Ö𝚁Ö𝙺𝚂É𝙶 (𝙷𝙰𝚆𝙰𝙸𝙸 𝙵𝙸𝚅𝙴-０ 𝙵𝙰𝙽𝙵𝙸𝙲𝚃𝙸𝙾𝙽)

𝟼. 𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃

Papírmunka. Egyértelműez az állás azon része, amit nagyon utálok. Én pedig jó sokkal el vagyok maradva, szóval most éppen azon igyekszem, hogy mihamarabb letudjam mindet, aztán elégedetten hátradőljek a székemben. Ez a motivációm jelenleg.

Reggel óta az irodámban ülök, írom a jelentéseket és a többi hasonlót. Szerencsére nem haltam még éhen, mert Hasimoto csodás ételeiből rendeltem magamnak, viszont azt a negyedórás szünetet leszámítva fel sem néztem a papírok közül – legyen az fizikai formátumú, vagy online.

De már látom az alagút végét, és csak ez számít.

Ethan ezt a pillanatot választja, hogy benézzen az ajtómon.

– Készen vagyok! Megnézed, főnök?

Azonnal kapok a lehetőségen.

– Még szép! Legalább addig sem a székemben ülök – felelem nyújtózkodva.

Tekintve, hogy pár lépést kell megtennünk, hamar esélyem nyílik megnézni a némileg feljavított helyiséget.

– Na, mit szólsz? – mutat körbe a tiszt.

– Nagyon jó lett! – bólintok elismerően. Főleg a szörfdeszka ragadja meg a figyelmemet, ami egyszerűen a falnak van döntve, mégis a színes látvány sokat dob az összehatáson. – Tudsz szörfözni.

Állapítom meg, mintsem kérdezem.

– Indultam is pár versenyen, ha ez számít.

– Vállalsz oktatást?

– Az attól függ.

– Apa tudott szörfözni, de sajnos én még nem érkeztem el odáig, hogy megtanuljak, pedig mindig is vonzott és nagy álmom, hogy megtanulom. Legalább a szüleim emlékére, ha már mindketten űzték eme sportot. Segítenél nekem?

Benward szája mosolyra, sőt, inkább vigyorra húzódik.

– Hogyne! Örömmel! Hidd el, a legjobbtól fogsz tanulni.

– Remélem is! – válaszolom nevetve, közvetlenül azelőtt, hogy megcsörren a telefonom. A fülemhez tartom a készüléket. – McGarrett!

– Vége a lazulásnak, úgy hiszem – mondja Benward halkan, az asztalának támaszkodva.

– Rendben, megyünk azonnal! – Ezzel bontom a vonalat. – Találtak egy hullát. Edward már átküldte a címet.

●・○・●・○・●

Percek múlva már a Camaróban ülünk és a tetthelyre tartunk.

Amikor megérkezünk, a társam és Jenny már a helyszínen tartózkodnak és éppen Dr. Follows-zal beszélgetnek, remélhetőleg az ügy kapcsán.

Egy gyors köszönés után a lényegre török.

– Mit tudunk? – pillantok a földön fekvő fiatal lányra.

– Az áldozat neve Lora Hamilton, 21 éves – mutatja felém a lány személyigazolványát Grace.

– Megfojtották, ugye? – tudakolja Ethan.

– Pontosan – erősíti meg Phoebe. – A nyakán látható nyomok egyértelműen erre utalnak.

– Van a közelben térfigyelő kamera? – teszem fel a kérdést, mivel elég kihaltnak tűnik a terület. Gyanítom, itt csak ki lett téve a test, nem ez a tetthely.

– Eddig még nem találtunk egyet sem, de keresünk tovább – tájékoztat Grace egy fejrázással kísérve.

– Rendben van. Tekintve, hogy tudjuk a lakcímét, át kellene nézni a házát. Ki jön velem? – kérdezem a csapatomat. Milyen fura, hogy csak négyen vagyunk, mégis milyen remek az összhang közöttünk és milyen jól tudunk együtt dolgozni.