Captain Styles (magyar)

7. fejezet

Másnap reggel tágra nyílt szemekkel ébredtem, egy csupasz, tetovált mellkast láttam magam előtt.

Harry átkarolt a kezével, én pedig a mellkasához bújtam.

Kisebb sikolyt eresztettem el, amit egyáltalán nem akartam megtenni. Harry enyhén megugrott, majd megdörzsölte a szemét. Mikor elhúzódtam tőle, rám vetette a tekintetét, viszont véletlenül túl messzire húzódtam, és leestem az ágyról.

Egy halk puffanással értem földet, közben hallottam Harry nevetését.

- Van valami baj? – kérdezte vidáman, mély reggeli hangja borzongásként söpört végig rajtam.

- Én... Én nem akartam... hozzád bújni – mormoltam az orrom alatt, mire ismét felnevetett.

- Zavarba jöttél, Bella? Ez akkor igazolja az elméletemet, miszerint még nem voltál pasival – vigyorgott önelégülten.

Összeszűkítettem a szemem, a konokságom átvette az irányítást.

- De voltam! – hazudtam, ahogy felálltam, és összefontam a kezem.

- Igazán? – kérdezte, mire nagyot nyeltem.

Kérlek, mondd, hogy nem bizonyítja be a tévedésemet.

Megéreztem az érintését a hátamon. Elrugaszkodtam tőle, szembe fordultam vele, arcomra kiült az idegesség.

A nagy Cheshire mosolyával és körmönfont tekintetével köszöntött.

Bizonyítani akart.

- Azt mondod, hogy valaki már érintett így? – suttogta, én pedig beleharaptam az ajkamba.

- I-igen – hazudtam.

Lassan közeledett felém, én pedig hátráltam, amíg el nem értem a falat. Körbezárt, kezeit a fejem két oldalára tette.

- Azt mondod, hogy tudod, milyen jó érzés? – kérdezte mocskosan, és éreztem, ahogy lángba borul az arcom. Csendben maradtam, miközben az egyik kezével megragadta a csípőmet, és magához húzott.

- Akkor tudnod kell, hogy is működik ez, igaz? Már érintett meg férfi, szóval mennie kell – suttogta rekedtesen, a zöld tekintete az ajkamra vetődött.

A szívem eszeveszetten vert, ahogy a hazugságom egyre nagyobb bajba sodort. Ingatagul vettem a levegőt, miközben a másik keze megtalálta a derekamat, és közben testét az enyémhez nyomta.

- Miért vagy ilyen ideges? Ennyire tanácstalan? Ha már érintettek ezelőtt, voltál már férfival, csináltál valamit? Vagy hazudtál? – kérdezte. Ziháltam, ahogy keze a fenekemre tévedt, és megmarkolta azt.

- Hmm... Valami azt súgja, hazudtál. Teszteljük az elméletem? – morogta.

Egy halk nyögés hagyta el a számat, ahogy jobban a falhoz szorított, és az arca közelebb került hozzám.

- Nekem még szűznek tűnsz ezen a területen. Biztos vagy benne, hogy igazat mondtál? Csak mert ha ennyire makacs vagy, szívesen folytatom, hogy bebizonyítsam a tévedésed. – mondta halkan, mire az ajkamba haraptam.

- Nocsak-nocsak, szépségem, tudnod kéne, hogy az ajakharapással csak beindítasz engem – mondta rekedtesen, én pedig nagyot nyeltem.

Jót szórakozott a nyilvánvaló idegességemen és ellenkezésemen. Megemelte a fejem, hogy találkozzon a tekintetünk.

- Elérhetem, hogy jól érezd magad, hogy... élvezetes legyen – turbékolt, mocskos szavaitól kitágultak a szemeim.

- Feladod a hazugságod, vagy folytatnom kell? – suttogta, hüvelykujja végigsimított az alsó ajkamon. Az agyam nem működött rendesen, és reszketve vettem a levegőt.