Ö𝚁Ö𝙺𝚂É𝙶 (𝙷𝙰𝚆𝙰𝙸𝙸 𝙵𝙸𝚅𝙴-０ 𝙵𝙰𝙽𝙵𝙸𝙲𝚃𝙸𝙾𝙽)

𝟺. 𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃

VERONICA

Természetesen éppen sikerül befejeznem a reggelimet, mivel rögtön utána hív Applegate őrmester, miszerint van egy új ügyünk. Útközben felveszem Grace-t, így már a társammal érkezünk a helyszínre, név szerint a Honolului Állatkertbe.

– Jó reggelt – köszönt Jennifer csípőre tett kezekkel.

– Nektek is – viszonzom azonnal. – Ki az áldozat? – mutatok a holttestre utána.

– A neve Brian Lance – tájékoztat Ethan. – Itt dolgozott állatgondozóként. Az egyik munkatársa jött megetetni az oroszlánokat, ahogy szokta, de amint meglátta a hullát, rájött, hogy már elkésett, hiszen azok ettek. Azonnal tárcsázta a 911-et, majd az állatokat altatólövedékkel elkábították és bezárták, hogy tudjon haladni a nyomozás.

– Végül azok a nagymacskák eltűntették volna teljesen a testet, ha nem találnak rá időben – mondom ki hangosan a gondolatomat. – Dr. Follows, tud már valamivel információval szolgálni?

Az orvosszakértő az áldozat mellett térdel, onnan néz felénk.

– Igen, Parancsnok! – bólint. – A halál oka egy mellkast ért lövés – mutat a szóban forgó sebesülésre.

– Mióta halott? – kérdezi a társam.

– A máj hőmérséklete alapján körülbelül három órája, de ha bevisszük, utána többet tudok majd mondani.

– Rendben, köszönjük! – bólintok a nő irányában, majd a csapatom felé fordulok. – Nézzétek, szerintem nem itt ölték meg – mutatok körbe. – Mivel ez szó szerint az oroszlán barlangja, ide csak azért került, hogy eltűntessék a nyilvánvalót. Szélesebb körben kell keresgélnünk.

– Egyetértek – közli Jenny. – Applegate őrmester! – szólítja meg Edwardot. – Ki kellene terjeszteni a keresést az egész állatkertre. Át kell fésülni mindent.

– Ahogy óhajtják, hadnagy! – feleli Applegate, aztán az embereihez sétál, tájékoztatni őket.

– Az igazgató itt van? – kérdezi Grace a csapatunk másik felét.

A válasz Ethantől érkezik.

– Igen, ott áll – mutat az egyik férfi irányába. – Még nem beszéltünk vele.

– Nem baj, majd mi kihallgatjuk, ti addig nézzétek át mindent, ami segíthet! – adom ki a feladatot, utána a társammal a főnökhöz sétálunk.

A kezeit a zsebében tartva diskurál valamit az egyik alkalmazottjával, de amint feltűnik neki az érkezésünk, elnézést kér a másik férfitől, hogy minden figyelmét nekünk szentelhesse.

– McGarrett parancsnok vagyok, ő pedig Williams nyomozó. Five-0 – Felmutatom a jelvényemet.

– Szóval igazak a híresztelések, miszerint újra működik az egység.

– Így van! – bólintok. – Maga Patrick Emerson, ugye? Feltehetnénk néhány kérdést magának?

– Persze! Jöjjenek utánam az irodába, ott tudunk beszélgetni!

Az irodában rögtön a lényegre törünk a társammal.

– Mit tud mondani az áldozatról? - teszem fel az elmaradhatatlan kérdést.

– Brian igazán lelkes volt, imádta az állatokat és az embereket is egyaránt. Nem kívánhattam volna nála jobb dolgozót. Igazán lelkiismeretes volt, főleg, ha a lányáról volt szó - mondja Emerson, aztán megváltozik a tekintete. – Te jó Isten, a lánya, Lili! Mi lesz azzal a szegény teremtéssel ezután? Még csak nyolcéves.