Ahogy sejtettem, esélyem sem volt rendesen aludni, hiszen a városunk ügyeletes egoistája már hajnalok hajnalán nálunk volt és majdhogy nem kirángatott az ágyamból, hogy menjünk már, mert minden perc számít. Ezért lehet, hogy most nagyokat ásítva lépek be a templomba a férfi mellett. Ahogy kell azonnal keresztet vetek, majd körbe nézek, hogy vajon melyik barát van itt.
- Az ördögbe. - Morogja Paris, én pedig meglepetten nézek rá.
- Na, most mi a baj? - Kérdezem, ő meg csak fintorog.
- Csak Lőrinc van itt. - Fúj egyet.
- És azzal mi a baj? - Valahogy nem értem a problémát, de barátom csak sóhajt egyet, ahogy ökölbe szorítja a kezeit és elindul a barát felé.
- Júliáért! - Suttogja, én pedig azonnal a sarkába szegődöm. - Lőrinc barát! - Szólítja meg a papot.
- Áh, kit látnak szemeim? Paris gróf! Csak nem meggyónja végre a narcizmusát? - A pap kérdésére, majdnem elnevetem magam. Rátapintott a lényegre.
- Még mindig nem tartom bűnnek, atyám. Viszont nem ezért jöttem. A segítsége kell! - Elismerem Paris most nagyon nem hasonlít magára, de büszke vagyok rá, hogy Júliáért képes erre.
- A segítségem? Ugyan miben? - Néz gyanakodva a pap barátomra, aki térdre rogy előtte.
- Kérem atyám, adjon össze vele. - Fonja össze a fiú könyörgőn az ujjait.
- Kivel? - Pislog a pap.
- Capuleték Júliájával! - Ragyog fel a gróf arca.
- Miért tenném? - Jön a rideg kérdés.
- Mert szeretem őt, atyám! Szeretem, teljes szívemből jobban, mint bárkit! - Még csak egy kicsi bizonytalanság se volt Paris hangjában, ahogy ezt kimondta, amivel ahogy elnézem a papot is meglepte.
- Ah, l'amour! - Fordul el tőlünk a férfi, én meg kétségbeesetten nézek körbe, hogy most mégis honnan a bánatból szólalt meg a zene?! - Minden szép szerelem vak!
- Ám csak így édes a holnap! - Áll fel Paris.
- Az én szívem az Úré! - Néz megvetőn a barátomra a pap.
- Az enyém Júliáé! - Teszi szívére a kezét a fiú.
- Ez a vágy szíveket tép! - Rázza meg a fejét a csuhás, én meg csak nézem őket.
- Érte én meg is halnék! - Tromfolja le Paris.
- Lángra gyúl, s kifullad! - Éneklem a szemem forgatva, mire egy olyan tekintetet kapok Paristól, ami körülbelül azt jelentette, hogy "Te most kinek az oldalán állsz?"
- Új erőt és reményt ad!
Szerelem szép szivárvány!
Ezer színt hordoz fátylán!
Mint egy lobogó!
Adj most össze hát,
kell az esküvő, a házasság! - A gróf annyira beleéli magát a dalba, hogy már majdnem táncolni is elkezd.
- Ebből baj lehet, félek! - Fogja meg az állát a pap.
- Ez a fény, ezért élnek! - Teszem az atya vállára a kezem és mosolygom rá kedvesen.
- Csillagfény az éjben! - Tárja ki a karjait Paris.
- Szerelem benn a szívben! - Csatlakozok be hozzá.
- A szívben! - Biccent egyet a pap, egy nagy sóhaj után.
- Tenéked itt az Úr,
engem Júlia ott vár!
Mit kérsz tőlünk ezért?
Mondd meg,
mi lesz az ár!
Segíts, jó atyám! - Áll a pap elé, megint könyörgőn tartva a kezét.
ESTÁS LEYENDO
Mors Sempiterna
Fanfic"A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi! Minden történet eleje hasonlít kicsit." Tulajdonképpen ez a történet is alig különbözik a többi szerelmesétől. Te, ki...
