Captain Styles (magyar)

1. fejezet

Isabella szemszöge:

A város utcáin szaladtam át, nevettem, ahogy lépéseket hallottam magam mögött. Oldalra fordítottam a fejem, egy önelégült mosoly volt az arcomon, miközben lassan utolért engem.

Nem sokkal később megragadta a csuklómat, és körbeforgatott a levegőben. Nevettem, összekulcsoltam a lábaimat a csípőjénél, és hozzáérintettem a homlokom az övéhez. Nekinyomott a falnak, mire elmosolyodtam. Arca elhomályosult, nem láttam, ki az. Ismertem őt... Igen. De ki volt az?

- Mondtam, hogy velem kalandban lesz részed – suttogta, olyan halkan, hogy alig tudtam kivenni a szavait.

- És igazad volt – feleltem. Csókra hajtottam a fejemet, azonban ő elhalványult, én pedig a földre zuhantam.

- Hazug! Azt mondtad, sose felejtenéd el! – hallottam a morajló hangját, de nem tudtam felidézni, miről beszél. A tengelyem körül forogtam, próbáltam rátalálni, közben a sötétség lassan körbezárt. Alig kaptam már levegőt, és mielőtt a feketeség teljesen bekebelezett volna, egy pillanatra zöld fény siklott el előttem.

- Várj!

Új kezdetre ébredtem, éreztem, ahogy a napsugarak bevilágítanak az ablakon át. Morogtam, átfordultam az oldalamra, majd lassan kinyitottam a szemem.

Miféle álom volt ez? Minden egyes alkalommal egyre jobban összezavart.

A szobalányom, Darla, kedves mosollyal üdvözölt, mikor meglátott.

- Jó reggel, kisasszony, hogy van? – kérdezte.

Egy mély levegő kíséretében ültem fel az ágyon.

- Darla, hányszor kell még elmondanom neked? Hívj nyugodtan Isabellának. – feleltem, mire felsóhajtott.

- Sajnálom, kisassz... Isabella, ez egy szokás, amit az édesapja aggatott rám – védekezett.

- Semmi baj, tudom, milyen – kuncogtam, mire ő is elmosolyodott. – Mennyi az idő?

Darla intette a fejét.

- Még csak 8:30. Az édesapja szerette volna, hogy ébresszem fel kilenc előtt. Valami fontosat kell elmondania önnek – felelte. Morgás hagyta el a számat, ahogy ránéztem az órára.

Atyám, még csak 8:30. Ez gáz.

- És tudja, hogy utálom a kora reggeleket – siránkoztam.

Darla felnevetett.

- Jobb, ha megnézi, mit szeretne öntől, Miss – mondta.

Kieresztettem a felgyülemlett levegőmet, kierőszakoltam magamat az ágyból, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Megfésültem a hajamat, mielőtt használtam volna a wc-t, és megmostam volna a kezem. Visszamentem a szobámba, felvettem egy fekete leggings-t és egy túlméretezett, kék pulóvert.

Ezek voltak az itthoni gönceim, miután apám nem tudta elviselni, hogy „ilyen ruhákban" jelenjek meg máshol.

Mikor lementem a földszintre, hogy lássam őt, valaki mással beszélt a bejárati ajtónál.

- Jó reggelt, Isabella – köszöntött.

- Jó reggel, Apám – viszonoztam, mire bólintott egyet.

- Ma este vendégeink lesznek, szóval remélem nem ezeket tervezed majd viselni – mondta.

- Nem, uram, ez esetben átöltözöm – sóhajtottam, amire egy újabb bólintással felelt.