Farkasok (3. rész)

Bevezető

  Karom felállt, egyik falkatagja se volt bent a táborban, emiatt pedig a tétlenség és unalom rabjává vált perceken belül. Párja se volt bent, a legelső farkas Hal után, aki iránt Karom bármiféle gyengédséget, tiszteletet érzett. A hideg őszi szél nem hagyta Karomot nyugodni, szőrét és a körülötte lévő bokrokat össze vissza fújta, játékosan megborzolta a sötét vörös bundát majd egy-két lehullott levelet felrepített. Hirtelen kapta tekintetét a táborukat szegélyező bokor felé, összeszűkölt narancssárga szemekkel figyelve azt. Észrevette a narancsos zöld bokrok között egy fiatal farkasnak a szürke szőrét. Nem sokkal utána egy pár sötét barna szemet is megpillantott, a nőstény szemei tágra voltak nyitva, és megfigyelés nélkül is kilehetett venni szemeiből a rémületet és elveszetségett. A szél Karom felé fújta a szagát, amiből rögtön rájött, hogy Barlang falkájából van. Közelebb lépett és elvigyorodott amikor észrevette, hogy a nőstény egész testében remeg, de még nem is vette észre az őt figyelő óriási hímet. Karom megfagyott amikor apja bele súgta a fülébe.

-Tudod mit kell tenned. Nem okozhatsz csalódást, különben tudod mi történik.- már hozzászokott, hogy bármit tesz az apja követi, így magabiztosan bólintott.

-Te ki vagy?- kérdezte egy remegő hang a bokorból, amitöl Karom érezte, hogy a hidegség ami apja szelleme volt elhagyja vállát, és újra felmelegíti az őszi nap. Karom lehajolt, hogy a nőstény szemébe nézett, amik könnyekel voltak tele és élénken csillogtak még az árnyékok közt is.

-Karom. Ahogy elnézem, mindketten átéltünk már borzalmakat.- ezzel a nőstény szőrére célzott, ami csimbókos volt, mutatva, hogy már egy ideje nem foglalkozott vele a nőstény.

A nőstény nem mondott semmit és kilépett a bokrok árnyékából. Karom végigmérte, ha nem lett volna ennyire összetörve erős farkas lehetett volna belőle, átlag nőstényekhez képest nagy volt, hosszú lábakkal amelyekkel könnyen szelte át az erdőket teljes erejében. De leginkább szemein időzött el tekintete, a sárgás szemek még most is,ilyen összetörten is elszántan figyelték Karomot.

-Mi történt?- a kérdés szokatlan volt Karom szájából, sőt, az egész kedveskedés az volt. De tudta, hogyha a tervét teljesíteni akarja, valakinek a falakon belül kell lennie. Így hát végig hallgatta, ahogy a nőstény kibeszéli magából az összes bánatát, miközben gondolatban már tervét csiszolgatta, egy alig észrevehető, kaján mosollyal a száján. 

Az első fejezete a harmadik résznek. Egy két hétig nem fogunk most kirakni új fejezetet, addig elölre dolgozik, de nem sokáig. Addig is, ha van kérdésetek a történettel nyugodtan tegyétek fel, válaszolunk rájuk!

Ha tetszett a fejezet ne felejtsetek el kommentelni vagy votet adni, nagyon sokat jelent nekünk.