Farkasok (3. rész)

2. Fejezet

Lúd/Ég/Barack/Rózsa/Gyömbér/Zsálya

Kis figyelmeztetés, a fejezetben harc és halál lesz, csak kirakjuk arra az esetre ha valaki nem bírná... Bár a továbiakban még több harc lesz, de azért szerettünk volna elölre szólni.

  Lúd megállt, hagyva, hogy szőrét összeborzolja a szél, míg várta, hogy megérzi valamelyik préda állatnak az illatát. Csípős volt a reggel és a körülötte levő fák folyamatosan dobálták le leveleiket. Végül tovább indult, mancsait megnedvesítette a reggeli harmat, nem messze tőle pedig a vadász járőr többi tagja kutatott vadak után. Görény felnézett, szemei felcsillantak, és lassan indult előre, hasát súrolta a fű ahogy lopakodva ment. Lúd is megfagyott, amikor észrevette a bokrok között lapuló nyulat amit Görény próbált becserkészni. Csöndben álltak, hármójuk közül senki se mozdult, félve, hogy elijesztik a prédát. Végül Görény mozgásba lendült, vele egy időben pedig a nyúl ugrott ki a rejtek helyéről és kezdett menekülni. Lúd és Akác is utánuk futottak, Lúd sose vette le szemét a nyúlról akihez egyre közelebb és közelebb került. A nyúl, amikor Görény túl közel került hozzá oldalra fordult, de nem számolt azzal, hogy így a Görény mellett ügető Akác karmai közé rohan. Lúd is megállt, erősen lihegett de nem érezte magát fáradtnak, mert még mindig tartott a vadászat izgalma.

-Ez nem valami nagy zsákmány.- nézett fel Akác, aki eddig a vékony nyulat vizslatta.

-Persze, mert Fagyék és Barlangék mindet elveszik.- motyogta Görény, mire Lúd a hím felé fordította a fejét. Már ő is hallott a falkában terjedő pletykáról, hogy a két másik falka lopja a vadakat, de idáig nem tartotta igaznak. De most, ahogy végignézett az egyre üresedő erdőn elhitte őket. Hol máshol lennének a vadak, ha nem vadászták volna le mások előlük? Persze, arról szó se volt, hogy ne lenne elég étel, de a vadászoknak rengeteget kellett vadászniuk naponta, hogy eltartsák az egyre növekvő falkát. Akác újra felnézett, ezúttal dühösen, és megrázta a fejét. A nyár alatt a fehér nőstény egyre feljebb került a falkában, amit részben párja, Kobrának köszönhetetett, és az egyik legtiszteltebb vadász lett belőle. Főleg miután a vadászok eddigi vezetője, Nyírfa visszavonult, Szarvas, Gerlice és Pitypanggal együtt. A visszavonultak közül Tölgy hunyt el, és Folyó. A két öreg hím álmukban haltak meg, Galamb biztosította a falkát, hogy nyugalmasan töltötték utolsó napjaikat és semmi panaszuk nem volt.

-Azzal senki se fog jóllakni, hogy pletykálkodtok.- mondta hidegen, de fura volt a hangja. Mintha kételkedne abban, amit mond.

  Ég izgatottan körbenézett, amikor meglátta az éppen kiinduló felderítő csoportot. Bár ma már többször is volt kint vadászaton a csoport után indult. Versenyszelleme folyamatosan hajtotta, és nem érzett fáradtságot. Ráadásul igazi rangja harcos volt, így kötelességének érezte a felderítőkkel tartani. Mikor utolérte őket vette észre, hogy a csoportot Mező és Barack alkotja. Mezőt mindig vetélytársának tekintette, ahogy Barackot is. Idegesítette, hogy a hím nem néz rá föl mint a többiek, és mindig ragaszkodik a saját igazához. Nemsokára elérték Fagy falkájának határát. Ég érezte, hogy Luciána falkája is a közelben van, de nem akart szólni a többieknek, nehogy gyávának gondolják. Hirtelen idegen farkasok szagát érezte meg. Felborzolta a szőrt a hátán, de nem hátrált. Látta, hogy Mező és Barack is megdermed, de egyikük sem szólt. A szagok egyre közelebb jöttek, és hirtelen négy farkas lépett ki egy bokor mögül. Két barna hím, és két nőstény. Egy fehér, és egy szürkés színű. Ég felmordult, de nem szólt. Elégedetten vette észre, hogy a mellette álló Barack egy pillanatra lefagyott. Vele egyidőben a fehér nőstény is megállt, és farkasszemet néztek egymással. A két farkas között szinte szikrázott a levegő. Mező szólalt meg végül elsőnek.