Csillagásztábor (egy lmbtq sztori)

6. Minek is fürdőgatya?

A délelőtti faluzáson nem láttam se Ábelt, se a többi haverját. Biztos megint a kilátóban nézték a pornójukat... Így már annyira nem is volt jó a játék. A fenébe is, hiányzott a srác közelsége.

A harmadik nap szokott a leghosszabb lenni, mert ma délután kirándulunk el a tóig, ami egy csomó idő. És természetesen ma is nagyon meleg van!

Ebédre gulyást főztek, de nem nagyon tudtam később felidézni, hogy mi volt a második, mert a gondolataim folyamatosan máshol jártak. A szemeim pedig Ábelt lesték.

Három órakor végre megindult a híres-neves túra. Lizával és Vandával lemaradtunk és leghátul ballagtunk. Indulás előtt még odaintettem Ábelnek:

- Mondtam én, caplatás a dögmelegben.

- Aha – bólintott a srác, de nem úgy tűnt, mint aki figyelt arra, amit mondtam. Krisztiánnal és a haverjaival beszélgetett. Ettől kissé elszontyolodtam.

A túra alatt egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy szépen lassan Liza is eltűnt mellőlünk. Legnagyobb meglepetésemre Krisztián mellé szegődött és halkan beszélgettek.

- Ne már! – nyögtem Vandának, aki szintén meglepődött kissé. – Megcsal minket Krisztiánnal!

A lány félmosolyra húzta a száját, de nem igazán tűnt túl őszintének. Ahogy az enyém sem! Ha mindenki lelép, akkor aztán tényleg fetrenghetek az önsajnálatban, és senki se lesz, aki eltereli a figyelmem legalább.

- Nem te mondtad, hogy pasizzunk be? – nézett rám ironikusan Vanda.

- Jogos.

- Neked sem ártana – jegyezte meg.

Megtorpantam.

- Ha bepasiznék?

- Mi? Nem. – Felnevetett. – Bár ki tudja. – Sejtelmes mosolyából arra következtettem, hogy csak tréfálkozik.

Egy pillanatra beugrott, hogy mit is fogadtam meg első este. Hogy előbújok végre tábor alatt. Ez most egy tökéletes alkalom lenne erre, de valahogy mégsem akaródzott. Ráfoghatjuk arra is, hogy Lizának és Vandának egyszerre akartam elmondani, de csak egyikük volt jelen.

- Haha, vicces – jegyeztem meg inkább.

- Miért, van valami bajod a melegekkel? – faggatózott Vanda, kissé talán túl közel hajolva hozzám.

Vanda már régóta hangoztatta, hogy melegpárti. Sőt, valósággal rajongott a melegekért. Tuti örülni fog majd, amikor kiderül, hogy van egy meleg barátja. Bár először jön a sokk, utána az öröm...

- Miért lenne velük bajom?

- Hát csak úgy – vont vállat, és hátrébb húzódott.

- Te meleg vagy? – szegeztem neki a kérdést.

Vanda arcán egy árnyék futott át, majd felnevetett.

- Ha az lennék, nem áradoztam volna annyit Matyiról – mondta vidáman.

Az emlékezetemben keresgéltem Matyi után, de nem találtam senkit.

- Aha, biztos.

Az mondjuk tény és való volt, hogy Vanda egy csomó srácba belezúg, de azok egytől-egyig észre sem veszik. Aki meg beleszeret, azokat meg ő nem veszi észre, vagy direkt hagyja figyelmen kívül. Szóval, ja... Vanda nem meleg.

Itt csak egy meleg van...

*

Mikor végre megérkeztünk, mindenki csurom víz volt az izzadtságtól. Tombolt a forróság, árnyék se mindig volt az út mentén, és egy csomót kellett emelkedőn caplatni. Huh!