Anime Oneshots [Anime boys x Reader]

Ymir x Christa

songyeonie kérésére ❤️
________________________________

Egy romos vár szerűség belsejében száltunk meg egy darabig. Mindenki fát illetve enni valót keresset,valakik a kimerűltségtől elaludtak. Két felderítős volt velűnk. Mikor az óriások megtámadtak nem volt időnk felszerelni magunkra a 3D manőver felszerelést. Ymir és Reiner között eléggé feszült volt a hangulat,de nem tudom miért. Mindenki tevékenykedett amikor az egyik felderítő toronyból rohant felénk.
Mindenki felrohant a tetőre. A vér megfagyott bennem. Egy egész óriás csorda vette körbe a várat.  Egyes óriások bejönni probáltak,de az ajtó elvolt torlaszólva de még ez se volt akadály nekik. A távolban fetünt a fenevad óriás. Egy erőteljes ordítás kiséretében még több óriás kezdett felénk futni.
-Mindenki meneküljön!-ordította a két felderítős.
-Itt fogunk meghalni,innen nem tudunk ki jutni!-Üvöltötte a szőke fiú.
Az óriások se tétovásztak,elkesztek felmászni a vár falán,majd köveket dobáltak felénk. Mindenki ordított,tehetetlenül álltunk. A felderítősök életüket vesztették. Már csak mi maradtunk;Ymir,Reiner, Rertholdt,Sasha,Connie és én.
-Ha lenne valamilyen fegyverem,akkor együtt harcolhatnánk és halhatnánk meg.-szólaltam meg miközben ökölbe szorítottam a kezem.
-Christa...Még mindig ilyeneket mondasz?Ne merd kihasználni a halálukat. Nem azért haltak meg,hogy legyen okod megöletni magad.-mondta komolyan Ymir.
-Én nem...nem ezt...-dadogtam
-Nem vagy olyan mint Connie vagy a Felderítők! Nem akarnak meghalni,de téged nem is érdekel. Csak arra gondolsz,hogy halj meg mint egy hős. -emelte fel a hangját
-E-ez nem...-dadogtam továbbra is.
-Connie. Add ide a késed. -lépett oda a kopaszhoz
-Huh? A késem?-nézett rá értetlenül
-Csak add ide.
-Legyen. Tessék.-majd át nyujtotta.
-Kösz.-és megpaskolta a feje bubját.
-Mire akarod használni?-lökte el a kezét a fejéről.
-Nos,tudod...Ezzel fogok harcolni.-nézzet Conniera egy kicsit paraniojásan.
-Ymir...mit tervezel?-hökkent meg Reiner és társa.
-Ki tudja? Még én sem ismerem magam.-és elindult felém.
-Ymir...-ejtettek ki halkan a nevét.
-Christa.-tette kéz kezét a vállamra majd szemembe nézett.-Talán az egészet elfelejtetted mostanara...-majd egy óriás kezdett felmászni felénk de folytatta-De talán ez itt a vég,szóval...probálj emlékezni az ígéretünkre amit azon a havas hegyen tettünk. Nincs jogom megmondani,hogy hogyan éld az életed. Szóval ez semiivel sem több az én puszta reményemnél. Azt akarom,hogy egy olyan életet élj,amire büszke leszel.-eltávolodott tőlem,és elíndult a torony pereme felé.
-Emlékezz az ígéretünkre,Christa.-majd neki futott a torony másik felének.
-Ymir! Várj!-kiáltottam aggodva utána.Mielőtt leszőkött szólásra nyította száját.
-Mindig is szerettelek. Az első naptól kezdve ahogy találkosztunk a kiképzésen.Mindig megakartalak védeni mindetől. Te voltál mindig melletem. Szerettem a mosolyod,a hangod és legfőképp,hogy mindenkit elfogatsz ahogy van. Tervesztem,hogy elveszlek és túléljük ketten ezt az egész szar helyzetet. De,hogy megmeneküljetel az életemmel kell fizessek. És engem csak ez érdekel,hogy élhesd az életed. Szeretlek Christa.-vissza lépett felém és meg puszilta a homlokom. Utána pedig egy éles villámcsapás zavarta meg a csendet. És egy másik óriás harcoltba többi ellen. Elképedve figyeltem,de aztán rájöttem valamire. Az az óriás nem más mint Ymir.
-Én is szeretlek Ymir!-hajoltam ki ordíbálva utána.