Egy új vörös szem { Benjamin szerelme }

Tárgyalás

Reggel fel ébresztettük Renesmet,és el indultunk a helyszinre. Mára még jobban el kezdtem félni,mert mégis csak a Volturirol van szó. A többieken nem látszódott meg a félelem,de azért tudtam,hogy ők is félnek.
- Alia ne feledd amit meg beszeltünk.- nézett rám Carlisle.
- Rendben.- bólintottam már könnyezve.
- Oh Alia.- ölelt magához Rosalie.
- Ígérjétek meg,hogy vigyáztok magatokra.- szipogtam.
- Ne aggódj Alia meg ígérjük.- felelte Carlisle.
- Valaki vár téged.- vigyorodott el Rosalie,és a hátam mögé biccentett.
- Megyek.- mosolyogtam,és oda sétáltam a hátam mögött álló Benjaminhoz,és szorosan meg öleltem.
- Vigyázz magadra.- suttogtam a fülébe.
- Te is Alia. És kérlek ne makacskodj,ha harcra kerül sor fuss inenn messze.- mondta.
- Hogy érted azt,hogy ne makacskodjak??- kérdeztem ki bújva az öleléséből.
- Ugyan Alia ismerlek már téged. Tuti meg fordult a fejedben az,hogy mégis be szállj a harcba. Igazam van vagy igazam van??- kérdezte szorakozottan.
- A fenébe igazad van.- forgattam meg a szemeimet.
- Na mit mondtam??- nevette el magát.
- Jó nem szállok be a harcba.- ígértem meg.
- Jó.- nyomott egy puszit a homlokomra. Ettől az arcom fel lángolt és még így, sápadt bőr színnel  szerintem még így is el pirultam. Mi lesz ha nem jön vissza?? El kel mondanom neki.
- Benji én....- keztem mondani.
- Benjamin gyere mennünk kel!!- intett Amun.
- Majd el mondod mikor vissza jöttem.- hogyott ott. Én sóhajtottam egyet,és el bujtam egy fa mögé,majd onann kezdtem nézni az eseményeket. Mindenki ott állt a saját klánjával,és várták,hogy jöjjenek a ,, mocsok Olaszok" ahogy Vladimir és Stefan mondaná.
- Ha ezt túl éljük...bárhová követlek asszony személy.- hallottam a távolból Garrett- et ahogy Kate- hez szól. Apám ez aztán a nő csábász.
- Csak most mondod??- kérdezte Kate. Hirtelen elő jöttek az előttük levő erdőből a Volturik.
- Jönnek a vörös kabátosok,jönnek a vörös kabátosok.- mondta Garett izgatottan. Mi a fene?? Ezel annyian vannak mint az Oroszok. Ha nem többen.
- Aro Alicet vagy Aliat keresi.- mondta Edward. Ahogy közeledtek feléjük mellettem a bokor meg mozdult,és Leah meg Seth el kezdett vonyitani,miközben a falkával Bellaek mellé álltak morogva. Le vették magukról a csukját,és egyenesen velünk szembe néztek. Carlisle bátran előre lépett,és Arohoz szólt.
- Aro beszéljük meg a dolgokat úgy mint régen,civilizált módon.- mondta.
- Szép szavak Carlisle. Ám kissé hamisan csengenek tekintve,hogy hadsereget toboroztál ellenünk.- válaszolta Aro. Már most nem bírom ezt a némbert.
- A szavamat adom,hogy nem ez volt a szándékom. Nem szegtünk semmilyen törvényt.- mondta Carlisle.
- Látjuk a gyerneket. Ne nézz bolondnak beninünket.- szólt bele Caius.
- A gyermek nem halhatatlan!! Ők mind a tanúim rá!!- biccentett a többiekre Carlisle.- de láthatjátok is. Píros az orcája,emberi vér folyik benne.- folytatta.
- Ócska trükk!!- kiáltotta Caius.
- Majd én kiderítem az igazság minden részletét. Csakhogy olyantól aki közelebbről érintett. Edward mivel a gyermek az újszülött társadon csüng,feltételezem,hogy érintett vagy.- szólította Edwardot. Edward még egyszer rá nézett Bellára,és meg simogatta a Renesme fejét,aztán el indult feléjük. Amikor oda ért Aro elé,ki nyujtotta a kezét,és Aro meg fogta. Közben én Felixet és Janet néztem végig. Úgy szét tépném őket,aztán tűzbe vetném mind ahogy azt Breevel tették.
- Szeretném megismerni.- mondta Aro. Edward Bellára nézett aki elindult Renesmevel,és Jacob is velük ment. Jacob még jelzett Emmettnek,hogy ő is velük menjen Aro elé.
- Á ifjú Bella. Jól áll a halhatatlanság.- jegyezte meg Aro mikor mind elé értek. Aro aztán Renesmere nézett,és meghalhatta a szívdobogását vagy nem tudom,mert elég furcsán fel nevetett.
- Hallom furcsa szívverését.- mondta Aro,és a kezét nyújtotta Renesme felé. Renesme bizonytalanul Bellára és Edwardra nézett,aztán közel sétált Arohoz. Jacob nagyon morgott valamit farkas nyelven amit nem értettem,viszont feltételezem,hogy Renesmeert aggódott.
- Szervusz Aro.- köszönt neki vékony gyerek hangján,és a kezét az Aro arcára helyezte. Aro arcáról le hervadt a mosoly,és ki egyenesedett.
- Manyfiko.- jelentette ki,és a gárdájára nézett.
- Félig halando,felig halhatatlan. A méhébe fogadta,és kihordta ezt az újszülött, ami még ember volt.- mondta.
- Lehetetlen.- értetlenkedett Caius.
- Úgy hiszed rá szedtek fivérem??- kérdezte Aro. Bellaek vissza sétáltak a többiek közé, miközben Jacob morgott ott valamit nekik majd ő is vissza ment.
- Hozzátok elém az informátort.- utasitotta Caius. Irenat előre hozták Caius elé ,akinek  az arcán látszódott az ijedtség.
- Ez az a gyermek akit láttál??- kérdezte tőle Caius.
- Nem bisztos...
- Jane.- intett Caius Janek.
- Meg változott!! Ez a gyermek nagyobb!!- folytatta Irena.
- Akkor a vádjaid hamisak voltak.- mondta Caius.
- Cullen- ék ártatlanok!! Vállalom a felelősséget a hibámért!! Ne haragudj.- szánta a szavait Bellának. Caius meg gyújtott egy fakkját,miközben Felix Irena mellé lépett.
- Caius ne!!- kiáltotta Edward,de már késő volt. Felix ki törte Irena nyakát,és Caius meg gyujtotta.
- Irena!!- kiáltotta Kate és Tanya,és meg indultak a Volturi felé de a többiek le fogták őket. Szegény Garrett- et sajnáltam,mert ahogy ő lefogta Kate- et áram ütést kapott.
- Vakisd meg!!- utasitotta Edward Zafrinanak aki tette amit mond.
-Add vissza a látásom.- mondta rémülten Tanya.
- Tanya pont ezt akarják. Ha most támadtok mind meg halunk.- mondta Edward és biccentett Zafrinanak aki vissza adta a látásukat. Még mindig el vagyok ámulva azon,hogy meddig el ér a vámpír hallás és látás. Innentől látok és hallok mindent. Hirtelen Jane el kezdte kínozni Edwardot,de Bella rá vetette a védő sugarát,így Edward újra fel állt mintha mi sem történt volna. De Bella az egész társaságra rá irányította így Jane akár kire nézett, nem tudott már ártani neki. A két sereg közt egyre csak fort a levegő.
- Aro láthatód,hogy nem szegtünk törvényt.- szólt hozzá Carlisle.
- Egyet értek,de vajon következik ebből,hogy nem áll fent veszély??- kérdezte Aro. Hirtelen mellettem lépteket hallottam,ezért meg fordultam,és meg láttam magam mellett Alicet és Jaspert.
- Jókor jösztök.- mosolyogtam.
- Szokásunk. De te is gyere.- mondta Alice.
- A történelmünk során először az ember veszélyt jelent fajtánkra. Modern technológiája olyan fenyvereket szült meg,amelyek el pusztitgatnak minket. Hogy meg őrizzük titkunkat most életbe vágóbb mint valaha. Ilyen vész terhes időkben,csak az biztonságos amit ismerünk. Az engedhető meg amit tudunk. És mi nem tudhatjuk, ebből a gyermekből mi lesz. Együtt élhetünk ilyen bizonytalansággal?? Meg kímélhetjük ma magunkat egy csatától, helyette holnap haljunk meg.- mondta Aro. Alice meg fogta a kezem és hárman ki sétáltunk az erdőből.
- Alice, Alia!!- őrült meg Aro. A fenébe ő is halja a gondolatokat?? Vagy most mi?? Csak most jöttünk ki az erdőből. Amint Aro elé értünk volna hárman, a gárdájának tagjai utunkat állták.
- Drága, Drága Alice,ifjú Alia úgy örülünk,hogy végre köreinkben köszönthetünk!!- mondta Aro.
- Bizonyitekom van arra a gyermek nem jelent veszélyt ránk. Hadd mutassam meg.- szólalt meg Alice szorosan a kezemet szorongatva.
- Legyen Alice legyen. De előtte Aliat szeretném meg ismerni.- nézett rám Aro,aztán intett a gárda taknak,hogy engedjen el. Miután az út előttem szabad volt lassam közelebb sétáltam Arohoz miközben ő a kezét nyujtotta felém.
- Mit akarsz tőlem Aro??- kérdeztem.
- Mutasd az erődet nekem.- kért. Én bizonytalanul Alice- ra néztem aki bólintott egyet. Így én az Aro tenyerébe el kezdtem pörgetni egy mini hó tornádót amit Renesme felé repitettem,és aztán fel az égbe.
- Szivesen látnálak a gárdámban. Akár csak téged is drága Alice. Fivérem.- szolt Felixhez aki el engedte Alicet is,és fel pofozta Jaspert. Alice meg fogta Aro kezét,aztán gondolom meg mutatta neki a látomását.