Az én múltbéli hercegem // Befejezett//

1.fejezet

Choa szemszöge 

Dühösen, és egyben csalódottan szaladtam végig az utcán. Tudom, hogy milyen Yoongi. Hogy mindennel csak csipkelődik, de  most tényleg elvetette a sulykot. Már megszoktam azt, hogyha engem piszkál , vagy nekem szól be, de amikor a családomat kezdi el sértegetni akkor én is csata bárdot ragadok. 

Most is ez történt. Nagyon csalódtam benne . Gyorsan szaladtam végig a járdán, majd átakartam kelni az úton, amikor élesen dudáltak. 

Riadtan kaptam arra a fejemet, és ijedten láttam, hogy felém száguld egy fekete autó. Késő volt már visszalépnem, így a kocsi belém jött. 

- CHOA!!- hallottam még egy ismerős hangot, majd elsötétült minden. 

Pislogva nyitottam kifele a szememet, majd csuktam is be, a fény miatt. Aztán újra megpróbáltam most már nagyobb sikerrel, mint az előbb. 

Felhőket, és néhány fát pillantottam meg. Döbbenten ültem fel.  Egy füves réten találtam magamat, és nem messze , egy város terült el. De nem a modern város, hanem ami a múltban van.  Nem voltak autók, felhőkarcolók, helyette lovas szekerek, őrtornyok, és minden ami egy régi királyi városban. 

Lenéztem magamra, de a  ruhám nem  megváltozott meg   Ugyanabban a  ruhába voltam, amikor elütöttek. Éreztem, hogy ezzel kifogok tűnni, ha bemegyek a városba .

Felálltam, majd elkezdtem az erdő szélén sétálni. Tudtam , hogyha bemegyek a városba, akkor valószínűleg megölnek.

- Boszorkány! - hallottam a magam mögött egy hangot, mire riadtan fordultam meg. Egy férfit láttam, és egy kardot tartott rám. Remegve figyeltem a férfit, majd elkezdett felém futni. 

Teljesen lesokkoltam, képtelen voltam elrohanni, így csak annyit tettem, hogy felemeltem a kezemet magam előtt, és behunytam a szememet erősen. Éreztem , ahogy  a kard megvágja a kezemet. Ezután egy kiállítás hasította ketté a levegőt.

- Ha megölöd, akkor én végzed veled.- hallottam, egy nagyon ismerős hangot. Óvatosan kinyitottam a szememet és egy sebhelyes fiút láttam, ahogy  a támadó férfi hátába fúrja  a kardját. 

- Ki vagy? - fordult meg az engem megtámadó férfi, majd riadtan engedte le a kezét. 

- Felség... én csak ezt a boszorkányt akartam eltávolítani- motyogta a férfi. 

- Tűnés. - sziszegte a másik férfi, mire az félve bólintott, majd ott hagyott minket. Én csak remegve ültem le a fűbe, és kezdtem el sírni. 

- Jól vagy? - kérdezte a fiú, és ránéztem. Ahogy megláttam az arcát, a lélegzetem is elakadt. 

- Yoongi.- sírtam el magamat, és ráborultam. Ő csak döbbenten kapott el. 

- Ne sírj. Elkel látni a sebed.- mondta, én pedig szipogva bólintottam. Yoongi felállt, füttyentett egyet, majd megjelent egy gyönyörű  fehér  ló. A fiú  odament  hozzá , és kivett a nyeregtáskából, egy fehér textil anyagot. 

- Nyújtsd ide a kezed.- felelte, én pedig remegve nyújtottam ki a kezemet. Megfogta, majd óvatosan elkezdte betekerni. Sziszegve próbáltam eltűrni a fájdalmat. 

- Szóval, te már tudod az én nevemet, viszont nekem fogalmam sincs, hogy ki vagy. - nézett rám. 

- Choa vagyok.- hajtottam le a fejemet.

- Értem.- mondta, majd amikor végzett a kezemmel, levette magáról a köpenyét. 

- Ezt vedd fel, míg vissza nem megyünk a palotába- mondta, majd  a kezembe nyomta a fekete anyagot.