Captain Styles (magyar)

15. fejezet

Már egy hete, hogy Harry felvitt a hajójára, és vitorlát bontott. Be kell ismernem, most már minden pillanatát imádom. Minden történés izgalmas és új a számomra, ráadásul mindig is éheztem a kalandot, amibe most belecsöppentem.

A maga fura módján, de Harry hagyta, hogy azt az életet élhessem, amiről álmodtam: távol vagyok az otthonomtól, felfedezem a világot és közben jól érzem magam. Még ha el is rabolt engem az elején, egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy elrabló. Helyette egy elkényeztetett gyerek, aki imád a feje után menni, és mikor nem az ő kedve szerint mennek a dolgok, kidobja a hisztit.

Szóval, lényegében úgy viselkedik, mint egy nyeretlen ötéves.

De már hozzászoktam az éretlen oldalához, csak úgy, mint a komolyhoz. Tudja, miről beszél, mikor parancsokat osztogat a legénységének, és nem szeret semmiféle pontatlanságot a hajóján. És mégis, imádta, hogy a csapata közben poénkodik és jól érzi magát. Az egyetlen dolog, amiért még mindig bajba kerültem, azok a bipoláris hajlamai. Az egyik pillanatban vidám, a másikban pedig dühös.

Ő a legfurább kalóz, akiről valaha hallottam.

Harrynek rengeteg kedves és lenyűgöző dolga van a hajón, de a zuhanyzók nem tartoznak közéjük. Egyetlen egy zuhanyzó van, ami lényegében egy hatalmas lavor, amibe vizet lehet tenni. Szóval inkább passzoltam, főleg, hogy az egész a fedélzet kellős közepén volt. Nem álltam készen arra, hogy egy halom perverz jalóz előtt levetkőzzek.

Kisétáltam a szobánkból, és a fedélzetre mentem. Összekulcsoltam a kezeimet a fejem fölött, megkönnyebülten felsóhajtottam, ahogy a nap fényesen ránk ragyogott. Mosollyal az arcomon fordultam a tenger felé, a kék hullámok a hajó oldalához csapódtak, miközben a nap fénye visszaverődött a víz felszínén.

A hajó oldalához sétáltam, nekidőltem a fának, és bámultam a tengert. Annyira megnyugtató és gyengéd volt, elég szerencsések voltunk ahhoz, hogy elkerüljük a vihart.

Meglepődve megugrottam, mikor két kéz fonódott a csípőmre, és egy fej hajolt a vállamra. Felé fordultam, ekkor láttam meg Harryt. Rámosolyogtam, amit viszonzott, majd a horizontra vezette a tekintetét.

- Élvezed a kilátást? - kérdezte. Újra előre fordultam, figyeltem a hullámokat.

- Igen, nagyon – feleltem őszintén.

Harry bólintott, elengedte a csípőmet, hogy mellém léphessen. Kezeit a hajó szélén pihentette, zöld szemei a nyílt vizet kémlelték.

- Örülök, mert így úgy érzem, hogy jó döntést hoztam, mikor magammal hoztalak – mondta, majd felnevetett.

- Volt választásod? - kérdeztem, mire elvigyorodott.

- Nos, el is pusztíthattam volna mindent, de helyette megkaparintottam egy gyönyörű hölgyet, aki most az egyszerű hajóm fedélzetén áll - jegyezte meg, miközben rám kacsintott.

Elpirultam, a földre szegeztem a tekintetem, közben egy apró mosoly került az arcomra.

- Köszi...

- Harry felnevetett.

- Bella?

- Összeráncolt szemöldökkel néztem vissza rá.

- Hmm?

- Nem hazudtál, mikor azt mondtad, jól érzed itt magad, ugye? - kérdezte, és nem tehettem róla, a mosoly szétterült az arcomon. Harry Styles, a kalóz, akinek elvileg nincs egy darab gyengesége se, ideges amiatt, amit erre válaszolok. Ez igazán aranyos.