Levelek Bolíviából

Laura - 4. rész

Hol ébredünk holnap?

Nehezen ébredtem. Még az éjszaka hatása alatt ködösen mértem fel a terepet. Laura hozzám bújva aludt. A félhomályban cirógatom és gondolataimba merülök.
Hirtelen farkamhoz kap.
- Jó reggelt, Ádám! - vigyorog és húzogatni kezdi.
- Jó reggelt! - megcsókolom, viszonozza. Hevesen nyelvcsatázunk, míg el nem megyek.
- Ez volt a jutalmam? - kacsintok.
- Nem. Ez csak a jó reggelt másképp kifejezve. - kuncog - A jutalmad egy út Bolíviába.
- Mi? - komolyodok el.
- Igen. Képzeld el, három nap. Csak mi ketten... Na jó meg a vöröskereszt pár tagja...
Igen Laura a vöröskereszt önkéntese. Bécsből indul a misszió. Három napig Bolívia és vissza. Bécsben még négy napot töltenék, belefér...

...

A gondolatot tett követ és egy hatalmas katonai gépen 19 órával később már le is szálltunk. Kis sátrakban szállásolnak el a Rio Grande-től száz méterre. Hamar belaktuk sátrunkat... A környezet változás, mindkettőnk vágyát és szexéhségét fokozta. Nem volt olyan szünet, amit ne használtunk volna ki.
Közben egy kis faluban az árvízkárosult lakókat segítettük.
A faluban egy Eva Morales nevű lány és bátyja Bruno hamar közel került hozzánk. Angolra tanítottuk őket, ők megmutatták nekünk a hely szépségeit.
Egy nap Bruno és Laura kilovagoltak, hogy lovon járják be a partot. Én a sátorban maradtam, mert a testem már nem bírta az ottani klímát.
Pihentem. A sátor hűvösében is harminc fok volt. Egy boxeren kívül mást nem bírtam magamon hagyni.
Az álom lassan elnyomott.
Valami mászik rajtam! Villant agyamba. A sok rémisztő csúszómászó képe villámként hasított belém. Rugóként ültem fel. A sátorba beszűrődő fényben Evat pillantottam meg, ahogy combomat cirógatja. Egy nagy póló van rajta, Balaton felirattal, amit tőlem kapott.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Simogatni téged... - törte a nyelvet. - Simogatni te is engem! - apró kezeivel a póló alá dugta kezem.
- Eva nem lehet. Ez nem helyes. - próbáltam oltani a tüzet. De kezét a boxeremre téve megtörte ellenállásom.
- Tetszeni neked! Kemény péniszed.! - gyerekes mosollyal... De hisz még csak tizenhat... - Ne hinni csak Lau tetszeni Bruno...
Kicsit elgondolkodtat ez a tört angolságú mondat... De ajkai máris a boxeremet simítják végig. Igaza van. Tényleg kemény... Mosolyogva emelkedik fel és leveszi pólóját. Fiatal testén hibátlan bőr, s a korához képest szép nagy kerek mellek, ágyéka alig pelyhedzik.
- Te jönni! - rántja le az alsóm, melyből megszabadulva most az égnek mered férfiasságom. Megbámulja, fogogatja, lassan elkezdi le fel húzni a bőrt a makkomon. Finoman alányúlok és simogatni kezdem fiatal pináját. Nagyokat sóhajt.
- Szeretném lenni bennem péniszeddel. - suttogja és máris felé térdel. Lassan ereszkedik bele. A makkom már bent van, mikor felszisszen. - Fájni... Kicsit... - de ekkor egy határozott mozdulattal tövig nyomja magába és leomolva a vállamba harap és sikít... Érzem ahogy vaginája szorít, nekem is fáj...
- Szűz voltál? - kérdem. Mire bólint és megcsókol.
- Már nem fájni... - lassan körözni kezd farkamon. Vadító az érintetlen indián test látványa, ahogy szinte táncol rajtam. Cirógatom csiklóját és a melleit, halkan nyögdécsel, egyre nedvesebb.
Hátára fordítom és egyre gyorsabban dugom. Kezét csiklójára teszem. Nem sok kell, a teste vonaglani kezd, fel fel sikítva, puncijából spriccelve nedvét elélvez.
- Ülni ide - mutat a hására - ide menni el! - mutat a mellére. - kettőt hármat ránt farkamon és el is éri célját...
A távolból lovak hallszanak... Kicsit rémülten kapja magára a pólóját és kioson.
Perceken belül Laura lép a sátorba.
- Hogy telt a napod? - kérdi és megcsókol.
- Eltelt, ahogy egy magányos nap tölthető. - mosolygok. - Neked?
- Izgalmas, sok minden szépet láttam. - kacsint rám - de megyek zuhanyozni.
Mire visszaér csak annyira van erőm, hogy megöleljem.
- Szép álmokat! Szeretlek! - suttogja.
- Szeretlek! - válaszolom és elalszok...

...

Hajnali fél háromkor hatalmas robbanás rázta meg a táborunkat. Mindenki kiszaladt a sátrakból. Tíz perccel később katonák lepték el a tábort.
Laura a feléjük szaladt, könyörögve, hogy ne romboljanak. Szíven lőtték. Az én szívem is meghasadt akkor. Érzéketlenül kaptam fel egy macete-t és elindultam felé. Rám szegezte a fegyvert, de nem rémisztett meg. A bosszúvágyon kívül, semmit nem éreztem. Meghúzta a ravaszt. A fegyver beragadt. Meglendítettem a fegyvert és a katona fejét a karjával együtt lemetszettem...
Elsötétült a világ...