Farkasok (3. rész)

15. Fejezet/2

Gyömbér/Barack/Gyom/Toll/Hársfa/Lúd szemszöge:

  Tövis falkájában kezdett eluralkodni a pánik, ahogy bebizonyosodott, hogy a hír igaz. Páfrány meghalt, és most ez a falka volt a gyanúsított a meggyilkolásában, Karom falkájának szagát pedig egyre többször, és közelebb érezték apró területük szélére. Luciána, aki miután a két volt Alpha eltűnt, hozzájuk csatlakozott, csak megerősítette, amit eddig hittek. Csak napok kérdése volt, hogy rátaláljanak a falkájukra, így folyamatos járőrök voltak kint, hogy időben észre vehessék a támadást, és elmenekülhessenek. Hársfa fáradtan bámulta az őket körülvevő fákat, amik most rémisztően nagynak tűntek. Mellette Luciána baktatott, akit vele együtt küldtek ki járőrre. A harcosoknak alig hagytak pihenést, és mivel Zsálya a kölykök nevelése miatt kiesett, most Hársfa, és Luciána volt az egyetlen harcos.

-Drappnak már ide kellett volna érnie.- Törte meg a csendet Luciána, mire Hársfa szomorúan megrázta a fejét. Elgondolkodva bámult maga elé. Mindig is volt benne valami, ami miatt gyakran kilógott harcostársai között, és bár már kiskorában is az erősek közé tartozott, ellentétben a többi harcossal, nem szeretett harcolni. Mindig lelkiismeret furdalása volt, ha valakinek sérülést okozott, még akkor is, ha tudta, hogy jogosan tette. Mégis gyakran keveredett vitákba, és az igazság szinte mindennél fontosabb volt számára. Ezért jött ki talán olyan jól testvérével, Kéreggel, és ezért nem bírta Télt, aki mintha feladatának érezte volna, hogy elrejtse az igazi énjét.

-Luciána hidd el, ha teheti utánad fog jönni. Nem hagyna cserben téged. - Felelte biztatóan, hirtelen észrevéve, hogy túl sokáig hallgatott Luciána kijelentését követően. A volt Alpha hálásan bólintott, de úgy tűnt továbbra is kételkedik.

-A legjobb lenne, ha ketté válnánk. Úgy nagyobb területen tudunk járőrözni. - Vetette fel Luciána, mire Hársfa bólintott, és már el is kanyarodott egy másik irányba, otthagyva a gondolataiba mélyedt Luciánát. "Talán a legjobb ha egyedül hagyom kicsit" Gondolta hátra fordulva még egyszer, de már nem látta a nőstényt. Ahogy visszafordította fejét azonban hirtelen megállt a vér az ereiben. Ijedten bámult fel a fölé tornyosuló hímre, aki magabiztosan tekintett vissza rá.

-Gém vagyok. - Szólalt meg a hím megtörve a csendet, és Hársfa furcsállva vette észre, hogy a hím ugyanúgy meglepődött a találkozástól, mint ő. - Tövis falkáját keresem, meggyilkolták egy falkatagunkat. - Folytatta kissé indulatosabban, és kérdőn nézett a nőstényre, mintha csak útbaigazítást várna. A nőstény meredten nézett rá, miközben fejében vadul cikáztak a gondolatok. Tetszett neki a hím magabiztossága, de most nem volt ideje ezen gondolkodni. Felmerült benne, hogy elküldi a hímet egy random irányba, messze a falkájától, hogy megóvja őket, de nem bírta magát rávenni. Újra és újra az járt a fejében, hogy Gém gyilkossággal vádolja a falkáját. Egy olyan gyilkossággal, amit csupán nem rég tudtak meg.

-Nem mi öltük meg Páfrányt. Karom csak ránk akarja kenni, mert valakit véd, vagy csak tévedésből. De nem mi voltunk. - Hárs morogva lépett egyet a hím felé, aki látszólag szintén harcos volt, tudta, hogy elárulta magukat, ami miatt mardosó érzés keletkezett a torkában, de nem bírta elviselni a gondolatot, hogy mindenki gyilkosnak hiszi őket. -Tövis nem lett volna képes megölni a saját apját. - Tette hozzá, és ahogy belebámult Gém szemében, valami furát látott benne.

-Hiszek neked. - Felelte a hím egyszerűen, hátrálva egy lépést, ezzel is jelezve, hogy nem áll szándékában támadni. - Igérem, nem szólok a falkámnak. - Hársfa hálásan bámult rá vissza, de a hím nem mozdult, mintha valamit várna. Hársfa elmosolyodott, a hím bizonytalanságán.

-Köszönöm. - Mondta, és meglepte, hogy a hím továbbra sem mozdul.

-Én nem akarok... - Gém elfordította a fejét, hogy ne kelljen a nőstényre néznie. Hársfa hirtelen megértette mi a baja. Talán félt visszamenni Karomhoz, vagy csak nem tudta képes e letagadni a találkozást szerettei előtt.