Mors Sempiterna

20. Vacsora

- Miért is csinálom én ezt? - Kérdezem magamtól, ahogy a Veronai kastély kapujában állok. Júlia esküvője a múlt héten gondtalanul zajlott le, úgyhogy reméltem, hogy legalább egy kis ideig nyugtom lesz, erre a hét elején elkezdett az a barom Mercutio követni és addig nem állt le, amíg el nem fogadtam a nagybátyja vacsorameghívását. - Ja, igen. Nem hozhatok szégyent a Capuletekre. - Fintorodom el, ahogy bekopogok. Legnagyobb meglepetésemre nem egy szolgáló, hanem az idióta nyit ajtót.

- Áh! Csak, hogy végre itt vagy. - Mondja nem leplezett rosszallással a hangjában.

- Nekem ugyanannyira nem tetszik ez a helyzet, mint neked. Tehát, ha lennél olyan kedves beengedhetnél, hogy gyorsan túl legyünk a dolgon. - Próbálok meg mosolyogni, a fiú pedig be is enged. Hosszú folyosókon vezet keresztül, mire egy hatalmas terembe érünk, ahol a király már ott vár minket. Az üdvözlések után helyet foglalunk az asztal mellett, mikor is hirtelen zene szólal meg. - Most csak viccel ugye? - Morgom az orrom alatt, de Mercutio már el is kezd énekelni.

- Jöjj el hát! Gyere hát!
Vár a finom vacsorád!
Szalvétádat kösd csak fel monsieur
és bízd a többit ránk.
Soup de jour, hot hors doeuvers,
Téged szolgálnunk öröm!
Kóstold csak meg, ugye finom? Nem hiszed el? Kérdezz bátran!
Válaszol, táncra kel, minden tányér énekel,
Hiszen vacsorádat tálalhatja fel! - Nem tudom meddig fogom ezt ép ésszel bírni.

- A menü pompás étek ki ne hagyd, mert vétek.
Kezd el hát, lakomád rendelj hát!
Húsragu, sajtszuflé, torta pudin en faimbe,
tálaláskor körítésnek kulináris kabaré.
Társad nincs? Félsz gyötör? A díszlakoma kész gyönyör! - Mondjuk, ha Mors itt lenne, lehet egy fokkal könnyebben bírnám.

- Minden gondod odébb áll majd,
Száz tányért, ha száz kanál hajt. Fényűző zsonglőrszám, fogás jön fogás után!
Csak a legjobb ízlés diktál itt mindent!
Igyál egy korsó sört!
Díszvendég vagy sőt több! - Kösz, ha lehet kihagyom, hogy több legyek, még vendég se akartam lenni.

- Na gyere hát! Soha nem találsz hibát, ha dúsan tele a tál!
Gyere hát! Gyere Hát! Gyere Hát!
Nem élet az élet, ha a szolga senkivé lett.
Hiszen ki sem vénhedt kidobta a sors.
Ó de szép volt, mikor még volt hasznunk!
Vége lett egy szomorú napon.
10 éve mar a rozsda. És hiába vágyunk jobbra.
Vágyunk csillogni, hogy megfogjon egy kéz.
Majdnem elvegyültünk itt a lomban, alkalomra várva,
Megjöttél.. hát rajta hoppsza! - Mindjárt lecsaplak, ha nem hagyod gyorsan abba!

- Gyere hát! Gyere hát! Fényes konyha vár te reád!
Tüzes borral teli pohár ontja bíbor illatát.
Végül még teázni sikk, édességhez jól esik.
Itt a csésze! Fogd csak kézbe!
Alig várod, végre kész-e? - Azt várom mikor fejezed már be végre!

- Aranyló aromám, gőze illan gyere hát!
Kóstold meg az íze mindig imponál!
Úgy várunk jöjj tehát, igyál egy jó teát!
Na gyere hát! Gyere hát!
Gyere hát hív a hang kívánságod itt parancs!
Sok év óta minden pang,
De most már jókedvünk csapong! - Hát amilyen bolondok vagytok nem csoda.

- Idehúz minden íz, élvezi gyomor és szív.
Míg a gyertya el nem lobban,
Eltelsz vélünk egyre jobban.
Jóra jó, szépre szép, míg nem szólsz ennyi elég! - Várjunk, akkor leállíthatnám?

- Aztán altatónak könnyű nóta szól.
Kedélyes ünnepéllyel, várunk minden éjjel.
Gyere hát! Gyere hát! Gyere hát! Ó gyere hát! - Végre befejezte.

- Mercutio azt mondtam rendes vacsorára hívd meg. Nem családira. - Mordul rá a fiúra a király.

- Oh... Ja! - Vakarja meg az a nyakát, leülve.

- Puszta kíváncsiságból egy ilyen családi vacsorán mikor jutnak el az evésig? - Kérdésemre a király felsóhajt.

- Jóval később, mint kellene. Még van egy táncbetét is ez után. - Fintorog, én meg kezdem úgy érezni, hogy soha nem akarok egy olyanon részt venni. - Úgyhogy ajánlom, hogy állj le. - Néz morcosan az unokaöccsére, aki elvigyorodik.