Levelek Bolíviából

Laura - 2.rész

Utolsó órák egyedül... első órák vele...

Valami sistereg? Sikít? Csúszik? Csikorog? 

Agyam próbálja feldolgozni a zajt, mely álmomat megzavarta, pedig, milyen szép álom volt. Gyönyörű, forró vérű nővel töltöttem az estét. A nevét is tudom Laura. Délibáb volt...

A vonat! Tisztul ki agyam. A vonat fékez, kerekei szólnak. Csak az álomért kár...

"Várj!" mondom csak úgy magamnak és jobbomra nézek. Egy barna hajú tündér van  mellettem. Óvatosan felemelem a takarót, mely nyakáig takarja. Most veszem észre, alig takarja valami ágyékom. Hirtelen szemérmes leszek én is elbújok és magamhoz ölelem a puha testet. Illata megbabonáz. Mégis igaz, nem álmodtam.  Laura itt fekszik mellettem. 

Nem akarom elengedni őt. Behúzom a függönyt és élvezem a helyzetet. A lélegzetén kívül a vonat moraja az amit hallok. Ilyen lehet egy tündér mikor alszik. Az idő eltűnik vele. 

Mocorog. Mi lesz most? Alvást színlelek és kivárok... Megfordul... Nem mozdul. Ne nyisd ki a szemed... Franc ne most! Hülye reggeli merevedés... Off... Libben a takaró, kuncog... 

- Jó reggelt, Ádáám! - suttogja - Tudom, hogy ébren vagy. - megcsókol. Magamban kiáltok örömömben. Hát viszonzom csókját. 

- Jó reggelt, Laura! Hogy aludtál? - előadva egy kamu ébredést. 

- Soha jobban mosolyog rám. - közben nagyot nyújt, keblén lecsúszik a takaró. Tovább nem tudtam tartani a szemkontaktust. Kacag. Mintha sok kis csengő szólna egyszerre. 

- Hééé! A szemembe nézz! - lerántja a takarót és bamba arccal a farkamra mered. - Tetszik? Pont így nézel te is. - Elpirulok, igaza lehet. - Nem probléma. Örülök ha tetszenek. 

- Nagyon! - vallom be és csókot adok. Ekkor egy gyors mozdulattal felém kerül és a vállamra támaszkodva mélyen a szemembe néz. Hallgat és figyel. Elmerülök szemeiben de érzem ez nem sokáig tartható fent.

- Mi a terved Bécsben? - töröm meg a csendet. 

- Őszintén? Aaaa... Szórakozni jöttem, pár barátnőmmel aki itt tanul. Bulizni, talán felszedni egy pasit... Barangolni a városban... Neked?

-  Őszintén? Aaaa... Szórakozni jöttem, egy barátommal aki itt tanul. Bulizni, talán felszedni egy csajt... Barangolni a városban... Neked egy pont már sikerült. - kacsintok rá.  Mosolyog... talán ez jó jel. 

- Igen... azt hiszem... egy pontot te is kipipálhatsz. - mosolygó ajkunk összeér és csókban forr össze. Puncijával lassan mozogni kezd farkamon, lassan simogatva. Érzem, ahogy forró nedvesség egyre könnyebbé teszi mozgását. Majd egy mozdulattal beengedi. Finoman mozog, simogat. Közben melleit cirógatom. Felemelkedik, a beszűrődő fényben még csodásabb. Finoman mozog és aprókat nyög. Egyre fokozódik az izgalmam. Magam alá gyűröm és ütemesen mozogni kezdek. Egymás szemébe nézünk közben.

- Igen! Mhhég! - suttogja ajkamra. Magához húz és a nyakamba harap. Remegni kezd, lassan egyre hangosabban nyögdécsel. Hangja engem is felpezsdít. Egyre gyorsabban mozgok. 

- Mhhoost -  súgja és vigyorogva el nyúl az ágyon. Nekem sem kell több újra tele töltöm a forró kelyhet. Megcsókolom és kinyúlok mellé.

- Jó reggelt, Ádám! - és megfogja a kezem. 

- Jó reggelt! - pihegem. - Kávét? Zsömlét? 

- Rendben de te fizetsz! - kuncog és keresni kezdi ruháit.

- Akkor maradj még kicsit... - finoman visszahúzom magamhoz.

És maradt. Beszélgetünk órákon keresztül. Kiderült egy városban élünk. Angol tanárnak tanul és szereti a kutyákat. De  talán most a legfontosabb... A címe Bécsben a Pappelweg 422. ami a Birkenweg-gel párhuzamos utca. Ki is néztünk egy jó kis kávézót, ahol majd találkozhatunk.  Végül ebéd lett a reggeliből és érkezésünkig ki sem bújtunk az ágyból. 

Délután érkeztünk Bécsbe. Mielőtt leszálltunk a vonatról csókot váltottunk a viszontlátásért. Barátnői már várták és gyűrűjükben hamar eltűnt. Barátom egy oszlop mellől figyelte a jelenetet. 

- Jó kis buksza. - jegyzi meg miközben kezet fogunk - Vicces, hogy a csajom barátnője. Nem találkoztatok?

- Csak futólag. - mosolygok.

- Holnap megismerheted, együtt megyünk bulizni. Na gyere!

  ...

Hú, micsoda fejfájás... Az éjszakát végig piáltuk a barátommal. Most kilenc óra, tízre beszéltük meg a találkát Laurával, zuhany, fogmosás és máris óvatosan lopózok ki a szobából. A barátom még mindig hangosan horkol. Irány a kávézó. 

Sietősen lépkedek. Mikor a kávézóhoz érek a teraszon már ott ül a fekete ruhás nő kalapban, most viszont napszemüvegben.
- Jó reggelt, Ádám! - mosolyog rám - Mik ezek a karikák?
- Jó reggelt, Laura! Mi ez a napszemüveg? - rajta is látszik, hogy hosszú éjszakája volt. A finom kávé a hűvös bécsi utcán lassan felébreszt és életet lehel belénk. Kiderült, hogy az én barátom az egyik barátnőjének a  pasija így minden támogatást megkapunk, hogy egymás társaságát élvezzük. Hosszú séta után, hazakísérem. Megegyezünk, hogy a buliban találkozunk majd.
Még tíz óra nehéz lesz kivárni, de hátha eltűnnek a karikák addig...

...

A napot, lustálkodással töltöttük. Kedves barátom nehezen heverte ki a jó fajta hazai bor okozta gyötrelmeket. Közben, legalább férfiasan beszélhettünk betegágyunk széléről. Elmesélte életét, kalandjait, mik legutóbbi találkozásunk óta megestek vele. Elmesélte azt is, hogy nagy döntésre szánta el magát. Egy hónap múlva, ünneplik az egy éves évfordulójukat és meg akarja kérni barátnője kezét. 

Őszintén örülök, várom, hogy megismerhessem azt a nőt, aki elvette barátom eszét és vele a szívét is megkapta.