Felébredek. Egy pillanatig nem tudom, hol vagyok, aztán megpillantom a mellettem békésen szuszogó Ábelt, és egyből beugrik minden. A fiú bal keze meztelen derekamon nyugszik, hozzám bújuk, amitől tisztán hallom szívének békés ütemét.
Ábel ágyában fekszünk. A szülei elutaztak néhány napra az évfordulójuk alkalmából, Vanda meg az ideje nagy részét Lizával töltötte tegnap. Bár igaz, hogy délután már visszaérkezett.
Visszagondolok a tegnap estére. Remélem, nem voltunk túl hangosak... Vanda tuti, hogy a fejemet fogja venni ezért, de valamiért ez most nem zavar. Nekem a tegnapi volt az első, és egyszerűen... elképesztő volt. Mind a ketten nagyon esetlenek voltunk, de ettől talán még közelibb lett. Már napok óta erre készültünk, talán kicsit túlzásba is vittük az aggodalmaskodást, mert hát mégiscsak egy nagy dologról van szó. De a tegnapi után abban biztos vagyok, hogy nem egyszeri alkalom volt, ebben pedig Ábel is megerősített elalvás előtt.
Most, hogy így visszagondolok, mégiscsak hangosak voltunk. Baszki! Vanda tényleg ki fog nyírni. Mármint inkább csak Ábel hangját hallhatta. Az elején mind a ketten próbáltunk minél halkabbak lenni, de aztán... hát ja... már egyáltalán nem érdekelt, hogy a nővére a másik szobában veri a fejét a párnába.
Már több mint három hónapja együtt vagyunk, de egyszerűen minden egyes vele töltött perc maga a beteljesült boldogság. A csillagásztábort – ahogy tudtuk – magunk mögött hagytuk, és elindultunk a saját, a kettőnk útján.
Vanda és Liza továbbra is sülve-főve együtt vannak, ami mondjuk természetes, ha azt nézzük, hogy Vanda a legapróbb jelét sem mutatja annak, hogy a táborban feltárult érzelmeinek lenne valóságalapja. Elvannak ők ketten, Vanda és Liza. Boldogok.
Ahogy mi is.
Ábel mocorogni kezd mellettem. Meg sem rezdülök, kíváncsian figyelem az ébredését. A fiú lassan kinyújtózik, majd kinyitja a szemét.
- Jó reggelt – mondom halkan.
Tekintetében látom, hogy alig néhány másodperc alatt tudatosul benne minden. Elmosolyodik.
- Jó reggelt – suttogja vissza.
Odahajolok és megcsókolom. Szelíden viszonozza.
Amikor elválunk egymástól, szemeiben ugyanazt a csodálatos ragyogást látom, amit az első pillanattól kezdve. Amikor váratlanul a sátortársam lett. Amikor váratlanul beleszerettem.
Amikor az életemet egy csapásra megváltoztatta.
Amikor felnőttünk.
KAMU SEDANG MEMBACA
Csillagásztábor (egy lmbtq sztori)
RomansaA forró augusztus néhány napját Dávid két barátjával, a mézszívű Lizával és a felvágott nyelvű Vandával egy isten háta mögötti nomád csillagásztáborban tölti. Dávid közömbösen áll hozzá, de hirtelen minden a feje tetejére áll, amikor megkapja sátort...
