Egy új vörös szem { Benjamin szerelme }

A váratlan magzat

Egy hét telt el a születésnapom óta. Épp a nappaliban olvastam amikor Alice le dermedt. Azonnal ott termettem vámpír sebességgel mellette.
- Alice mit láttál??- kérdeztem ijedten.
- Bella.....- sutogta döbbenten aztán elő kapta a mobilját és be ütötte Bella számát. Amikor fel vette a telefon kihangosította.
- Alice!!- szólt bele Bella a telefonba,és hallottam a hangján,hogy meg van ijedve.
- Bella. Minden rendben??- kérdezte Alice.
- Most nem mernék meg esküdni rá.- felelte Bella ijedten.
- Miért mi a baj?? Az előbb....- kérdezett vissza Alice szintén ijedten.
- Mit láttál?? Alice mond el nekem.- szakította félbe Bella.
- Adom Carlislet.- adta át a telefont Carlisle- nek aki ki sétált a szobából.
- Alice mit láttál??- kérdeztem pánikolva.
- Azt,hogy Bella terhes.- mondta döbbenten.
- Mi?? Hisz ez lehetséges??- kérdeztem értetlenül.
- Nem tudom.- rázta a fejét döbbenten. Carlisle vissza jött és mindenki kérdőn nézett rá.
- Most indulnak haza. Nagyon úgy néz ki,hogy Bella terhes. Ha vissza jöttek meg vizsgálom.- sohajtotta.
- Ilyenkor mit lehet tenni ha ez igaz??- kérdeztem.
- Nem tudom,mert azt sem tudom még,hogy milyen hatással van a magzat Bellára.- rázta a fejét. Én nem bírtam tovább,és ki tört belőlem a sírás. Próbáltam vissza folytani a könnyeimet de nem tudtam. Aggódtam Belláért és az egészségért. Észrevétlenül ki sétáltam a házból aztán fel ugrottam az egyik fára és ott sírtam tovább. Sem Edwardot sem Bellát nem tudtam hibáztatni a történtek miatt. Most bisztos mind ketten nagyon meg vannak ijedve,főleg Edward. Látni tudtam rajta,hogy mennyire próbált vigyázni Bellára,mert tényleg nagyon szerette. Azt hiszem ezt hívják igaz szerelemnek. Emlékszem mit éreztem amikor először találkoztam Benjivel. Igen ez egy hülye becenév amit én adtam neki,de őt ez nem zavarta. Valahogy már az első pillanattól szimpinek és normálisnak tartottam. Aztán mikor el kezdünk beszélni ez az érzés csak növekedett és növekedett, míg végül szerelem lett belőle. Nyilván ezt mostmár egy buta kis gyerek szerelemnek tartóm,de akkor is jó volt az,hogy volt akivel társalogjak ott. Valahogy ő teljesen egyet értett velem,és próbált támogatni vagy ha szomorú voltam, vigasztalni.

Órákon át idéztem fel ezeket az emlékeket és észre sem vettem,hogy éjfél lett. Hirtelen hallottam,hogy valaki fel ugrott a fára és meg állt nem messze tőlem.
- Itt vagy már délelőtt 10 óta. Nem szeretnél le jönni közénk??- kérdezte Rosalie a hátam mögül.
- Nem. Most egyedül akartam lenni.- sóhajtottam. Rosalie le ült mellém aztán át karolta a vállam.
- Tudom,hogy aggódsz Bella miatt,ahogy mindenki. De figyelj mi egy klán vagyunk és azon belül egy család. Nem kel,hogy egyedül lenned,mert mi itt vagyunk neked és megértünk. Tudom te nem ehez szoktál hozzá,mert el tudom képzelni milyen szörnyű lehetett egy olyan családban élni ahol mindenki utál és nem törődik veled. De mi itt most törődünk veled, és előttünk bármikor megnyílhatsz. Ha nem bármikor megnyílhatsz előttem és én meg hallgatlak.- mondta Rosalie.

,,- Miért nem alszol Alia?? Mit keresel idekint ilyen későn??- ült le mellém Benjamin.
- Újabb családi dráma,és nem tudtam aludni.- sóhajtottam.
- Mesélj mi történt??- kérdezte miközben hátra dőlt a padon.
- A mostoha bátyám olyan gonosz. Egyfolytában idegesített engem aval,hogy zajt csinált miközben én olvastam,aztán mikor hozzá vágtam egy párnát el mondta a mostoha szüleimnek ,és ők el vették a könyvem.- mérgelődtem.
- Sajnálom. De figyelj most tereld el a figyelmed erről. Gondolj valamire ami fel vidit.- tanácsolta.
- Az olvasás az fel vidit.- vontam vállat.
- Melyik könyvet olvastad??
- Egy krími könyvet olvastam. Miért kérded??- kérdeztem.
- Emlékszel hol voltál el maradva amikor el kobozták a könyved??- mosolygott.
- Igen ,amikor meg öltek még egy áldozatot.- emlékeztem vissza az utolsó könyv oldalra.
- Akkor ameddig vissza nem adják addig próbáld meg fejben megfejteni,hogy ki a tettes. Mert hidd el nagyon nagy siker élmény lesz,majd úgy el olvasnod a könyvet,hogy fejben már nagyjából megoldottad a rejtélyt. Ki tudja talán még bele is trafálsz a dologba.- magyarázta. Én el gondolkodtam a hallottakon és rá jöttem,hogy igaza van.
- Ez nem is olyan nagy hülyeség!! Köszönöm Benji!!- öleltem meg boldogan. Benjamin nevetve viszonozta az ölelést és fel álltunk.
- Szívesen. Szeretném ha tudnád,hogy bennem meg bízhatsz és ameddig még itt vagy ha akármi baj van, nekem el mondhatód. Bármikor megnyílhatsz előttem és én meg hallgatlak.- mondta mosolyogva."- ez az emlék jutott eszembe Rosalie szavai után. Pontosan ugyanezt mondta nekem egyszer ezt Benjamin is.
- Rendben Rosalie akkor számítok rád.- bólintottam. Hirtelen meg szólalt Rosalie telefonja ő meg fel vette.
- Háló??- szólt bele Rosalie.
- Rosalie.- szólt bele Bella a telefonba.
- Bella??- kérdezte Rosalie miközben kihangosította a telefont.
- Van még melletted valaki??- kérdezte Bella.
- Itt van velem Alia. Miért mi a baj?- kérdezte Rosalie.
- Segítenetek kel.- mondta gondterhelten.