Legal

1. Fejezet

Hangos csörömpölésre keltem fel. Megfordultam az ágyamon és felnéztem a félmeztelen szobatársamra, aki szájára szorította a kezét és úgy nézte az éppen ágya alá beguruló müzlis tálkát.

-Ne haragudj, Bee. Esküszöm, hogy kiugrott a kezemből. - mondta védekezőn, miközben letérdelt és elkezdett nyújtózkodni a tálkáért. Sokadik próbálkozásra kapta csak el. - Hogy az a... rúgja meg. - szőke tincsei a szemébe hullottak, barna szeme bocsánatkérőn nézett rám.

-Semmi baj. - válaszoltam végül. Nyújtóztam egyet és megpróbáltam kitörölni a szememből a fáradtságot, de nem igazán sikerült. - Megszoktam már, hogy reggelenként minden menekül előled.

Felültem és ránéztem a telefonomra. Az ébresztőmig még fél órát aludhattam volna, de nem bántam. Így legalább nyugodtan elfogyaszthattam a feketémet.

Beledugtam a lábam a papucsomba, és megkerülve az éppen mosogató Kevint a fürdőszobába siettem. Megmostam az arcom, majd felmértem az éjszaka kárait az arcomon. Sötét karikák ültek a szemem alatt, szinte nevettek rám a tükörből. Remek. Sminket is kell használnom, hogy emberek közé mehessek. Felvettem az egyik pulcsimat és úgy sétáltam át megint a pici rögtönzött konyharészbe. Nem volt ott más csak egy kis hűtő, mosogató és egy indukciós főzőlap, amivel együtt azonnal ki akart dobni a kollégium igazgatója, hiszen főzni csak a közös konyhában lehetett volna, de tekintve a kiváló teljesítményemet megengedte. Azóta ez volt a mi titkos kincsünk. Leginkább az enyém, ugyanis Kevin nem igazán tündökölt a főzést illetően.

Levettem a polcról a retró kávéfőzőmet, amit még anyukámtól kaptam, mielőtt eljöttem volna otthonról. Bele töltöttem a vizet majd a kávét is és összetekertem a szerkezetet. Tapasztalatból mondom, ez főzi a legfinomabb és legütősebb kávét a világon. Kevin csak egyszer próbálta ki, akkor két napig nem tudott aludni. Azóta szörnyetegként tekint rám, mivel én minden reggel ezt fogyasztom. Ő marad a jól bevált teánál vagy épp kapucsínónál. Egyike volta a tipikus angoloknak, akik mindenhez öntöttek tejet. Soha nem tudtam kibékülni a tejes teával, már a látványától is a hideg futkos a hátamon, hiszen felénk az igazi tea mézzel és citrommal készül.

Az ablakon át kitekintettem az ébredező campusra, miközben vártam, hogy elkészüljön a kávém. A három épület között elterülő park üres volt, a fű nedvesen csillogott a reggeli harmattól. Csak néhány ablakban égtek a lámpák, a legtöbben ilyenkor még az igazak álmát aludták. Tagadhatatlanul megérkezett az ősz, de az időjárás még kegyesnek bizonyult.

Múlt héten megkaptam a pozitív visszajelzésemet az ügyvédi irodától, két napra rá pedig aláírtuk a szerződést is. Minden este átolvastam egyszer azóta, melegséggel töltötte el a szívem, hiszen tudtam, nem hiába dolgoztam éveken keresztül. A céges eszközeimet is megkaptam már, eddig is sejtettem, hogy elég jól megy Markéknak, de amikor a kezembe nyomták a legújabb MacBook-ot, a legújabb iPhone-nal együtt, az állam a padlót súrolta. Szegény hét éves laptopom szemétnek nézett ki a két új kütyü mellett; karcos volt, tele matricákkal, arról nem is beszélve, hogy úgy zúgott, mintha egy helikopter lebegne a fejem felett, ha arra vetemedtem, hogy bekapcsolom.

Kevin már segített beüzemelni mindkét eszközt; a telefonba beírtuk a fontosabb számokat, a gépre pedig átmentette a szakdolgozatom alapját. Ez egy kicsit rosszul érintett, mivel ezután már nem volt mire fognom, hogy miért nem haladok vele. Megtanította nekem az alapokat, hiszen még sosem voltak efféle drága eszközeim.

Felvettem a telefont az asztalról és megnéztem az értesítéseimet. Négy mailt kaptam az irodától, semmi érdekes nem volt bennük, csak néhány kiegészítés a szerződésemhez, gondoltam majd este átolvasom. A kávéfőző rotyogása riasztott fel a bambulásomból, rohantam, hogy kikapcsoljam a főzőlapot. Miután ez megtörtént kiöntöttem a kávét, elkavartam benne a cukrot és az ablakban elkortyolgattam. Kezdődhetett a nap. Az üres poharat gyorsan elöblítettem és elkezdtem dörömbölni a fürdő ajtaján, ahova Kevin sunyin besurrant, amíg nem figyeltem.