Maradj velem! - Bleib mit mir!

8. Tom

„Talán ha néha elfelejtenénk dolgokat, mindannyian kicsivel boldogabbak lennénk."

- Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

Pár perccel később Tom már a nappaliban ült öccse mellett. Közöttük, a kanapé közepén trónolt Edo, és épp azon ügyködött, hogy a lehető legalaposabban ujjai (mancsai) köré csavarja két hódolóját. Készségesen nyújtogatta nyakát, hogy Tom végre hajlandó legyen foglalkozni vele. Tom mintha csak kitalálta volna a gondolatát, a kutyus fülének vakargatásába kezdett.

 - Te emlékszel rá? – kérdezte öccsét, megtörve a csendet. Nem tudta kiverni a fejéből a találkozást.

- Azt hiszem... - mondta bizonytalanul. – De akkor máshogy nézett ki. – Bátyja kíváncsi tekintetét látva folytatta. – Szemüveges volt, a haja meg mindig be volt fonva, és... öhm... - rágcsálta az alsó ajkát elgondolkodva.

- Mindig a busz végében ült le és egész úton olvasott – világosodott meg hirtelen Tom.

- Igen! – vágta rá vigyorogva Bill. – És alig beszélt.

Nem tudtak tovább beszélgetni, mert hangos papucs-csattogások közepette megjelent az emlegetett. Tom oldalra biccentve a fejét nézte a lépcsőn lefelé tartó lányt, és egyre több emlék jelent meg a szemei előtt. De mégis, akárhogy erőltette az agyát, nem látott semmit, ami arra a kislányra emlékeztette volna. Egyet kivéve. A hatalmas, kíváncsi kék szemeket.

Edo boldog vakkantására rezzent össze, majd a kiskutya lefordult a kanapéról, hogy gazdijához futhasson.

- Szia, prücsök! – hajolt le hozzá mosolyogva Lisa. Az eddigi ideges arckifejezés azonnal eltűnt, helyére a nyugalom szállt, mikor megcirógatta Edo feje búbját. Amaz persze szórakozottan ugrált körülötte, egy óvatlan pillanatban elkapva a lány testét borító törülköző alsó csücskét. Lisa aprót sikkantva kapott a gravitációnak (és Edonak) engedelmeskedő anyag után. – Edo! – nézett le rá felháborodva Lisa. Egyik kezével a törülközőt szorította magához, a másikkal pedig a fejéről húzott le egy, a fürdőből elcsórt törcsit. – Szexuálisan tévelyegsz, drága. Inkább a fiúkról szaggasd a gatyát! – vigyorgott a szőrgombócra.

Tom csak most vette észre, hogy mindvégig féloldalasan somolyogva szemlélte az előtte zajló jelenetet. Az utolsó mondatnál várta, hogy Lisa rájuk pillant, de ez mégsem történt meg. Ehelyett Edot kerülgetve indult meg a konyha felé.

- Lenne egy kérésem – hallotta Tom pár pillanat múlva. – Este áthozhatom Edot?

- Buli? – kérdezte bosszúsan Gordon.

- Iiigen. Nem szeretném, hogy valaki megborotválja – nevetett fel Lisa kényszeredetten. Tom és Bill a nappaliból hallgatta a beszélgetést.

- Anke? – kérdezte Simone.

- Berlinben lesz.

- Rendben. De egy dolgot kérnék! – Gordon ritkán szokott ilyen határozott lenni. – Fogjátok vissza magatokat!

- Nem garantálhatom – válaszolta halkabban Lisa.

- Akkor legalább annyit ígérj meg, hogy a bokraimat békén hagyjátok! – kérte beletörődötten sóhajtva.

- Már párszor bocsánatot kértem – vágta rá türelmetlenül Lisa. – És ne mondd, hogy nem volt felejthetetlen élmény – folytatta kuncogva.

- Na, felejthetetlen, az nem volt – sóhajtotta.

- Jaj, szívem – kelt Lisa védelmére mosolyogva Simone. – Ártatlan csínytevés volt.

- De Simone! Pénisz formájúra vágták a legszebb bokromat! – erősködött sértetten Gordon.

- Nem az én ötletem volt – nyögte két röhögés között Lisa. Ekkor az ikrek nevetése is behallatszott a nappaliból.

- Ja, te csak kivitelezted. – Sértett kamaszhoz méltóan vonult ki Gordon a konyhából és vágódott le az egyik fotelbe, majd szúrós pillantásokat lövellt az ikrek felé, akik igyekeztek nem szembe röhögni nevelőapjukat.

- Most mit vagy úgy oda? – ment utána Lisa, haját törölgetve a kölcsön törcsivel, ami történetesen a Tomé volt. – Másnap kijavítottam – fűzte össze karjait mellei alatt, de mivel Gordon továbbra sem pillantott rá, megbántva engedte le kezét. – Tudod mit? Felejtsd el, hogy bármit is kérdeztem! – futott fintorba az arca. – Gyere, Edo! – hívta kutyáját, aki kelletlenül ugyan, de elszakadt a pocakját vakargató Billtől és a füleit szórakozottan piszkáló Tomtól. – Ezt majd visszahozom – emelte fel a törülközőt. – Sziasztok – hagyta ott a társaságot. Tom látta a szemeiben a megbántottságot és csalódottságot. Anyja a konyhaajtóban állt és csak bámult a távozó lány után. Végül nem mondott semmit, csak tanácstalanul megcsóválta a fejét.

\m/(-.-)\m/