Oneshot Kihívás /BEFEJEZETT/

2. Nap

Pillangó /H.S./

Nagyon fáj a fejem... Kinyitottam a szemem. Amit először megpillantottam, az egy pillangó volt. Álmosan megdörzsöltem a szemem, és körbenéztem. A pillangó egy meztelen mellkashoz, a mellkas pedig göndör fürtökhöz.
- Jó reggelt! - szólalt meg a göndör rekedt hangján, majd rám emelte gyönyörű zöld szemeit.
- Várj! Te ki vagy? - csodálkoztam.
- Harry Styles személyesen. - vigyorodott el kissé zavartan.
- Ja, az jó. És hogy kerültem ide? Ugye mi nem...? - kérdeztem ijedten, majd villámgyorsan ellenőriztem, hogy van-e rajtunk ruha. Szerencsére volt.
- Tényleg nem emlékszel Molly? - döbbent le. - Amúgy ne aggódj, nem történt semmi olyan. És zokogva nekem jöttél az utcán. Aztán magyaráztál valamit, de nem értettem. Szóval inkább elhoztalak ide, magamhoz. Folyamatosan azt hajtogattad, hogy te nem mész haza, és itt akarsz maradni. Mi a baj? - simította meg az arcomat.
- T-tényleg? - dadogtam. - Nincs semmi bajom. Nem emlékszem. - ráztam meg a fejem. - Fogalmam sincs. - suttogtam.
- Biztos? Történt már ilyen veled? - kérdezte.
- Igen és nem. - válaszoltam határozottan, és a Harry mellkasán lévő pillangót szugeráltam. - Nem vagyok dilis. Nincs amnéziám. Csak egyszerűen tényleg nem emlékszem. - jelentettem ki.
- Értem. Amúgy nagyon aranyos lány vagy Molly. - adott egy puszit a homlokomra, mire elpirultam.

-Kislányooom! Ébresztő! - hallottam még anya hangját. Mi van? - Hahó? Délig akarsz aludni? - rázta meg a lábam, mire ijedten nyitottam ki a szemem.
- Mi? De Harry? - kérdeztem álmosan.
- Csak álmodtad. - simogatta meg anya a fejem. - Viszont lázas vagy. Nagyon meleg a homlokod. - közölte. Kár, hogy csak álmodtam... - gondoltam magamban, majd visszadőltöttem a fejem a párnámra.