Oneshot Kihívás /BEFEJEZETT/

16. Nap

Régi ismerős.

1: keressétek meg vargaluca08
Régi ismerős című könyvét, mert nagyon jó, és nekem először erről a szóról ez ugrott be. Aztán kukkantsatok bele a többi könyvébe is😉♥️

2:

Bonifác szemszöge

Minden nap eljött az ablakom előtt. Ezt onnan tudom, hogy a függöny mögül leskelődtem utána. Általában a szokásos időpontban láttam. De az utóbbi két napban nem jött. Pedig szinte egész nap az ablakom körül járőröztem, hátha meglátom. Hiányzik nagyon. De gyáva vagyok... Nagyon gyáva. Ha random látom az utcán, vagy buszon, akkor odaintek neki és ennyi. De azt hiszem kezdek becsavarodni. Délelőtt láttam egy buszt, és olyan volt, mintha az összes arc Adrienn lenne. Adrienn két éve ment el a suliból pedig előtte eléggé sokat beszélgettünk, meg ilyenek. Nem tudtam, hogy elmegy, és azóta nem beszéltem vele. Kíváncsi vagyok hova megy gimibe. Ma is az ablakomban álltam és nézelődtem...

Adrienn szemszöge

Szinte minden este sétálok egy kört a faluban. Megnyugtat. Kikapcsol, tudok közben gondolkodni és mellesleg mindig elhaladok Bonifácék háza előtt. Jó lenne már beszélni vele, mert eléggé hiányzik. Most két napig nem voltam sétálni, szóval ma elmegyek. A szokásos útvonalamon sétáltam, amikor megláttam Bonifácot az ablakban. Mosolyogva integettem neki, ő pedig visszaintegetett. Aztán másnap is... És harmadnap is.

Bonifác szemszöge

Három napig imtegettünk egymásnak, aztán a negyedik nap csak megállt a kapunkban, szóval intettem neki, hogy maradjon, és kirohantam a kapuhoz. Melegítő nadrág, egy kinyúlt együtteses póló és papucs volt rajtam.
- Szia. - köszöntem neki mosolyogva.
- Szia. - köszönt vissza.
- Hiányoztál. - csúszott ki a számon.
- Jössz velem sétálni? - nézett rám. Végignéztem magamon. Kizárt.
- Majd holnap. Jó? - mosolyogtam rá. - Addigra felöltözök normálisan.
- Rendben. Szia. Akkor holnap találkozunk! - köszönt el, majd tovább ment. Addig néztem, amíg el nem tűnt a szemem elől. Remélem nem sértődött meg...

Adrienn szemszöge

Beszéltem Bonifáccal. Tegnap. Szóval ma jön velem sétálni. És hiányoztam neki... Ő is hiányzott. Miért ilyen bonyolult az élet? A csodás gondolkodásom közepette nekimentem valakinek.
- Bocsánat, elnézést, nem direkt volt. - mentegetőztem.
- Semmi gond. - nevetett fel Bonifác.
- Hupsz, észre sem vettem, hogy már itt vagyok. Kicsit elbambultam. - kuncogtam zavartan.
- Azt láttam. Meg éreztem. - vágta rá mosolyogva. - Merre szoktál sétálni?
- Játszótér, ott leülhetünk, ha gondolod, aztán templom, aztán haza. - magyaráztam.
- Amúgy...? - nézett rám, amikor leültünk a játszótér egyik padjára. - Jó volt a másik suli?
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Akkor miért mentél el? - egyszerre nézett rám vádlóan a kék szemével, valamint nagyon édesen.
- Persze, mert az olyan rohadt könnyű. Csúnyán nézni rám. Szerinted magamtól elmentem volna? Soha a büdös életben... Erre augusztus 31-én anya kijelenti, hogy szeptemberben máshol kezdek. Mert hogy sokkal rosszabb lett volna ha hamarabb tudom. De apa ide akart járatni, de anya csakazértis ellentmondott apámnak, mert a válás után azt a legjobb. - az arcomon végiggördültek a forró, sós könnyek, Bonifác pedig szorított magához és simogatta a hajam.
- Ssshhhh. - adott egy puszit a fejem búbjára. - Nem szeretem ha sírni látlak. Olyankor nekem is megszakad a szívem. Sokkal aranyosabb vagy amikor mosolyogsz. - suttogta, majd adott egy zsepit. Kifújtam az orromat és megtöröltem a szemem.
- Bocsi csak... - kezdtem magyarázkodni.
- Semmi gond. Sajnálom, hogy felhoztam. - simogatta a vállam.
- Semmi gond - szipogtam. - Hova mész gimibe? - néztem rá. A közelsége megnyugtatott.
- Móra Ferenc Gimnázium. Ugye te is? - kérdezte, reményteli szemekkel.
- Igen. - mosolyodtam el, majd a mellkasának döntöttem a fejem.
- Akkor mostmár minden rendben lesz. - jelentette ki, majd ujjait az enyémekre kulcsolta.