és még húsvéti csokikat is kaptak Tracey szüleitől. Sokszor kimentek a friss levegőre, és volt, hogy rá vették a fiúkat fogócskára, vagy esetleg bújócskára.

Aznap is ebédnél, végig hülyülték a barátaival. Az ételt imádta Amelia, bár Sipor főztjéhez még mindig nem ért fel. Éppen a parkban sétáltak, amikor meglátta Harryéket.

- Lányok, nem baj ha elmegyek beszélni Harryékkel? - nézett barátnőire akik hevesen rázták a fejüket.

- Nem baj ha lemásolom a mágia töris házidat? - nevetett fel Tracey.

- A szobámban, az asztalomon találod. - intett nevetve Am, majd elszaladt Harryékhez és ráugrott a fiúra hátulról. - Hello!

- Amelia! A frászt hozod rám! - akadt ki Harry, bár gyorsan megnyugodott.