Anime Oneshots [Anime boys x Reader]

Ushijima Wakatoshi x Reader

Nem hiszem el,hogy csak én vagyok ma ilyen balszerencsés. Szakad az eső de még esernyőm sincs. Nem elég ez,de még a mai nap neki mentem mindenkinek. Mivel Shiratorizawa-hoz jelentkeztem menedzsernek ott se könnyű az élet. Főleg nem ma. Legtöbbet a tornaterembe szenvedtem,amennyi elkoszált labda repült az égben az egész engem talált meg leszálló pályának. És amilyen erővel belém csapodtak,szinte hallani lehetett a csontom roppanását. Tendou ezt nagyon viccesnek titulálta ezért minden egyes becsapodást végig röhögte. A csapat többi tagja már félt folytatni az edzsést. De én elkönyvelt annak,hogy csak utolért a balszeremcsém.

Így vissza gondolva a mai napra,könnyeimmel küszköttem. Nem az a fajta vagyok aki ilyen érzelgős de ezt a napot ha valaki átvészelte volna az nem ember. Szakadó esőben álltam és vártam a megváltást.Most akkor kérdezitek ha már az esőben állok miért nem indulok haza? Hát azért,mert 1 senki nem vár otthon 2 meg megnyugtató esőben állni mikőzben elmerengsz az életeden.
De valami nagyon furcsa érzés fogott el. Nem esett rám az eső. Nem hittem azt,hogy megállt volna mivel hallodtam milyen éles hangal koppannak a talajta. Csak felpillantottam,hogy szemléljem a területet amikor észre vettem,hogy valaki esernyőt tart a fejem felett. Jobban felemeltem a kobakom és akkor szembesűltem a tudattal,hogy nem is akárki van előttem. Az a személy akiért életemet tudnám adni és az aki az első ittlétem aladt bejutást kapott a szívembe. Még igy is szeretni tudom,ha tudom hogy nem szeret és nem mutat érzéseket. Én így szeretem őt. Ushijima Wakatoshit.
-Meddig akartál volna még állni az esőben?-mormogja.
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.
-Gyere,haza megyünk.-majd lenyult a kezemért és megfokta,ráncigálni kezdett épp az ellenkező irányba.
-Ushijima én nem erre lakok.-mondtam alíg hallhatoan.
-És ki mondta,hogy hozzád megyünk?-kijelentésén kicsit lesokkoltam. De cibált ugyan ugy magával.

~~~~

Beértünk Ushi lakásába. Levettük a cipőnket majd a előszobába sétáltunk.
-Maradj itt hozok száraz ruhát.-még időm se volt ellenkezni legalább annyít mondjak hogy én innen haza megyek mert már el is tünt. Ameddig utána vártam leültem a kanapéra és össze foglaltam kicsiny szerencsétlen életem. Mindig ügyetlen,szerencsétlen kétbalkezes voltam. Szüleimet 3 éve balesett érte és életükez vesztették. Azóta nem jönnek össze a dolgok. Nagyon elvagyok csuszva. És ezt a mai nap mindenkivel éresztettem. Lényegében egy barátom se volt. Csak akkor beszéltem ha kellet ,nem jártattam potyára a szám.
-Tessék. Elmehetsz tüsolni ha gondolod.-egy mély mégis aggodalmat lehetett kiszűrni beszéd stílusából. Ez a hang rántott vissza a valóságba.
-Arigato. De nem szükséges,haza kéne mennem.-probáltam tiltakozni de minha meg se hallaná. Lehajtott fejjel indultal a füröszóba felé. Átázott ruháimat a szenyesbe tettem. Majd beálta a kádba és a meleg vízcseppeket bőrömre engettem. Csak álltam ott és élvesztem ahogy a cseppek surolják bőröm. Nem tétovásztam sokat. Megfogtak a tusfürdöjét Ushijimának,és hamar megmostam magam. Megtöröltem magam és felöltösztem. Egy fekete rövidujju poló volt és egy rövidnadrág. Meglepő hogy a poló akkora volt,hogy még 3 személy is elfért voln mellettem,de a nadrág pont talalt. Beleszagóltam fekete ruhaneműbe és melyen orromba hatolt férfias illata. Mámorba ejtő.

Vissza mentem lehajtott fejjel Ushijimahoz. Egy méterre megáltam tőle de nem nésztem fel. Megint síró görcs kapott el. Halkan szipovga elengettem néhány kosza sóscseppet.Mire észbekaptam egyerős férfi kar fonodott össze derekamnál és és magához huzott. A meglepődéstő el felejtem hol is vagyok éppen. Nehezen de visszonyoztam az ölelés majd meleg lehelletett éresztem a fejembubján majd utána egy lágy csókot.
-Miért?-néztem fel rá könnyes szemekkel.
-Mert szeretlek tökmag.-lehajolt az ajkaimre,majd lágyany csókolni kezdett. Énnis vissonyosztam. Egy aprócsak kis csók ami sokat elmond,tele volt érzéssel szeretettel,vággyal és aggódalommal.
-Én is.-néztem rá majd meglepődésből átváltott halvány mosolyra. Mennyaszony pózba felkapott és vitt a szóbaja felés. Letett az ágyra majd előttem áltőltözött. Nem kell leirjam miket láttam én.

Ahogy átöltözött és bebujt az ágyba. És teljes testemmel réfeküdtem hasára majd fejemet mellkasán pihentettem. Szorosan magához vonz. És megpuszílta a fejem.
-Szép álmokat [Név],majd én vigyázok rád.-egy utolsó csókot lehelt ajkamra majd mint egy nagyranőtt maci szorongatuk egymást.

És itt kezdődött a történetünk,azok az esős napon mikor nem volt esernyőm.