Ö𝚁Ö𝙺𝚂É𝙶 (𝙷𝙰𝚆𝙰𝙸𝙸 𝙵𝙸𝚅𝙴-０ 𝙵𝙰𝙽𝙵𝙸𝙲𝚃𝙸𝙾𝙽)

𝟻. 𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃

VERONICA

Egy kocsi motorjának a hangja.

Aztán megszűnik.

Léptek zaja, egyre közelebbről.

Navy SEAL-ként a legapróbb neszeket is meghallom, ez pedig valóságos lárma azokhoz képest. Másodpercek alatt kapom fel a fegyveremet az éjjeliszekrényről, hiszen a visszatértem óta, de főként azóta, hogy megtámadtak, közel tartom magamhoz.

Akár egy ninja, úgy osonok közelebb az ablakhoz. Kinézek rajta, úgy látom, hogy az út szélén parkol egy fekete kocsi, és szerintem nem ül benne senki, legalábbis nem látok erre utaló nyomokat.

Közben a földszintről még mindig hallom a hangokat. A lépcsőn leérve, az ujjamat a ravaszon tartva bizonyosodom meg róla, hogy benn nincs senki, ellenben odakint valaki biztosan van. Óvatosan kinyitom a bejárati ajtót, mire a kémkedő futásnak ered. Én természetesen a nyomában vagyok, de a menekülő emberkének szerencséje van, hiszen végül be tud szállni az autóba, gázt ad, aztán eltűnik. Mondanom sem kell, rendszám nem találtatik a kocsin, ellenben keréknyomok annál inkább maradnak utána.

Mivel jelen helyzetben nem tehetek semmit, visszamegyek a házba. Éppen jókor, mert csörög a telefonom.

–McGarrett! – szólok bele, miközben a fegyvert leteszem a konyhapultra.

– Jó reggelt, Parancsnok! – kezdi Applegate. – Gyilkosság történt, amihez kéne a segítségük. Máris átküldöm a címet.

– Rendben! – bólintok, habár ezt a beszélgetőtársam nem láthatja. – Út közben felveszem Grace-t! – Mielőtt letenném, eszembe jut valami. – Őrmester, lenne még itt valami! Kiküldene néhány helyszínelőt a házamhoz?

●・○・●・○・●

A helyszínen:

– Ez egyre ijesztőbb, Ronnie! – sóhajt fel a társam, miután becsukja a kocsi ajtaját és elindulunk a többiek felé.

– Ha holnap reggel is ott lesz, esküszöm, hogy lelövöm – mondom némileg ingerülten.

– Megértelek. Én sem tolerálnám, ha ólálkodnának a házam körül, arról nem is beszélve, hogy van egy lányom, akit mindennél jobban féltek.

Nem marad időm reagálni, mivel Coopernek feltűnik a nem megszokott ábrázatom és persze hangot is az az aggodalmának.

–Valami gond van? – kérdezi, amikor odaérünk hozzájuk.

– Csak az, ami már egy hete – legyintek egyet.

– Még mindig figyelnek? – pillant rám Ethan, miután csípőre teszi a kezét.

– Már majdnem bejött a házba. De jobban teszi, ha arra még csak nem is gondol. Tartok otthon pár különleges dolgot, amit nem szeretne látni, márpedig az lesz, ha átlépi a küszöböt a rohadék.

–Csak nem gránátok? – tudakolja Grace.

– Az is van – válaszolom mosolyogva, ám hamar komoly hangnemre váltok. – Na jó, mindegy! Ki az áldozat?

– A neve Callie Flinch, ingatlanügynökként dolgozott – közli a hadnagy.

Ezután az orvosszakértőre nézek.

– Dr. Follows, tud már valamit róla?

– A halál oka egyértelműen a gyomrot ért lövés – mutat a nő a kérdéses területre. – Így elsőre azt mondanám, hogy valamikor a késő esti órákban történt, azonban a boncolás után valószínűleg többet tudok majd.