A következő héten került megtartásra Kevin bulija, ami nem igazán úgy sikerült, mint ahogy terveztem. Annyi biztos, hogy emlékezetes marad, de erről egy kicsit később.
Pénteken délután, ahogy hazaértem a munkából már az egész kollégium lázban égett -szó szerint. Amint beléptem az épületbe a portás megkérdezte tőlem, hogy másnap lesz-e a nagy esemény, amikor beavattam, hogy igen elkeseredetten közölte, hogy nem ő lesz a soros, de jó szórakozást kíván. A diákok többször megállítottak a szobánkig, hogy a részletekről érdeklődjenek.
A terv az volt, hogy az étkezőben tartjuk a partit, mivel túl sok volt az érdeklődő. A felkért szervezőim az elmúlt hetek alatt mindent lerendeztek: díszítés, zene és egy hatalmas torta is készülőben volt. A nagy este előtt még mindannyian pihentünk egy jó nagyot -kivételesen én is tudtam aludni. A kutyaszitterkedésem óta ugyanis meggyűlt a bajom az alvással, hiába számoltam bárányokat, ittam nyugtató teát vagy fárasztottam ki magam teljesen a nap folyamán, problémákkal küzdöttem, amit Kevin is hamar észrevett. Egy forrócsokis kibeszélős este után némileg javult a helyzet, de gyakran gyötörtek rémálmok, amikben kékszemű szörnyek nevettek rajtam.
Másnap reggel korábban keltem a megszokottnál, ugyanis egy utolsó ellenőrzést szerettem volna tartani. A többiekkel az étkezőben gyűltünk össze. Kezdetét vette a lufifújás, italok kikészítése, díszek elhelyezése, a hangfalak felszerelése. Tíz ember segítségével a munka egészen gyorsan haladt. Dél táján megérkezett a torta is, amit a konyhán lévő egyik hűtőben helyeztünk el. Becsomagolva is látszódott, hogy nem pár főre lett készítve. A padokat és székeket a terem két oldalára helyeztük, ezzel egy táncteret kialakítva középen.
Kevin valószínűleg nagyon jól tudta, hogy mit csinálok, ugyanis nem keresett sem személyesen, sem telefonon egész nap. Csak azután tértem vissza a szobánkba, hogy mindennel elkészültünk. Szerettem volna én is kiöltözni a nagy alkalomra, így szinte egyből bezárkóztam a fürdőbe.
Gyors zuhany után feltűztem a hajam és egy csinos, rövid fekete ruhát vettem fel magassarkúval. Előírás volt Kev bulijára, hogy mindenki csípje ki magát. Elégedetten bólintottam tükörképemet látva.
Kevin odakint már szmokingban (!) várakozott, meg sem próbált úgy tenni, mint aki nem tud a buliról. Nevetve öleltem át a szoba közepén, mire ő váratlanul felkapott és megpörgetett.
-Nagyon csinos vagy, Bee.
-Te is. És mától huszonöt éves. Milyen érzés? -kérdeztem vigyorogva. Láttam rajta, hogy nagyon izgatott, de egy kicsit még szerettem volna húzni az agyát.
-Ami azt illeti, majd este tíz után tudok erről nyilatkozni. Hivatalosan még huszonnégy vagyok. -nevetve megráztam a fejem és karon ragadtam.
Együtt sétáltunk le az étkezőbe, ahol csendben várakoztak a többiek. Amint beléptünk azonnal beindult a zene és hangos üdvözlés indult. Konfettik potyogtak az égből és mindenki a lufikat rugdosta. Legalább ötven ember próbált közel férkőzni Kevinhez, aki így már nem tudott rám figyelni.
Boldogan néztem, ahogyan mindenkivel vált pár szót, esetleg lő egy képet. Büszke voltam, hogy meg tudtam adni neki azt, amit szeretett volna.
Miután mindenki boldog születésnapot kívánt az ünnepeltnek és átadta az ajándékát elindult a buli. Az első koccintásra nagy körbe gyűltünk, aztán megkezdődött a mértéktelen piálás és tánc. Két óra alatt a legtöbben már nem voltak maguknál, egy kicsit kezdett eldurvulni a buli, de néhányan próbáltuk a kezünkben tartani az irányítást. Nagyjából tíz óra magasságában érkezett meg a torta. Ekkor egy megható közös éneklés következett, ami végül kudarcba fulladt, ugyanis a társaság fele nem hogy a ritmust nem tudta tartani, de a dalszöveget is elrontotta. Kevinnek mindenesetre tetszett, szokásához híven belefejelt a tortájába, amiről szerencsére lassított felvételek is készültek az utókor számára, melyek azonnal körbejárták az Instagrammot. Minden jól alakult, ameddig Kevin ki nem találta, hogy szeretne egy közös képet a kollégium udvarán álló szoborral -hozzátenném, hogy Kevin ekkor már egészen részeg volt, én viszont nem. Mégis belementem.
YOU ARE READING
Legal
Romance"-Nem a titkárnő vagyok. -Oké, Bee." Történetünk főszereplője Bee, aki huszonnégy évesen megkapja élete első igazi munkáját. (A gyorséttermi diákmunka nem számít IGAZI munkának.) Azonban meglepő módon nem csak az egyetem utolsó évével, legjobb barát...