Captain Styles (magyar)

3. fejezet

Óvatossággal figyeltem az eseményeket, miközben a férfi tartott engem. Küzdöttem ellene, ami megmosolyogtatta, és intette a fejét.

- Nem így kell viselkedni azzal, aki megment téged – kezdte, mire megforgattam a szemem. Maga mögé kényszerített, továbbra is erősen tartva engem, hogy ne tudjak menekülni.

- Nocsak, nocsak, nocsak... Tudnotok kéne, férfiak, hogy nem így bánunk egy hölggyel – szidta le pajkosan a két kalózt. Mindketten nagyot nyeltek.

- Aye, uram. De a kiscsaj megütött, és a kezembe vágta a kését – panaszkodott Banks. A „megmentőm" felnevetett.

Megérdemelted azt az ütést.

- Elvert titeket egy lány? Ez kínos! Egyetlen feladatot kaptatok, és azt se tudtátok teljesíteni – mondta a férfi, mire Banks és Jones duzzogni kezdtek.

- Legalább ő az, akit keresünk?

A két kalóz bólintott.

- Nos, kisasszony, új társaságra leltél – fordult felém a férfi.

Mi? Új társaság? Ennek elment az esze? Nem megyek sehová ezekkel az utálatos kalózokkal!

- Nem – feleltem állhatatosan, mire felnevetett.

- Te komolyan kikezdesz velem? Ez ámulatba ejtő – szórakozott. Csak bámultam őt, mielőtt felemeltem volna a kezem, hogy leszúrjam a késemmel.

Könnyedén kilökte a fegyvert a kezemből, megfordított, kezét a nyakamhoz szorította, miközben a mellkasához nyomott. A szemem kitágult, ahogy fojtogatni kezdett.

- Én a helyedben vigyáznék azzal, kit akarok leszúrni, hercegnő. Komoly bajba tud sodorni téged – suttogta a fülembe, a pajkosság teljesen eltűnt a hangjából. Most ridegnek és veszélyesnek hangzott, amitől felállt a hátamon a szőr.

- Vigyük! – mondta keményem, mire Banks és Jones elindultak kifelé a házból. Az új elrablóm próbált elrángatni onnan.

- Ne! Elég! Nem megyek veled! – kiabáltam.

A férfi felkapott, és átdobott a vállán.

- Ha élni akarsz, javaslom, hagyd abba a kapálózást és a beszédet – morogta, ami arra késztetett, hogy nagyot nyeljek, és hagyjam, hogy ezek a kalózok elvigyenek engem.

Egy könnycsepp gördült le az arcomon, mikor rájöttem, senkit se látok többé. Még több könny gyűlt a szemembe, de nem engedtem őket kiszabadulni.

Nem fognak sírni látni. Nem hagyom, hogy ezek az emberek gyengének lássanak. Erős maradok.

A férfi letett, majd egy kötéllel összekötötte a kezeim.

- Ez most komoly? – kérdeztem kiakadva, mire bólintott.

Mégis miért kell engem lekötözni? Oh, igen, meg akartam ütni őket.

- Banks, Jones, álljon készen a legénység. Be fogjuk mutatni a kisasszonyt – vigyorgott rám.

Ugyanarra az ijesztő hajóra vittek fel, amit korábban láttam. Gyomorgörcs lett úrrá rajtam.

Az elmém vadul dolgozott, azt ordította, hogy fussak. Az ösztöneim beindultak, ahogy az adrenalin áramlott a véremben, és hevesen vert a szívem.

Ha futok, el tudok menekülni.

Szóval tudjátok, mit csináltam?

Úgy futottam, mintha az életem múlna rajta. Mert így volt.