Egy új vörös szem { Benjamin szerelme }

,, Már megint csak úgy el mész??"

4 napja már,hogy itt vagyok Londonban. Benjaminnal minden nap találkoztunk, és sétálgattunk,meg beszélgettünk. Viszont a mai napom leírhatatlan volt. Éppen a hotelban üldögéltem amikor Alice fel hivott engem.
- Alia haza tudsz jönni gyorsan??- kérdezte köszönés nélkül.
- Miért is??- kérdeztem.
- Mert ma lesz Rosalie születésnapja,és ismersz bulit rendezek estére. És hát tudod milyen fontos lenne neki ha el mennél.- magyarázta.
- Rendben most azonnal indulok.- raktam le. A fenébe,a fenébe,a fenébe!!!!! Megint nem lesz időm el köszönni Benjamintol. Ha most azonnal el csipek egy gépet talán pont oda érek a bulira. Gyorsan vámpír sebességgel össze pakoltam,aztán vissza adtam a hotel szobám kulcsát,és egy taxiba pattanva el indultam a reptérre. Hirtelen megint csengett a mobilom.
- Van egy járat ami 10 perc múlva indul. Ha aval jösz akkor estére pont itt leszel.- mondta Bella.
- Tudom már a reptér felé tartok Bella.- mondtam.
- El köszöntél Benjamintol??- kérdezte.
- Nem és nem is fogok,mert nincs időm. Majd fel hívóm vagy valami.- hadartam idegesen.
- Azért el kellet volna köszönj tőle.- válaszolta.
- Sajnálom de nem tudok most jelenleg.- raktam le a telefont. Nekem is fájt,hogy megint nem tudok tőle el köszönni,de most sietnem kel,mert el kel érnem a gépet.

Amint a taxi ki rakott engem,ki fizettem a fuvart,aztán a bőröndömet meg fogva siettem a gép felé. Még van 4 percem jegyst venni és fel ülni rá. Már épp a jegyemet fizettem,amikor egy ismerős alak állt meg mellettem,és ő is jegyet vett.
- Megint csak úgy el mész??- kérdezte Benjamin. Én erre csak el tátottam a számat. Honann tudta,hogy el megyek?? Nem,nem,nem Bella mond,hogy nem te voltál.
- Mit keresel itt??- kérdeztem.
- Gyere szálljunk fel a gépre és el mondom.- bólintott. Én vállamat meg vonva követtem,és be csekkoltuk a csomagjainkat ,majd fel szálltunk a gépre majd le ültünk egymás mellé ,mivel egymás mellé szólt a jegyünk.
- Szóval honann tudtad,hogy el megyek??- kérdeztem.
- Bella fel hivott,hogy haza kel menj.- mondta. Naná,hogy Bella volt.
- Értem.- bólintottam.
- Miért csinálod ezt?? Miért hagysz el engem mindig,csak úgy köszönés nélkül??- kérdezte. Én erre nem tudtam mit válaszolni,mert nem mertem. De mégis el kéne mondani neki.
- Mert most is sietnem kellet. És különben sem szeretek búcsúzkodni,főleg tőled nem.- mondtam a vörös szemeibe nézve.
- Akkor ne tedd.- mondta egyszerűen,és közelebb hajolt hozzám.
- Ezt,hogy érted??- kérdeztem egyszerre értetlenül,és egyszerre ijedten,mert nem tudtam mit akar.
- Egy szavadba kerülne,és nem kéne el búcsúznod tőlem,mert akkor akárhová is mennél én követnélek.- nézett mélyen a szemembe,és lassan az arcomhoz emelte a kezét,majd el kezdte simogatni az arcom. Most akkor mivan?? Melyik szavamba kerülne ez??
- Benji...ne haragudj ,de én még mindig nem értem mit akarsz ezzel nekem mondani.- feleltem zavartan.
- Te néha olyan hülye vagy.- nevette el magát,és lassan még közelebb hajolt hozzám,majd meg csókolt. A testemben tűzijáték tört ki amikor ez meg történt. Te jó ég!! El sem hiszem,hogy ez meg történt velem. A fiú akit mindig is szerettem, ő most meg csókolt!! A csókot viszonoztam,és meg érintettem a hideg arcát. Mikor valahogy nagy nehezen el váltak ajkaink csak mosolyogva néztünk egymás szemeibe.
- Szeretlek.- mondtam ki.
- Na ez volt az a szó amire vártam,hogy végre ki mond.- mosolygott.
- De akkor mi van Tia- val??- kérdeztem.
- Már mi lenne?? Sosem voltam vele eggyütt. Ő csak egy barátom.- mondta.
- Tényleg?? Én meg azt hittem,hogy együtt vagytok!!- nevettem el magam kinosan.
- Hát nem.- karolta át fél kézzel a vállam,én meg rá hajtottam a fejem a vállára. Életem legboldogabb napja az bisztos.