Mi történik körülöttem?

13. Rugdalózós, Tarzan, Hadonászós...

Mikor Vanda felébredt, az volt az első észrevétele, hogy nem otthon van. Aztán szépen lassan eszébe jutottak az elmúlt napok emlékei. Kihámozta magát óvatosan az anyja karjaiból, mert nem akarta felébreszteni, majd leült az ágy szélére, hogy végiggondolja az esélyeit. Az alatt a pár nap alatt, amíg szökésben volt, valami megváltozott benne. Határozottabb, komolyabb lett. Igazából, ahogy végiggondolta, nem volt sok esélye. Elszökni innen nem akart, és nem is tudott volna, és valamikor úgy is le kellett mennie, hiszen örökké nem lehet a szobájában. Tehát nem kerülheti el a Bosszúállók fejmosását. Sóhajtva dőlt hátra, majd merő szórakozottságból hangosan kérdezett magától.
- Vajon milyen nap van ma?
- Péntek, Ms. Filner. - lebegett be Vízió a falon keresztül a szobába. Vanda felsikkantott. - Elnézést, elfelejtettem, hogy az ajtón kell bejönnöm. Azt szerettem volna csak mondani, hogy a csapat lent várja önt – mondta, majd elhagyta a szobát... megint a falon keresztül. Vanda a kezébe hajtotta a fejét. Hát eddig tudta húzni a fejmosást. Na nem baj, legalább túl lesz rajta. Gyorsan két kezével átfésülte a haját, majd elindult lefelé. Amikor leért, óvatosan megkerülte a valamiben éppen elmélyülő társaságot, és leült egy, a kanapétól kicsit messzebb ült le egy ablakpárkányra. „Csak ne vegyenek észre, csak ne vegyenek észre..." Ahogy ezen gondolkodott, egyszer csak azon kapta magát, hogy lebeg. Vörös köd vette körül és lassan odalebegett a kanapéhoz, majd leesett rá. Wanda Maximoff elégedetten tette karba a kezét.
- Nem fogjuk hagyni, hogy a sarokban filozofálj, amíg itt vagy, és be nem mutatkoztál – jelentette ki kíváncsian Wanda. A másik Vanda félénken rájuk emelte a tekintetét.
- Vanda Filner. A Queensben élek, a Midtownba járok, azaz jártam. Innen egyedül Petert ismerem – Vanda odafordult az említetthez, aki éppen egy szendvicset készült betolni.
- Még mindig jobb helyzetben ismersz meg minket, mint Pete. Ellopta a pajzsomat, mire elvertem én, Scott, Bucky meg Sam. Az volt a szerencséje, hogy Romanoffal nem került össze. Az volt szerintem a Bosszúállók történetében a legkínosabb pillanat, amikor kiderült a békülés után, hogy egy 15 éves kölyökhöz kelletünk ennyien, és még így is alig akart kifeküdni – mesélte nevetve Amerika csillagos hőse. Vanda megint Peterre nézett, aki ezalatt már betolta a szendvicsét. A lány kérdő tekintetére bólintott egyet, hogy tényleg így esett meg.
- Amúgy örülök hogy találkozhatunk. A nevünkkel meg jól szórakozhatunk, amíg Stark ki nem talál egy becenevet. Mint például Rugdalózós – intett Peter felé-, Capsicle – nézett a Kapitányra-, Tarzan – Thorra mutatott-, vagy Hadonászós – itt magára mutatott. Vanda majdnem elnevette magát, de úgy érezte, hogy mégsem kéne ilyen társaságban. Azonban hiába próbálkozott, egy kis kuncogás kicsúszott a száján. Wanda hirtelen ujjongásba kezdett.
- Stark, kérem a húszast! Én voltam az első!
Az újonc lány értetlenségére Stark magyarázásba kezdett.

- Fogadtak, hogy ki nevettet meg elsőnek. Ne aggódj, a Rugdalózóssal is ezt csinálták. Akkor Steve nyerte meg.
Vanda meglepve kicsit ellazította az eddig összehúzódott izmait. Kicsit körbenézett a teremben. Egyszerűen lenyűgözően modern volt. Nem tudta mit kéne most mondania, de szerencsére végül is a Kapitány szólalt meg elsőnek.
- Vegyük úgy, hogy semmi nem történt azóta, hogy rájöttél az erődre. Steve Rogers, örülök a találkozásnak – nyújtotta a kezét. Vanda nevetve megrázta, és bemutatkozott. Végigment az összes Bosszúállón. Végül aztán Stark összecsapta a kezét.