Egy új vörös szem { Benjamin szerelme }

Győzelem

Aro rémülten el engedte Alice,és felváltva nézett végig rajtunk.
- Most már tudod,ez a jövő vár rád. Ha csak nem választasz más utat.- mondta Alice.
- Nem másithatjuk meg a döntésünket,a gyermek nagy kockázatot jelent.- szólt bele Caius.
- És ha be bizonyítanánk,hogy el tudjuk rejteni az emberek elől?? Békében távozhatnánk??- kérdeztem.
- Persze de ezt nem tudhatjuk.- felelte Caius.
- Igenis tudhatjuk.- mondta Edward. Ekkor mindenki hátra nézett,és láttuk,hogy két indián közeledik hozzánk.
- Én magam is kerestem tanúkat. A braziliai ticuna törzseknél.- mondta Alice mikor a Volturi elé értek.
- Elég tanunk van.- mondta Caius.
- Hadd beszéljen.- szólt rá Aro.
- Felég ember vagyok,félig vámpír. Mint a gyermek. Egy vámpír el csábította anyámat aki meghalt mikor világra hozott. A néném Huilen, sajátjaként nevelt fel. Halhatatlanná tettem.-mondta az indián.
- Hány éves vagy??- kérdezte Bella.
- El múltam 150.- válaszolta.
- Mikor érted el a teljes érettséget??- kérdezte mostmár Aro.
- Felnőtté váltam 7 évvel a születésem után. Azóta nem váltóztam.- felelte.
- Mivel táplálkozol??- kérdezte Aro. Azt hiszem őt meggyőztük.
- Vérrel,emberi étellel. Bármelyiken el élek.- mondta. Én rá mosolyogtam Renesmere ezt hallva,mert mostmár biztos vagyok abban,hogy velünk maradhat,és nem lesz harc.
- Ezek a gyerekek hasonlóak hozzánk.- szólalt meg Marcus.
- Cullen-ék akkor is vér farkasokkal szövetkeztek,ősi ellenségeikkel.- mondta Caius.
- Drágáim itt nem fenyeget veszély. Ma nem fogunk harcolni.- mondta Aro. Miután ezt ki mondta, a tanui és a gárdája el suhantak. Viszont Aro még vissza fordult hozzánk.
- Micsoda kincs.- vigyorgott,aztán ő is el suhant.
- Vissza vonulnak. Most kellene támadnunk.- dühöngött Vladimir és Stefan.
- Ma nem.- nevettem el magam.
- Ostobák vagytok!! A Volturi el ment ugyan,de sosem bocsátják meg azt ami itt történt!!- dühöngött tovább Stefan. Mikor látták,hogy mindenki halgat ők is el suhantak.
- Alia sikerült!!- ugrott a nyakamba Alice.
- Igen meg csináltuk!!- nevettem el magam,miközben szorosan meg öleltem.
- Menj csak a szerelmedhez,mert már vár rád.- vigyorgott rám,és a hátam mögé biccentett.
- Jó megyek.- mosolyogtam,és hátra fordultam. Benjamin már nagy sebességgel futott felém,így én is futni kezdtem felé vámpír sebességgel. Amint már közel voltunk egymáshoz, Benjamin fel kapott és meg pörgetett,miközben én nevetve át karoltam a nyakát.
- Alia meg csináltuk!! Meg usztuk harc nélkül!! Hát nem csodás??- rakott le engem nevetve.
- De az.- értettem egyet.
- Mit akartál mondani nekem??- kérdezte. Én ekkor be haraptam az ajkam,és halgattam. El mondjam neki?? Fel készültem én erre?? Nem,nem mondhatom el. Hisz neki ott van Tia.
- Hm már nem tudom...- tettettem a hülyét.
- Semmi baj,majd el mondod ha eszedbe jut.- mosolygott.
- Igen majd el mondom.- bólintottam.

Mikor vissza értünk a házba,néhány klán már haza is ment. Én ott álltam Benjaminnal szembe,és szomorúan néztem vörös szemeibe.
- Hát el érkezett a búcsú ideje.- sohajtottam.
- Igen úgy látszik.- bólintott.
- Talán majd még látjuk egymást.- mondtam.
- Alia gyere velem Egyiptomba. Amun biztos be fogadna téged a klánunkba.- kért engem.
- Sajnálom Benji,de rám itt van szükség,és ezt te is tudod. Na meg Egyiptom nem igazán az én terepem.- feleltem.
- Hát akkor.....szia.- ölelt meg.
- Szia.- szipogtam könnyes szemmel.
- Na Alia kérlek ne sírj. Ha véletlenül már nem találkoznánk többet,akkor egy mosolygós vidám lánynak akarlak látni. Így akarok emlékezni rád,hogy nevetsz,hogy mosolyogsz,hogy törődöl Renesmevel. Nem szeretnélek szomorúnak látni az emlékeimben téged. Úgyhogy kérlek mosolyogj,és legyél újra vidám.- tolt el magától.
- Renben, Benjamin. Ezt meg ígérem neked.- erőltettem mosolyt magamra.
- Viszlát Alia.- puszilta meg a homlokom.
- Viszlát Benji.- léptem el tőle. Amun,Kebi és Tia- val másodpercek alatt már el száguldottak a háztól,és egyszerre az életemből a vámpír sebességükkel.