Mi történik körülöttem?

9. Vártam, hogy elbukjatok!

Három nap is eltelt, de még mindig nem találták meg Vandát. Azóta Peter másodjára is bemutatkozott Mrs. Filnernek, ezúttal úgy mint Pókember, Vanda pedig tovább bujdokolt. A vízzel nem volt gondja, hiszen azt be tudta szerezni házon belül, de az élelmiszerrel már nagyobb gondban volt. Amit elhozott otthonról, az már az első nap elfogyott, a nagyszülei meg nem hagytak kaját a házban. Így a második nap reggelén el kellett mennie az egy sarokra lévő kisboltba. Azonban ahogy kitette a lábát az utcára, szembetalálta magát a saját arcképével. Egy hirdetés volt, ami róla szólt. Eltűntként tüntették fel, és azt írták, ha valaki látja őt, azonnal hívja a Bosszúállók ingyenes számát. Megfordult a fejében, hogy felhívja őket, és véget vet ennek az egésznek, de gyengének érezte magát. Már nem attól félt, hogy bezárják. Ráébredt már arra, hogy ez hülyeség. Saját magától félt, és attól, ha odamegy, akkor újra használnia kell az erejét, és valami katasztrófát okoz. El akarta fojtani ezt. Megvárni, amíg elfelejtik, és normálisan élni az életét. Határozottan elfordult a plakáttól, és visszament a lakásba.
- Ha máshogy nem is, így tudok kaját szerezni. - motyogta, miközben rendelt magának pizzát. A kihordófiúnak azt hazudta, hogy egy szál törölközőben van, ezért nem megy ki elé, csak kicsúsztatta a pénzt, majd falánkan esett neki a pizzának. Két szelet után eszébe jutott, hogy holnap is éhes lesz, meg estére is hagyni kéne, szóval elrakta a hűtőbe a kaját. A TV egész nap be volt kapcsolva, és a neten is olvasott minden hírt. A mobilját ugyan nem használhatta, mert lekövethették, de a gépet tudomása szerint nem tudták lekövetni. Egyelőre semmi újat nem talált magáról, ezért megnyugodva engedélyezett magának egy kis alvást.

Eközben a Bosszúállók bázisán továbbra is folyt a keresés a lány után. Stark szinte egész nap a műhelyében ült, és várta a bejövő hívásokat. Már majdnem elaludt, mikor megszólalt a riasztó. Stark villámgyorsan fogadta a hívást. Már éppen mondta volna a hivatalos szöveget, mikor hangos sikítás hallatszott fel a vonal túlsó végén.
- Hé, mi történik odaát? Miért hívtak minket? - kérdezte ordibálva.
- Mr. Stark, én vagyok az Pe... Pókember! Őrület van az utcákon, egy elektromos mutáns járja végig Queenst, néha pedig abbamarad a villámlás, összeesik, és ordibál, hogy ez nem én vagyok, vagy hogy segítség, de egyre ritkábban, egyszerűen nem bírok vele! Majdnem szétégetett az előbb, kéne egy kis erősítés! - Peter egyre nehezebben vette a levegőt, és a közeléből kiáltások hallatszódtak. „Ez Pókember!" „Miért nem segít?" „ Nem látod hogy alig bír állni?" - hallatszott a telefonban. Stark idegesen járkált fel alá.
- Rugdalózós, te jól vagy?? Válaszolj!!!! - Stark rémültem nyomta le a riadógombot – MINDEN BOSSZÚÁLLÓT A QUINJETRE!! - ordibálta a hangosbemondóba, majd felvette az egyik páncélját, és semmivel nem törődve repült le a quinjetekhez. Nem sokkal lemaradva a többiek is beszálltak, és Stark se szó se beszéd elindult Queens felé.
- JARVIS, vezesd a quinjetet Peterhez. Gyors magyarázat: egy mutáns elbánt Peterrel, nem nem az akit keresünk, még mielőtt kérdeznétek. Egy új, és úgylátszik befolyásolják őt, mint régen téged, hajasbaba. Fogalmunk sincs, hogy kicsoda vagy micsoda, de nagyon elverte Petert, tehát rohanunk. Elég magyarázat? Remek. Megjöttünk. Wanda, Bruce, ti maradjatok Peterrel, és lássátok el, a többiek meg jöjjenek velem, megnézzük magunknak az újoncot - Stark kiugrott a repülőből, és felnyalábolta az aléltan fekvő Pókembert. Visszavitte Wandáékhoz, majd elindult megkeresni az új mutánst a többiekkel. Tulajdonképpen nem volt nehéz dolguk, ez az újonc nem bújt el, mint egyesek. A lány egy piacon randalírozott éppen. Mikor meghallotta a Bosszúállókat, visszafordult és elmosolyodott. Ahogy megszólalt, valahogy sokkal mélyebb volt a hangja, mint ahogy azt egy lánytól elvárnánk.
- Vártam, hogy idejöjjetek – emelte fel magát a villámaival – Vártam, hogy elbukjatok! - Azzal elindult volna támadni, viszont hirtelen megállt. A villámai szakadozni kezdtek, mint a rossz wifi. A lány leesett, és rémület ült ki az arcára.
- Segítség! Nem... nem én irányíto... - kiabálta, azonban időközben újra villámlani kezdett a szeme, és felemelkedett. - Ezek a gikszerek hamarosan elmúlnak. El fogtok bukni... általam! - ordította, majd nekiment a meghökkent hősöknek.

Vanda Filner feszülten figyelte az eseményeket a képernyőn keresztül. A kamera nem volt jó minőségű, így nem látta, hogy kicsoda valójában a lány. A híradó ezután beszámolt róla, hogy a Bosszúállókat kiütötte az ismeretlen támadó. Starkot Thornak kellett újraélesztenie, Amerika Kapitánynak eltörte a lábszárcsontját, Víziót újraindította, szerencsére az emlékei és a személyisége nem károsodott, és így tovább. Amerika Kapitány még nyilatkozott, mielőtt elvitték volna a bázis orvosi részlegére. „Egyszer azt mondtam, hogy ha meghalunk is, kiheverjük, és nem adjuk fel. Ezt mondom most is." A lány rosszul érezte magát, hogy nem volt ott, de úgy gondolta, hogy csak teher lenne. Ezek után a riporter oda akart menni Tony Starkhoz is, de az mindenkit félrelökve futott oda a hordágyakhoz. Mindenki meglepetésére nem állt meg a Kapitánynál, csak intettek egymásnak, és Stark továbbrohant, és csak egy beljebb levő hordágyhoz. Egy merész kamerás bejutott a hordágyakhoz, és mielőtt a biztonságiak kiterelték volna, a képen látszott, hogy a hordágyon a piros-kék ruhás, szétégetett Pókember feküdt. A helyszínen, bár ezt már senki nem látta, Stark megkönnyebülve sóhajtott fel, mikor kitapintotta a fiú pulzusát. Lassan eloszlott a tömeg, de ő még mindig ott állt mellette. Végig a kórházi részlegbe szállításon át, a kezelésig. A betegágy mellett aludt el végül, míg pár kerülettel arrébb egy fiatal lány hajtotta szintén álomra a fejét.