Legal

5. Fejezet

-...és van egy lakása Londonban, amit csak a szexre tart fenn. -mindketten Kevin ágyán ültünk és forró mézes teát kortyolgattunk. Takaróinkba burkolózva próbáltuk átvészelni az átmeneti hűvös időszakot, amikor még nem kapcsolták be a fűtést. Vastag zoknim hegyével a felgyűrődött lepedőt piszkáltam. Kevin csendben gondolkozott, majd végül megszólalt.

-Remélem én is ilyen gazdag leszek egy nap. Egy kecó csak a csajoknak, ez azért menő. -csillogó szemmel a távolba révedt, mintha látná maga előtt a lányokat, akik kéjesen hevernek körülötte.

-Én nem pont a menő szót használnám rá, inkább bizarr. -az én fejemben is megjelent egy lakás képe, de az teljesen más volt. -Remélem egyszer olyan gazdag leszek, hogy lesz egy saját lakásom.

-Ne legyél már ilyen kishitű. Miért ne lehetne saját lakásod? Már elkezdtél tenni érte. -Kevin nem igazán értette meg az anyagi helyzetemet. Nekem nem voltak jól kereső szüleim, akik minden tervembe pénzt fektettek, ugyanis erre nem volt lehetőségük. Ha lakást akartam, arra magamnak kellett összegyűjtenem a pénzt. Ami józan ésszel is lehetetlennek tűnt: egyedül egy idegen országban hosszú éveken át tartó spórolással is nehezen volt megvalósítható.

Nem akartam elkeseríteni Kevint a szomorú valósággal, így csak, megadóan bólintottam. Hosszú és nehéz beszélgetés lett volna, ha mélyen bele akartunk volna vájkálni a pénzügyeimbe és lehetőségeimbe.

-Más téma. Jövő héten lesz az utolsó közösen eltöltött szülinapom. -megdöbbenést színleltem, miközben már hetek óta készültem a nagy alkalomra. Kevin születésnapja pirosbetűs ünnepnek számított, olyankor az egész kollégium összegyűlt és őrületes partit tartottunk. Idén az egyik évfolyamtársamnak adtam át a szervezést, ugyanis a munka miatt nem igazán volt rá időm, de a háttérből továbbra is irányítottam a folyamatokat.

-Tudom, hogy valami maradandót szeretnél. -Kevin előtt semmit sem lehetett titokban tartani, biztos voltam benne, hogy már napok óta tudta a meglepetés buli részleteit.

-És óriásit. -tette hozzá.

-Az embereim rajta vannak az ügyön. -nyugtattam meg. -Ne akarj mindent tudni, valami meglepetést hagyj azért. -mindketten elnevettük magunkat, hiszen tisztában voltunk vele, hogy Kevin idő kérdése és minden szükséges információt meg fog szerezni.

-Nem akarom, hogy kiköltözz. -mély sóhajjal próbáltam utalni arra, hogy nem szeretnék újra belekezdeni a beszélgetésbe, de Kevin hajthatatlannak tűnt.- Ki tudja milyen szobatársat osztanának be mellém.

-Gondolj arra, hogy lehet valami dögös csaj lesz. -annyira idegennek éreztem a számból a dögös szót, hogy hirtelen kirázott a hideg.

-Nem akarok kapcsolatot. -Kevin szinte nyüszített. Le sem tagadhatta volna, hogy csak a saját kényelmére gondolt minden szemszögből, de nem hibáztattam érte, így lett nevelve.

Aznap este nem igazán volt türelmem elkezdeni meggyőzni őt, hogy akár jól is kikeveredhet az egészből, ezért csak megveregettem a hátát.

***

Pénteken délelőtt éppen a laptopomon dolgoztam, amikor megrezzent mellettem a telefonom. Az egész hetem nyugodtan alakult addig a pontig, még Kevint is sikerült kicsit lecsillapítanom a születésnapja emlegetésével. Azt mondtam neki, hogy feledhetetlen bulit fogunk csapni, ami miatt törhettem a fejem valami meglepetésen.

A kijelző új Instagram üzenetet mutatott, amit rögvest meg is nyitottam.

10:54am @niallhoran: Meg tudnád adni a számod?