Ö𝚁Ö𝙺𝚂É𝙶 (𝙷𝙰𝚆𝙰𝙸𝙸 𝙵𝙸𝚅𝙴-０ 𝙵𝙰𝙽𝙵𝙸𝙲𝚃𝙸𝙾𝙽)

𝟾. 𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃

VERONICA

Verőfényes napsütés, az óceán hangja.

Ezért is szeretem ezt a házat. Olyan, mintha még mindig a haditengerészetnél lennék ezáltal, hiszen ott mindennapos a kék mélység morajlása. Azonban most kivételesen nem csak ülök a parton, hogy nézzem a víz hullámait, hanem komoly feladat áll előttem: itt a lehetőség, hogy megtanuljak szörfözni.

Ethan hozott magával két szörfdeszkát, egyet magának, egyet nekem, szóval nem probléma, hogy nekem nincs sajátom.

– Eddig nagyon jól megy! – dicsér meg a fiú, mintegy emlékeztetve, hogy én őt nem sokat szoktam. Rossz habitus, tudom, de úgy vagyok vele, hogy ha nem dobálom a dicséretet, akkor nem fog a fejébe szállni. – Mit szólnál hozzá, ha megpróbálnál állva maradni kinn, a vízen? – néz rám a tanárom mosolyogva.

– Felőlem rendben van! – mondom bólogatva.

Ez az egyik előnye a saját tengerparttal rendelkező háznak. Megtanulhatok úgy szörfözni, hogy nincs nézőközönségem, mert az nagyon ciki lenne, ha valaki látná a szerencsétlenkedésemet, aztán meg évekig nevetne rajtam.

Először fura, hogy a hullámzó víz tetején állok, egy szörfdeszkán, de be kell valljam, megtetszik a dolog.

– Ez baromi jó! – nevetek jókedvűen, míg a nap a bőrömet simogatja a vízfelszín tetején.

– Ha ez máris tetszik, akkor mi lesz, ha jönnek az igazi hullámok? – kérdezi Ethan kíváncsian.

– Nem tudom, és szerintem mindegy, mert ezt tényleg imádom!

Annyira élvezem, hogy ki sem akarok jönni a vízből, hanem egyre bentebb merészkedek, ahogy Ethan mellettem mutatja a saját deszkáján, hogy mi után mit kell csinálnom. Azonban az önfeledt derűnek hamarost vége szakad, mert Grace rohan oda hozzánk, kissé zsémbes ábrázattal.

– Te meg mit keresel itt? – nézek rá kérdőn, miután visszatérünk a partra.

– Neked is szép napot, Veronica! – biccent felém. Mondtam én, hogy zsémbes!

– Valami baj van? – tudakolja Benward, mire a társam megforgatja a szemeit, mivel Benward sem köszöntötte úgy, ahogy illik.

De azért mégis válaszol.

– Így is mondhatjuk. Jennifer most hívott a Triplerből, hogy baj van, ezért azonnal oda kell mennünk. Five-0 hatáskör, külön a kormányzó kérésére.

– Mi történt? – kezdek aggódni.

– Megszöktettek egy sérült rabot – feleli Grace csípőre tett kezekkel.

– Tessék?

●・○・●・○・●

Kicsivel később a Triplerben:

Hamar megtaláljuk a szőke hadnagyot, aki néhány rendőrrel egyeztet éppen, ám amint észleli a jelenlétünket, a figyelmét immáron nekünk szenteli.

– Jenny, mi a fene történt itt? – kérdezem azonnal, ahogy megállunk előtte.

– Behoztak egy rabot a Halawából, mert megsérült, de amikor betolták a műtőbe, három fegyveres berontott, és egyszerűen elvitték.

– Hogy hívják a rabot? – kérdezi Ethan.

– Egy bizonyos Miguel Martinez – mondja Cooper, felnézve a jegyzeteiből.

– Már csak ez hiányzott – sóhajt fel Grace, majd végigsimít a haján, és nekidől a recepciós pultnak.

– Tudod, hogy ki ez a Martinez, ugye? – fordulok a társam felé érdeklődő arckifejezéssel, hiszen a reakciója egyértelműen arra enged következtetni.