Csillagásztábor (egy lmbtq sztori)

4. Alszik a falu

Amikor reggel felébredtem, pár másodpercig nem tudtam beazonosítani, hogy hol vagyok. Aztán elfordultam oldalra és megpillantottam az édesdeden alvó Ábelt. Egyből ellágyult a szívem. Hogy tud valaki ilyen szexi lenni akkor is, amikor alszik?!

Felültem, hogy közelebbről is szemügyre vehessem a fiút. Lassan vette a levegőt, szája enyhén kinyílt, mintha csókra készülne. A kicipzárazott hálózsákja fölkunkorodott a háta mögött, éppen csak az ágyékát és a derekát takarta. Meztelen mellkasa lassan hullámzott minden egyes levegővételnél.

Nem tudtam betelni a látvánnyal. Egy pillanatra átfutott az agyamon, milyen érzés lenne megcsókolni, de abban a pillanatban kivertem a gondolatot a fejemből. Egyáltalán nem volna fair egy alvó emberrel.

De akkor is, olyan gyönyörű volt!

Lassan kinyitotta a szemét.

Gyorsan hátrébb húzódtam, mert akaratlanul is túl közel hajoltam az arcához.

- Mi a fasz? – nyögte álmosan.

- Neked is jó reggelt – húztam el a szám.

Nem válaszolt semmit. Egy ideig félálomban mocorgott, majd felült és egyetlen szó nélkül felöltözött. Mire észbe kaptam, már ott se volt.

A jó esti hangulat után nem éppen a legjobb folytatás lett ez, amit el tudtam képzelni. Kelletlenül feltápászkodtam és magamra rángattam a ruhámat. Kiléptem én is a sátorból.

Liza és Vanda a pingpongasztal mellett ültek és halkan beszélgettek. Mikor észrevettek, kótyagos fejjel integettek. Látszott rajtuk, hogy egyikük se aludt túl sokat. De persze el fog múlni az álmosság kis idő múlva.

- Látom rövid volt az éjszaka.

- Ez a lány egész éjjel csak mocorgott – mutatott Vanda vádlón Lizára, aki csak megrántotta a vállát.

- Nehezen alszom idegen helyeken – magyarázta.

Vanda – inkább vidáman, mint dühösen – megforgatta a szemét. Úgy tűnt, bevett szokássá vált ez nála. Felém fordult:

- Na, és neked milyen volt? Nem készített ki az öcsém nagyon?

- Semmi se volt – rántottam meg a vállam. Ez egyfelől jó hír is volt, meg rossz is.

- Még alszik?

- Nem, már lelépett.

Körülnéztem, hátha meglátom valahol a haverjaival. A kilátón mozgott pár alak, de nem tudtam kivenni, hogy kik azok.

Ásítottam egyet és elindultam a vécé felé (pottyantós, de hát mit tehet az ember?). Krisztián pont akkor lépett ki a sátrából, amikor elhaladtam mellette. Póló helyett egy ujjatlant viselt. Biccentettem. Ő meg tudomást se véve rólam elsétált a lányok felé.

Hú! Ez csak akkor tud „jófej" lenni, amikor csajok is vannak a közelben? Beképzelt fasz! Az ilyen húzásai után is haverkodjak vele felhőtlenül a többiek társaságában?

Morogva mentem tovább. Hogy tud odalenni érte Liza is meg Vanda is?

*

Az egész délelőtt dögunalom volt. Reggeli. Aztán végig kellett hallgatni egy előadást az UV-sugárzásról. Aztán kötelező jellegű sakkjátszma a csapatok között. Aztán még egy unalmas előadás az izlandi vulkánműködésről. Ebéd.

A második nap szokott a legszarabb lenni, mert olyankor akarják megtartani azokat az előadásokat, amiket senki más nem hallgatna végig. A csávó is úgy mesélt, mintha halni készülne. Monoton hangja – hogy úgy mondjam – kicsit sem tette izgalmassá az egészet.