Egy új vörös szem { Benjamin szerelme }

Még több tanú

Én el mentem Emmettel és Rosalie- val még egy tanút keresni,akivel Carlisle a függetlenségi háborúban találkozott. Egy sikátorban találtunk rá amint éppen egy embernek készült ki szivni a vérét.
- Pofa be. Gyűlöltem a Brit elnyomókat. De a pop zenészeiket még annál is jobban.- mondta az áldozatának.
- Még a Beatlest is?? Biztos Garrett?? - kérdezte Emmett.
- A szokás nagyúr.- válaszolta.
- Carlisle kéri,hogy gyere.- mondta Rose. Garrett erre el engedte az áldozatot,és kíváncsian nézett ránk.
- Na ez érdekes. De előbb be fejezem a vacsorámat.- mondta,aztán rá vetette magát áldozatára.

Renesme neki is meg mutatta neki is az igazat,és ezt mind meg ismételte más vámpírokkal is akik idő közben mind el jöttek. Nem mindegyiket ismertem,sőt egyiket sem,de azt tudtam,hogy Carlisle jó barátai.
- De sok itt a vörös szem.- jegyezte meg Jacob megrökönyödve.
- Meg ígérték,hogy nem vadásznak itt.- nyugtatta Bella.
- Akkor máshol fognak.- válaszolta Jacob. Én Tia és Benji mellett álldogáltam,és figyeltem az eseményeket. Végülis ez is egy mód,össze hozni a egy családi összejövetelt. Aztán Esme és Carlisle vissza tért az utolsó tanuval aki....Hát nem volt egy társasági ember. Viszont fel fedezték Bellában,hogy ő egy pajzs,így segitettek neki ezt az erőt ki terjeszteni másokra. Ezután én végig egy fán üldögéltem amikor meg éreztem egy idegen vámpír szagot. Pontosan kettőt. Amikor meg láttam hogy Jacob és a fiatal farkasok kergetnek két vámpírt akkor le ugrottam a fáról.
- Jönnek az oroszok.- mondtam.
- Honann tudod??- kérdezte Bella.
- Láttam két orosz viseletű vámpírt aki Jacob kerget.- magyaráztam és ebbem a pillanatban ők egy fán landoltak.
- Vladimir,Stefan. Hosszú utat tettetek meg.- szólalt meg Carlisle.
- Mit keresnek itt??- kérdezte Kate.
- Hallottuk,hogy a Volturi ellenetek készül. És,hogy nem egyedül harcoltok.- beszélt Vladimir.
- Nem követtük el amivel vádolnak.- mondta Carlisle.
- Minket nem érdekel mit tettetek.- rázta a fejét Vladimir.
- Egy évezrede várjuk,hogy a mocsok Olaszokat ki hivja valaki.- vigyorgott Stefan.
- Nem szándékozunk harcolni velük.- ráztam meg a fejem.
- Kár.- mondta Stefan.
- Aro tanúi csalódottak lesznek. Szeretnek harcolni.- tette hozzá Vladimir. Miről beszél??
- Aro tanúi??- kérdeztem vissza.
- Azt hitted meg halgatnak??- kérdezte Stefan.
- Tessék?? Valaki el magyarázná mi folyik itt??- néztem körbe.

- Ha Aro ki szemel valakit magának egy klánból, előbb utóbb fel bukkan egy bűnjel ami bizonyítja,hogy az a klán vétkezett.- magyarázta Elezar mikor vissza mentünk a házba a többiekhez.
- Máskor is tett már ilyet??- kérdezte Bella.
- Ritkán fordul elő,ezért nem tűnt fel,hogy ismétlődik.- válaszolta Elezar.
- Egynek mindig megbocsájt aki szerinte megbánást tanúsított.- szólt Carlisle.
- Aki mindig különleges képességgel bír. És aki mindig a gárda soraiban kap helyet.- folytatta Elezar.
- Alice- re pályázik. Ilyen embere még nincs.- szólalt meg Edward.
- Ezért ment el Alice.- esett le a dolog Bellának.
- Miért kel neki tanú??- kérdeztem.
- Hogy el terjessze igazságot szolgáltatott.- nézett rám Elezar.
- Egy pillanat. Honann tudjuk,hogy pont nem Aliat akarja??- szólt közbe Emmett.
- Már miért akarna engem??- ráztam a fejem értetlenül.
- Hát persze. Jane látott téged az erdőben akkor. Azt mondta,hogy Arot érdekelni fogja a képességed!!- jutott hirtelen eszébe Edwardnak.
- És ezt mind miután le mészárolta az egész klánt.- tette hozzá a vámpír aki nem társasági ember. Még azóta sem tudom mi a neve,mert nem beszéltem vele.
- Benjamin, Tia mi elmegyünk.- állt fel Amun.
- És hová mentek?? Honann veszed,hogy beérik Alice- el?? Vagy Alia- val?? Miért nem vadásznának legközelebb Benjaminra, Zafrinara vagy Kate- re vagy bárkire aki nekik tetszik.- kérdezte jogosan Edward. Ha most a Volturi rám vadászik akkor kétlem,hogy kellene már neki Benjamin,hisz ugyanolyan erőnk van.- nem igazságot hanem hatalmat akarnak,sereget gyűjtenek. Carlisle nem kéri,hogy harcoljatok,de én igen. A családom érdekében. De a tiétekért is. Hogy nyugodtan élhessetek.- folytatta Edward. Ezután néma csend keletkezett,és mindenki csak gondolkodott. Végül Jacob felállt,és határozottan bolintott.
- A falka harcól. Sosem féltünk a vámpíroktól.- mondta Jacob.
- Mi harcolunk.- álltak fel a Denalik is.
- Nem először szállók szembe elnyomokkal.- vállalkozott Garrett is.
- Mellétek állunk.- mondta a velem szemben álló Benjamin,és aprón rám mosolygott.
- Ne.- szólt rá Amun.
- Azt cselekszem ami helyes te tégy amit akarsz.- nézett rá Benjamin. Amit már megtanultam Benjiben az,az,hogy nagyon bátor. Bátrabb mint én. De mégis bel állok a harcba,és meg védem Renesmet ha még bele is halok.
- Rám számíthattok.- bólintottam.
- Te nem Alia. Te nem lehetsz ott amikor megpróbáljuk be bizobyitani a Volturinak az ártatlanságunkat.- rázta a fejét Edward.
- Mégis miért nem??- komorodtam el.
- Mert mostmár nagy a gyanú arra,hogy Aro téged is akar a gárdájába. Nem szeretnénk meg hallni csak azért,mert te ott vagy.- válaszolta Emmett.
- Emmett.- lökte vállon Rosalie.
- Csak nem hiszitek,hogy itt maradok,és kötögetek ameddig meg mentitek ezt a kislányt. Renesme fontosabb nekem mind bárki másnak. Amikor én,és Rosalie meg Bella már az első perctől mondtuk,és bizonyitottuk,hogy ez a gyerek ártatlan ti ízének szólítottátok. Amikor Renesmenek támogatás kellet ezelőtt fél éve a születésénél ti tojtatok rá. Nem fogok itt maradni.- dobbantottam idegesen mire a parkett alattam be tört a nagy erőtől.
- Te nem érted,hogy mind meg halunk ha te is velünk jösz?? Azzal ha meg ölsz minket azzal Renesmenek sem segitesz.- hördült fel Jacob.
- Honann feltételezitek,hogy pont én kellenék neki?? Ha Alice tudta volna,hogy engem is akar akkor el visz magával,mert ő látja a jövőt te hülye korcs!!- förmedtem rá.
- Hát ki gyujtott tüzet az erdőben azért,mert ki nyírták a gyenge újszülött társát??- kérdezte Emmett cinikusan.
- Ebbe ne keverd bele Breet!!- kiabáltam.
- Ha nem csinálod azt a tüzet Bree miatt akkor most nyugodtan jöhetnél velünk,mert nem tudna rólad!!- förmedt rám.
- Ebben ne legyél bisztos Emmett!! Pont úgy ahogy tudomást szerzett Renesmerol pont ugyan úgy tudomást szerezhetett rólam,mert a fenébe is a Volturirol beszelünk!! Ha meg attól féltek,hogy esetleg át állnék hozzájuk hát tudjátok meg,hogy nem!! Nem hagyom cserdben a családom!!- ordítottam a fejébe,és a haragtól megint fel lángolt a tenyerem,és Emmett felé hajitottam. Szerencsémre nem találta el de a fal le égett.
- Alia most menj ki,majd még meg egyezzünk....- kezdte volna Esme de én félbe szakitottam.
- Nem egyezünk semmit!! Megyek és kész!! Bella, Rose amikor nektek is szükségetek volt rám én ott voltam!! Most,hogy nekem lenne szükségem rátok ti miért nem vagytok velem??- kérdezte de mikor láttam,hogy hallgatnak folytattam.- hát persze. Mindenki csak a klánok vesztesége miatt tartana engem itthon nem de?? Nem hallottátok Edwardot?? Itt nem csak saját magunkért harcolunk!! Hanem egy ártatlan kisgyerekért aki semmit sem ártott soha senkinek. Én az ő érdekeit nézem,és én veleletek ellentétben érte fogok ott lenni,és harcolni,de ha kel meg is halok érte!! Én meg halnék ezért a kislányért nem úgy mint ti!!- kiáltottam aztán sírva el hagytam a szobát,és vámpír sebességgel el futottam távol a háztól,az erdő mélyére. Le kuporodtam a földre,és a térdeimet magam elé húztam,aztán ki tört belőlem a zokogás. Hogy merészelte Emmett a szájára venni Bree nevét?? Ebből a családból is csak úgy egy ilyen ostoba feltételezés miatt képesek ki különíteni. Sosem fog teljesülni a vágyam egy normális családról. Egy dolgot már meg tanultam az életemben. Az egyetlen személy akiben tényleg meg bizhatok az saját magam. És Bree.
- Bárcsak itt lennél velem Bree.- szipogtam halkan.
- Ez a Bree ha nincs is itt,én nem hagylak egyedül.- szólalt meg egy ismerős hang.
- Miért nem?? Hisz majdnem megöltem Emmettet,és marhaságokat mondtam.- válaszoltam,és az előttem álló Benjire emeltem a tekintetem.
- Nem igaz. Igazad volt. Te bátor lány vagy Alia. Tudod te,hogy Amun hányszor próbált engem ugyan így inkább otthon hagyni?? És sajnos túl sokszor halgattam rá,mert nem mertem ellenkezni. Nem mertem ellenkezni,mert féltem,hogy ki dobna a klánból. De te nem kel félned emiatt,mert téged nagyon szeretnek itt. Amun engem csak azért változtatott korábban vámpírrá,hogy gyarapitsa a saját klánját. Sokszor úgy érzem,nem úgy tekint rám mind egy családtagra. De látom,hogy téged itt tényleg családtagként szeretnek. Egyépként meg miután el mentél mindenki veled értett egyet. Ezért jöttem utánad. Na meg miért is nem jönnék utánad ha szükséged van rám??- ült le mellém mosolyogva,és fél kézzel magához ölelt. Én rá hajtottam a fejem a vállára,és le töröltem a könnyeimet. Mégis van valakim aki mindig megért. Viszont még nem tudtam rendesen meg nyugodni,hiába volt mellettem. A könnyeim kezelhetetlenné váltak,és nem tudtam abban hanyi a sírást. De most már azért nem,mert nehéz volt elhinnem,hogy Benjamin 2 év után is így támogat engem,és a barátom azok után,hogy köszönés nélkül ott hagytam akkor. Amit eddig senkinek nem emlitettem az,az,hogy nem tudtam tőle rendesen el köszönni,mert a nevelő szüleim nem engedték. Késésben voltunk,és nem engedték,hogy el köszönjek tőle.
- Ne sírj Alia. Te már túl nagy vagy ahoz sírj ilyen dolgok miatt.- simogatta a hajam.
- Bocsánat de van amikor nem tudom abba hagyni a sírást.- válaszoltam.
- Akkor nyugodtan sírd ki magad,én itt vagyok.- válaszolta.