Egy új vörös szem { Benjamin szerelme }

Benjamin

Álmomban sem gondoltam volna,hogy ez meg történhet ma. Miután Bellaek vissza jöttek Renesmevel, Carlisle is vissza tért néhány barátjával. Pontosabban Amunal és Kebivel. Én ott ücsörögtem a fán végig,és Renesmet néztem ahogy futkározik amikor elő lépett egy ismerős alak. Ez Benjamin. Itt volt vele Tia is de ő engem most nem érdekelt. Végig néztem ahogy Renesme neki is meg mutatja,hogy mi az igazság,aztán ahogy  egy tornádót varázsol elő Renesme tenyeréből,és fel repitik.
- Benjamin iranyitani tudja az elemeket mint Alia.- mondta Edward.
- Én meg szuper önuralmat kaptam.- mondta Bella.
- Alia?? Nem minden napi név.- mondta Benjamin.
- Ő egy nem minden napi hölgy.- bólintott Edward.
- Alia ott vagy fent a fán??- kérdezte Bella. Én nem mondtam semmit csak csendben maradtam.
- Hallom a gondolatát,bisztos ott van. Alia gyere le!!- kiáltott Edward. De ekkor két afroamerikai nő ugrott le egy másik fáról.
- Ők kik??- kérdezte Bella.
- Sena és Zafrina. Az Amazonas vidékéről.- mondta Edward. Ameddig Renesme nekik is meg mutatta az igazat,én a fejembe húztam a kapucnim,és le ugrottam a fáról háttal a többieknek.
- Mi baja van a kölyöknek??- súgta oda Jacob Carlislenak.
- Ne húzd ki a gyufát Jake.- figyelmeztettem és velük szembe fordultam.
- Most mi rosszat mondtam??- kérdezte Jacob.
- Ne mind szólíts kölyöknek.- förmedtem rá. És csak akkor néztem rá a mellette döbbenten álldogáló Benjaminra. Semmit sem változott azóta.
- Alia??- kérdezte végül döbbenten.
- Személyesen Benji.- mosolyodtam el. A következő Benjamin mosolyogva emelt fel,és pörgetett meg engem,miközben én szorosan át öleltem.
- Nézzenek oda ,te meg nőttél mióta utoljára láttalak.- nézett végig rajtam mosolyogva.
- Mondanék én is valami ilyesmit,de ne haragudj te semmit sem változtál.- nevettem el magam.
- Jó újra látni téged Alia.- mosolygott Tia.
- Téged is.- bólintottam mosolyogva.
- De ez,hogy lehet??- kérdezte Benji.
- Túl hosszú történet. A lényeg,hogy Cullen-ék meg mentettek engem.- legyintettem.
- Ti ismeritek egymást??- kérdezte Bella,amikor vissza sétáltak hozzánk.
- Igen.- bólintottam mosolyogva.
- Honann??- kérdezte mostmár Carlisle is.
- 2 éve találkoztam Aliaval amikor ő egy Egyiptomi nyaraláson volt a nevelő szüleivel.- válaszolta Benji.
- Milyen kicsi a világ.- dünnyögte Jacob,és egy mindent tudó grimasszal nézett rám.
- Hát nem??- vontam meg a vállam,talán egy kissé túl játszva a szerepem.

Ezután én be mentem a szobába,és ki dőlve a kanapén el gondolkodtam. Ha most Benjamin újra fel tűnik az életemben,akkor már tényleg nem szabadulok tőle. Mármint attól amit iránta érzek. Már majdnem 3 év telt el azóta,és mégis most,hogy újra látom vussza jönnek ezek az érzések. Vajon Jasper nem tudna nekem ebben segiteni?? Ő irányítani tudja mások érzéseit. Vajon nem tudja a Benjamin iránt érzett szerelmemet el irányítani valaki másra?? Hisz nem lehetek vele,mert neki már ott van Tia. Lehet tudna,de itt van Jasper?? Nem,nincs itt Jasper,mert el kellet hagyjon minket pont akkor, amikor a legynagyobb szükségünk van rá. És nem csak rá, Alice-re is. De nincsenek itt,és ez baj. Nagyon hiányoznak,és szükségem van rájuk. Ebből a gondolat menetből egy halk kopogás szakitott félbe. Oda futottam az ajtóhoz vámpír sebességgel,majd ki nyitottam az ajtót Benjaminak.
- Zavarlak??- kérdezte.
- Nem,gyere be.- ráztam meg a fejem,és el léptem az ajtótól,hogy be jöhessen.
- Azta!! Neked aztán nagy szobád van.- jegyezte meg ,miközben körbe nézett.
- Ühüm az.- bólintottam.
- Még szoktál olvasni??- kérdezte a könyves polcra mutatva.
- Már nem igazán.- ráztam a fejem.
- Akkor mit szoktál csinálni amikor unatkozol??- fordult velem szembe.
- Tulajdonképpen a fákon üldögélni egész nap. Olyankor vagy a képességemet fejlesztem vagy csak csendben kémlelem a tájat.- feleltem,miközben fel emeltem az egyik kezem és,a mutató ujjamat pörgetve a levegőbe,egy mini tornádót alkottam aztán ki repitettem a nyitott ablakon.
- Ügyes.- mosolygott.- de mutatok valamit ami bisztos tetszene neked. Csak csukd be a szemed.- utasitott. Én mosolyova tettem amit mond,és vártam,hogy mit akar tenni. Hallottam,hogy el hagyja a házat az ablakon át,de én nem nyitottam ki a szemem. Nem nyitottam ki,mert biztam bennne,és tudtam,hogy akármilyen nagy hülyeséget is akar csinálni ( volt már rá példa ) úgyis vissza jön. És igazam volt,mert vissza jött.
- Nyújtsd ki a kezed.- utasitott újra. Én ki nyujtottam az egyik kezem,és ő a kezembe szórt valami homokot,vagy virág földet nem is tudom mit.
- Most nyisd ki a szemed.- utasitott. Én ki nyitottam,és jól gondoltam a kezemben virág föld volt.
- Öhm...Benji....- keztem volna de félbe szakított.
- Csak figyelj,és tanulj. Itt ez a pohár víz.- emelte fel,aztán folytatta.- ezt a vizet most szépen ki emelem ebből a pohárból a tenyeredbe. Eddig érthető??- kérdezte,miközben ki emelte a vízet a pohárból,és a tenyeremben levő virág földre locsolta.
- Igen.- bólintottam furán.
- Jó na most figyelj.- figyelmesztetett,és a kezét rá helyezte a virág földre,majd 2 másodperc után,szép lassan fel emelte,és én el mosolyodtam. A kezembe ki nőtt egy szép píros virág. Látszik,hogy ő már egy igazi tapasztalt vámpír.
- Azta. Ez csodaszép.- ámultam el. Benjamin némán bólintott,és le szedte a virágot,aztán a hajamba tűzte.
- Na így a tökéletes.- mosolygott rám. Kész emiatt a mosoly miatt még vámpírként is bele fogok halni. A virág földből egy ujjab apró tornádót alkottam,aztán azt is ki repitettem az ablakon.
- Ahoz képest,hogy egyedül tanultál egész ügyes vagy.- jegyezte meg elismerően.
- Kösz.- mosolyodtam el.