Egy új vörös szem { Benjamin szerelme }

Renesme

Ma a többiek mentek el vadászni. Én,Edward, Jacob, Alice, Jasper és persze Bella a lakásban maradtunk. A tegnapi vér nagyon sokat segitett Bellának,mert nem csak Bella lett jobban de a kicsi is. Történt más is. Edward hallotta a kicsinek a gondolatát én meg már éreztem a világon.
- De nem értem Alia. Ez,hogy lehetséges??- kérdezte Bella.
- Egyszerűen. Mivel én az elemeket irányítom ezért érzékelek minden természeti jelenséget,és ebbe bele tartoznak az élő lények is.- magyaráztam.
- Akkor minket miért nem érzékelsz magad körül??- kérdezte Alice.
- Mert ti már vámpírok vagytok és nem emberek. Bellát és a kicsit azért érzékelem,mert ők halandók. A gyerek is valamilyen formában halandó,mert érzékelem a szív dobogását és azt,hogy tele van erővel. De nem olyan erőssen érzem ezt mint Bellánál.- válaszoltam.
- Szóval mi már nem számítunk élő lénynek.- értette meg Alice.
- Pontosan.- bólintottam.
- Tudjátok mi lesz a baba neve ha fiú lesz??- kérdezte hirtelen Bella.
- Na mi??- kérdeztem mosolyogva.
- Össze kevertem Edward és Jacob neveit. Így lett belőle EJ.- mosolygott.
- Nem is tudom Bella.- húztam el a számat.
- Mi lenne a neve ha lány lesz??- kérdezte Alice.
- Itt össze kevertem a mamáink nevét. Renée és Esme. Így lett belőle Renesme.- mondta.
- Miféle név az,hogy Renesme?? Jó,hogy nem Rögeszme.- akadtam ki.
- Nemár szerintem szuper név.- mondta Alice.
- Nem lehetne valami hagyományosabb név??- kérdeztem de erre nem kaptam választ. Hirtelen Jacob és Edward lépett fel a lépcsőn. Én és Alice fel segítettük Bellát aztán mind Jacobra néztünk.
- Szia. Jól vagy Jake??- kérdezte Bella.
- Ja tudod nem bennem növekszik egy démon.- válaszolta szórakozottan.
- Ez nagyon lényeges Bella. Meséld el Jacobnak hogyan döntöttél.- néztem Bellára.
- Most,most miről??- kérdezte Jacob rémülten.
- Alianak nem igazán tetszenek Bella név ötletei.- nevetett Edward.
- Utálja őket.- tette hozzá Bella.
- Akkor én a te pártodon állok,bármi legyen is.- mosolygott Jacob.
- Nem olyam vészesek. Ha fiú lesz EJ. Edward, Jacob.- magyarázta.
- Jó ez még elég elviselhető.- adtam meg magam.- mond el neki a lány nevet.- mondtam.
- A mamáink nevével játszadoztam. Renée és Esme. És így jött az,hogy Renesme.- mondta Bella.
- Ren....esme.- nézett rá furcsán Jacob.
- Nagyon béna??- kérdezte Bella.
- Öhm......- furcsálodott tovább Jacob.
- Szerintem nem béna. Sőt gyönyörű. És egyedi. Illik a mostani helyzetünkhöz. Tetszik a Renesme.- mosolygott Edward. Tudtam,hogy neki tetszeni fog. Lassan kezdek én is meg barátkozni ezzel a névvel.
- Neki tetszik.- mosolygott rám Bella. Én meg forgattam a szemeimet és oda adtam Bellának a poharat amiben a nullás vér volt. Valahogy én már ellen tudok állni az emberi vérnek,ahoz képest elég hamar. De nem is bánom,mert így legalább tudok segiteni Bellának. De ebben a pillanatban Bella kezéből ki esett a pohár,és érte nyúlt volna de ekkor Bella egy fájdalmas ordítással földre esett,és a pohárból ki ömlött a vér. Edward még időben meg fogta a Bella fejét mi meg körül álltuk. El jött az idő.

- Alia adj neki morfiumot!!- utasitott Edward. Én gyorsan morfiumos injekcióért nyúltam és be adtam a lábába.
- Carlisle szerint biztosan le vált a méhlepény. Jön amilyen gyorsan csak tud de.....- mondta Alice.
- Nekünk kel csinálnunk!!- szakitottam félbe,be pánikolva.
- Alia te mióta birod el viselni az emberi vért??- kérdezte Edward.
- Most nem érünk rá erre!!- förmedtem rá és a szikéért nyúltam.
- Alia várd meg,hogy hasson a morfium.- fogta le Edward a kezem.
- Nincs idő a baba haldoklik.- sziszegtem.
- Vegyétek ki most!!- kiáltotta idegesen Bella.
- Nézz engem Bella.- mondta neki Jacob, én meg egy nagy levegőt vettem,majd bele vágtam a Bella pocakjába mire ő fel orditott. Ebben mikor meg tettem a szivem majd meg szakadt,mert sajnáltam őt de meg kellet tennem. Amikor fel emeltem a szikét,már nem bírtam tovább el viselni a vért.
- Alia ne!!- kiáltotta Edward. Jacob rám ugrott ezzel engem a földre lökve.
- Alice vidd ki inenn!!- mondta Edward.
- Mi történik?? Alia!!- kiáltotta Bella.
Alice gyorsan fel állított a földről és ki vitt a szobából aztán le mosta a kezem.
- Ez húzós volt csajszi,de azért elismerésem. Jasper már mióta küzd ezzel de te....- akadt el a szava.
- Ezt a témát hagyjuk későbbre,mert az sem bisztos,hogy Bella túl éli.- sírtam el magam. Hirtelen a szobából kis baba sírást hallottunk és mi Alice- el össze mosolyogtunk. De érezni tudtam a babán a gyengédséget,a tisztaságot. Nem olyannak éreztem mint Jacob. Valahogy nem fiúnak éreztem.
- Kislány lett.- motyogtam.
- Honann tudod??- kérdezte Alice.
- Mondtam,hogy érzem az élő lényeket a képességem miatt. Ő kislány,érzem.- mosolyodtam el. De ekkor a Bella élet jelét már éreztem,hogy meg szűnik.
- Ne Bella!!- kiáltottam és be rontottam a szobába.
- Ide ne merd azt hozni!!- kiáltotta Jacob miközben Bellát próbálta újra éleszteni. Edward tehetetlenül állt a babával a kezében.
- Edward majd én el viszem. Tudok uralkodni magamon.- mondtam. Edward egy kicsit vacillált d aztán a kezembe adta a kis Renesmet és én ki sétáltam vele,könnyekkel a szememben. Be vittem őt a fürdőbe aztán egy nedves törlővel ovatosan le töröltem róla a vért,és át pólyáltam őt egy fehér lepedőbe. Át vittem őt a nappaliba és le ültem vele kanapéra a kandalló elé. A kicsi még csak most született de már csecsemőnek néz ki. Valahogy benne nem éreztem olyan erőssen az életet mind Bellában,de még is dobogott a szíve. Talán félig ember,félig vámpír. Hát persze!! Ő félig ember,félig vámpír gyerek.
- Szia.- mosolyogtam rá. Hirtelen Renesme a kezét az arcomra tette és én láttam emlékeket. Láttam ahogy Edward ki emeli őt a Bella hasából. Aztán láttam Bellát aki rá mosolyog. Ezt a két emléket láttam. Először nem értettem,de aztán rá jöttem,hogy valószínűleg ez lesz az ő képessége. Ott ringattam a kicsit amikor meg éreztem Jacob szagát.
- Ha engem akarsz meg ijeszteni ne próbálkozz.- dünnyögtem.
- Meg történt a bevésődés.- motyogta.
- Mi??- fordultam hozzá.
- Nekem bevésődött a gyerek.- ismételte meg.
- Neked... a gyerek??!!- tátottam el a számat.
- Jönnek Sam- ék.- rémült meg és ki ugrott az ablakon. Én tovább ringattam,és énekeltem a kicsinek,miközben magban drukkoltam a többieknek,hogy valahogy meg oldják ezt harc nélkül.