Captain Styles (magyar)

11. fejezet

Harry vonszolni kezdett engem, keze körbe fogta az enyémet, ahogy kiléptünk a hálószobából, majd az irodájából, egészen a fedélzetig. Volt egy sejtésem, hogy a legénység ott lesz, de tévedtem. Valószínűleg lent voltak a bűzös helyiségben.

- Gyere, szívem – mondta Harry, ahogy levezetett a lépcsőkön.

- Hova megyünk? – kérdeztem, mire izgalmában elmosolyodott.

- Az ünneplő termünkbe – felelte, nekem pedig kicsit leesett az állam.

Van saját termük erre? Milyen fura.

Amíg én ezen agyaltam, Harry a szagos helyiségbe vitt, ahol szintén bebizonyosodott, hogy tévedtem. Senki se volt arra.

Kérdőn néztem Harryre, aki mindössze rám kacsintott, és egy zárt ajtóhoz húzott, ami pont szemben volt azzal a szobával, ahol korábban ettünk. Már azelőtt, hogy kinyitotta volna, hallottam átszűrődni a zenét.

Arcomra kiült a zavarodottság, ahogy Harry izgatottan kitárta előttünk az ajtót. Az állam leesett a döbbenettől, ami a szemem elé került.

A legénység minden tagja itt volt. Egy lemezlejátszó állt a sarokban, a falak gyöngyfehérek voltak, a padló krémszínű, fényes csempével kirakott, ezenfelül pedig volt pár hordó, ami likőrrel volt tele.

Igazán... előkelő volt kalózokhoz képest.

- Honnan van ilyen termed? – kérdeztem.

Felnéztem Harryre, aki pajkosan vigyorgott le rám.

- Ez legyen az én titkom – suttogta.

Már azon voltam, hogy mást is kérdezzek, mikor hangos ujjongás töltötte be a teret.

- Kapitány! – köszöntötték Harryt, aki integetett feléjük, majd felemelte a kezét a levegőbe, amitől hangosan felkurjantak.

Kuncogtam az egész helyzeten, ámulatba ejtett a viselkedésük.

Egy lassú dal indult el, mire Harry mosolyogva felém fordult.

- Táncolnál velem? – térdelt le elém, és megcsókolta a kézfejem. Mindeközben végig a szemembe nézett.

Elpirulva bólintottam.

- Oké – feleltem, mire még szélesebb lett a mosolya, és a táncparkettre vitt.

Harry a derekamra helyezte a kezét, közelebb húzott, ahogy végigsimítottam a vállán. A magasság közti különbségek miatt nehezemre esett elérni őt, de nem szóltam miatta, mert azt akartam, hogy így maradjunk. Kicsit zavarba ejtő volt, tekintve, hogy az egész legénység minket figyelt, és senki se mert egy ilyen dalra táncolni.

Igyekeztem figyelmen kívül hagyni őket.

- Miért van ennyi bámulatos cuccod? – kérdeztem kíváncsian.

Harry a szemembe nézett, elmosolyodott.

- Különleges alkalmakra szánom őket a legénységemnek, és olyan embereknek, mint amilyen te vagy – húzott közelebb, összeért a mellkasunk.

- Mint én? – kérdeztem, mire felkuncogott.

- Különleges vagy, te vagy az első kívülálló, aki látta ezt a termet.

Arca egyre csak közeledett, az enyémet pedig elöntötte a forróság. Elvigyorodott, tudta, hogy milyen hatással van rám.

- Harry – suttogtam, már nagyon közel volt az ajkaimhoz.