Farkasok (3. rész)

7. fejezet

Hársfa/Toll/Bazalt/Rósza/Lúd/Tó szemszöge

  Hársfa feldúltan nézte Alpháját, Páfrányt.

-Miért támadnánk, többen vannak, csak szerencsénk volt, hogy egyszer nyertünk, nem kockáztathatunk újabb farkaséleteket, elegen haltak már meg az értelmetlen csaták miatt. - Morogta Tövis, és egy lépést közeledett Páfrány felé. Az Alpha mintha egy pillanatra elbizonytalanodott volna. Mögötte Ánizs nyugodt tekintette ült, és Hársfa látta, ahogy egy gúnyos mosoly suhan át az arcán. Idegesen felhúzta az ínyét, kivillantva fogait, ahogy a nőstényt bámulta, aki mögött apró kölykei mit sem tudva minderről vidáman játszottak. Páfrány boldogan oldalra pillantott a hat kölyökre. Tegnap nevezték el őket véglegesen.

Az egyetlen fiú Hurrikán volt, kölyök létére hatalmas termete volt, egy eredetileg talán barna lehetett, de ez alig látszódott a krémszínű, dús szőrétől, így csak a lábai és arca maradt barna, ahol ritkább volt a szőre. Rajta kívül Fügének is meghökkentő termete volt. Ő egy barnás vörös nőstény volt fekete háttal. Fácán, egy szürkés nőstény, kicsi barna árnyalattal szintén nagynak számított a kölykök között, bár ő inkább magas, karcsú és izmos volt, nem pedig zömökebb, és erőteljes, mint fiú testvére, vagy Füge. Dongó, egy fekete arcú nőstény volt, fekete és barna foltokkal. Volt még egy fekete kölyök, fehér orral, akinek úgy tűnt, remek hallása van, így nevét is erről kapta. Testvére, az utolsó nőstény, Ürge mögé lopózott, hogy hátba támadja, mire Denevér hátra se nézve felpattan, és arrébb ment. Urge vicsorogva nézett utána, ami igen vicces látvány volt, hisz a vöröses nőstény feltűnően apró termetű volt. Mégis úgy tűnt, ő a legharciasabb testvérei között.

-Alpha, ez őrültség. - Szólt közbe Szil. - Nem kockáztatom a családom életét a semmiért, elég nagy a területünk, tökéletesen megélünk itt. - Morogta. A falkában néhányan helyeslőn bólogattak. Hársfa eddig boldogan nézte a békésen játszó kölyköket, de most újra visszazökkent a valóságba. Ő is őrültségnek tartotta a támadást.

-Barlangék nincsenek olyan sokan, ha szervezetten támadjuk őket még esélyünk is lehet. - Jelentette ki bizakodva Por, mire párja, Bozót helyeslően bólintott. Hársfa kétségbeesetten látta, hogy a falka kezd ketté oszlani. Az egyik fele Páfrány oldalára, a másik Tövis oldalára kezdett húzódni.

-Én vagyok az Alpha, én fogom megmondani, hogy mit teszünk, és mit nem. És most azt mondom, hogy támadni fogunk, méghozzá Luciána falkája ellen, méghozzá Barlang falkájával az oldalunkon! - Morogta Páfrány, mire a mögötte ülő kölykök összerezzentek. A falkát váratlanul érte a hír, hogy ezután egy falka lesz Barlangékkal, akikkel mindig is ellenségek voltak. Jó néhányan felmordultak, de féltek, hogy kirakják őket a falkából, így magukban tartották dühüket. Végül Bogáncs szólalt meg halk, és kimért hangon. Hangja nyugodt volt mint mindíg, de csalódottság, és düh halattszott ki belőle.

-Fagy sohasem kockáztatta volna a falkáját egy darabnyi plusz területért. Te meg képes lennél összeállni azokkal, akik megölték őt?- Hársfa látta, hogy ezzel a gyógyító túl messzire ment. A falkában feszült csend állt be, és Páfrány hátán párja hallatán elkezdett felállni a szőr, szemében pedig megcsillant az a fájdalom, ami Fagy halálával költözött tekintetébe.

-Fagy meghalt, és most nekem kell a falkámról gondoskodnom, legjobb belátásom szerint. Nem tűrök semmilyen ellenszegülést, akinek nem tetszik valami, az távozhat, akár most rögtön. - Közölte, miközben farkasszemet nézett Betájával. Tövis nem hátrált, csak nyugalmat szinlelve nézett vissza apjára, de Hársfa látta, hogy belülről majd felemészti a fájdalom, és düh. Az utóbbi időben egyre gyakrabban látott valami furcsát apja, Tövis tekintetében, aki bár erősnek mutatta magát, legbelül még mindig gyászolt anyja, és halott fia miatt. Hársfa érezte, ahogy nyomra összeugrik ahogy újra Gólyára gondolt. Nagyon hiányzott neki testvére, így azt is pontosan el tudta képzelni, min mennek át a szülei.