Oneshot Kihívás /BEFEJEZETT/

20. Nap

Buli.

- Daisy gyere már! - kiabálta Ashton a földszintről.
- Mindjárt! - ordítottam vissza. Ashton Irwin a bátyám... És most el akar rángatni valami buliba, ahol ott lesznek a haverjai is, meg még egy csomó híres ember, meg lesz egy csomó pia, szóval nem nekem való...
Felvettem egy farmerszoknyát, és egy egyszerű pólót, majd lerobogtam az emeletről.
- Na végre már. - forgatta meg a szemét a kedves bátyám. Útközben csatlakoztak hozzánk a többiek is. Calum összeborzolta a hajam... Michael pedig megölelt. Vele van a legjobb kapcsolatom a srácok közül. Luke csak köszönt. Piros hajú barátunk egész úton kérdezgetett. De nem bántam. Nagyon bírom.
- Piaaaaa. - ordította Calum, amikor megérkeztünk a házhoz, ahol a bulit tartották. Francokat ház. Palota...
A fiúk rögtön szétszéledtek, szóval kértem magamnak egy kólát és leültem egy sarokba. Szeretek veszélyesen élni :D. Néztem a tömeget, és azon gondolkodtam, hogy mit keresek én itt. Néhány arc ismerős volt, mert a bátyám már bemutatott nekik régebben. Harry Louissal táncolt, de látszott rajtuk, hogy nagyon részegek, Ashton valami lánnyal beszélgetett, Calum a piát döntötte magába, Luke egy lánnyal smárolt, Michael pedig egyedül táncolt. Ekkor lehuppant mellém egy lány.
- Szia. Olivia Payne vagyok. - mosolygott rám.
- Szia. Daisy Irwin. - viszonoztam a gesztust.
- Végre valaki aki megéri, hogy utálok egy hírességnek a húga lenni. - sóhajtott.
- Hát igen. Nem nagyon van kedvem itt lenni. - húztam el a szám.
- Nekem sincs. - helyeselt. - Nem szeretnék semmi baromságot csinálni részegen. - magyarázta.
- Még soha nem ittam. - ráztam a fejem.
- Örülj neki. Én egyszer, de utána nagyon fájt a fejem és rémes volt az egész. - mesélte.
- Uhh.
Ekkor odajött hozzánk egy fiú. Barna haja és szeme volt, és eléggé be volt tépve.
- Gyere. - nézett rám, de tekintete zavaros volt. Láttam már valahol a srácot, de ha agyonütöttek volna sem tudom, hogy hol.
- Hova? - néztem rá zavartan.
- Ő Zayn. - suttogta Olivia.
- Tánc? - próbálkozott tovább a srác.
- Menj. - bólintott Liv, mire bizonytalanul elindultam. Zayn a derekamra csúsztatta a kezét, majd a zene ütemére imbolyogni kezdett. Pont valami lassú jött, de nem élveztem annyira. Zayn bűzlött az alkoholtól, és valamit folyamatosan magyarázott. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy hajol a szám felé. Kettőnk közé raktam a kezem, hogy megállítsam. Ő továbbra sem tett le a szándékáról, hogy megcsókoljon, ezért elfordítottam a fejem, de elkezdett tapizni.
- Zayn! - szóltam rá. - Fejezd be! - kértem. Ekkor valaki lerántotta rólam a fiút, és egy óriásit behúzott neki. Zayn természetesen nem hagyta magát, rávetette magát Michaelre.
- Na! - próbáltam őket szétszedni. Szerencsére Olivia a segítségemre sietett, aztán megérkezett Niall is, aki elküldte onnan Oliviát, nehogy a fiúk megüssék. Aranyosak. Én shippelem őket. Ashton is ideért és sikeresen szétszedték Niallal a két fiút. Niall leült Olivia mellé.
- Daisy, vidd haza Michaelt. - kérte a bátyám.
- Jó. - egyeztem bele. - Liv, hazaviszem Michaelt. - búcsúztam el tőle és megöleltem, majd rákacsintottam.
- Bejelöllek, és holnap beszélünk! - mosolygott, mire bólintottam.
- Gyere Michael. Hazamegyünk! - ragadtam meg a fiú karját.
- Kinyírom Zaynt. - motyogtam.
- Nem kell. Gyere szépen. - kértem.
- De nem érhet hozzád. - magyarázta. - Te szereted Zaynt? - nézett nagyon közelről a szemembe. Apró bizsergés futott végig a hátamon.
- Nem szeretem. - ráztam meg a fejem. - Alig találkoztam még vele.
- Akkor jó. - bólintott komolyan. Szerencsére elég hamar megérkeztünk hozzánk.
- Gyere, vedd le a cipődet. - kértem. Mivel nem csinált semmit, ezért leültettem a kanapéra és levettem a cipőjét. Meg a pulóverét. Félreértette a mozdulataimat, mert ő meg elkezdte letolni a szoknyámat.
- Michael! Ez most nem az a pillanat! - szóltam rá, mire szomorúan el ette a kezét.
- De lesz olyan pillanat is? - nézett rám.
- Nem tudom. - sóhajtottam.
- De én szeretném. Te is szeretnéd? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Részeg vagy. - néztem rá. - Alvás! - parancsoltam be az ágyba, majd betakargattam.
- Gyere! - kérte, majd maga mellé mutatott. - Ha nem,akkor nem alszom. - durcizott, mire sóhajtva bebújtam mellé.
- Jó éjt Michel. - suttogtam a sötétbe. Egyenletes szuszogás volt a válasz, majd karját átrakta a derekamon, mire elpirultam, és a szívem ki akart ugrani a helyéről. Nagy nehezen sikerült elaludnom.

Reggel Michael mellkasán ébredtem. Ő már ébren volt és a telefonját nyomkodta.
- Mennyi az idő? - dünnyögtem.
- 8:42. Amúgy jó reggelt. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Neked is. Jól aludtál? - kérdeztem.
- Aha, tudnék így aludni és kelni minden nap. - kacsintott, mire eléggé elpirultam.
- Nem fáj a fejed?
- De, egy kicsit. Nem akarsz rá gyógypuszit adni? - nézett rám bociszemmel, mire óvatosan odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit a homlokára, ő pedig kilökte alólam a kezem, így ráestem.
- Héé. Erről nem volt szó. - néztem rá morcosan, enyhén piros fejjel, mire megszorongatott.
- Nem baj. - mosolyodott el. Baszki, az a mosoooly.... - Amúgy... - nézett a szemembe. - mindenre emlékszem. - kacsintott. - És nem bántam meg. - tette hozzá. Felsóhajtottam. Összezavar Michael. Legurultam a mellkasáról, mire felháborodva nézett rám.
- Csinálok reggelit. - magyaráztam. Pirítóst meg rántottát csináltam.
- Finom lett. - mondta teli szájjal. - Köszi. Meg azt is, hogy hazahoztál. - nézett a szemembe, miután lenyelte a falatot.
- Igazán nincs mit. - mosolyodtam el. Miután megreggeliztünk elmentünk zuhanyozni, természetesen külön-külön. Mármint nekem természetesen, Michael azért bepróbálkozott, hátha elmegyek vele zuhanyozni... Utána nem sokkal később hazaért Ashton is, totál másnaposan.
- Hali. - ölelt meg.
- Bűzlesz. - vigyorodtam el.
- Én szerintem megyek. - szólalt meg Michael. Kikísértem. - Daisy. - nézett rám. - Eljössz velem holnap valahova? - kérdezte.
- Igen. - mosolyodtam el szélesen.
- Délután háromra érted jövök. - mosolyodott el, majd megölelt és elindult haza. Vigyorogva léptem be a házba. Ashton zuhanyzott, szóval visszaigazoltam Oliviát Facebookon, és kidumáltuk a történteket.

The End

Huh, ezzel az utolsó résszel kissé megszenvedtem. De ez volt az utolsó rész. Szerettem írni a kihívásba, úgy érzem, hogy fejlődtem tőle, de ha nem is, gyakorolni jó volt, én élveztem. Köszönöm, hogy olvastátok, legyen szép napotok! ❤️❤️❤️