Legal

2. Fejezet

Az elmúlt hét teljesen leszívott. Végig csak a MacBook felett görnyedtem, a belső szoftver ugyanis több erőfeszítést igényelt, mint gondoltam. Még hétvégén -önszorgalomból- is azt teszteltem, hogy a következő héten már zökkenőmentes legyen a tudásom a tárgyalás előkészítésekor. Aztán hétfőtől jött a fekete leves. Az új munkahely első szabálya, hogy ameddig nem illeszkedsz be teljesen, nincsen munkaidőd sem. Addig maradsz bent, ameddig dolgod akad, vagy ameddig haza nem küldenek. Ez számomra leginkább a második hetem során derült ki. Reggeltől késő délutánig maradtam minden nap az irodában, holott a munkaidőm délután kettőkor befejeződött volna. Szorgalmas munkatársként kész lettem volna egész éjszaka is bent maradni, ha kell, de Mark nem volt túl keménykezű vezető. Sokszor oldotta a feszültséget poénokkal, mindenben a segítségemre volt, megpróbált pozitív környezetet biztosítani, ami miatt én sem bántam, ha dolgoznom kellett.

Hétfőn egyből elkezdtük átbeszélni a csütörtökön érkező ügyfél igényeit. Egy elég befolyásos személyről volt szó - Mark csak ennyit árult el róla - , aki zenei stúdiót szeretne nyitni a pénzéből, amelyet elsősorban olyan tehetségnek szán, akik nem tehetik meg hogy felvegyék vagy kiadassák a dalaikat. Ennek az elindításában fogunk mi segédkezni. Külön kell felépíteni az üzlet stúdió és kiadó részét, az ügyfél elképzelései alapján. Elég bonyolult feladat, négyen kezdtük meg a munkát: Mark, Dave, Vance és én. Vance az egyik legfiatalabb kolléga volt, akit közös munkánk során volt alkalmam jobban megismerni. Talán vele találtam meg a legkönnyebben a közös hangot: laza volt, de mégis precíz, minden apróságra odafigyelt. Még ebédidőben is egymást szórakoztattuk a hülyeségeinkkel.

Őszintén bevallva nekem nem volt túl sok szerepem a munkában, néha megpróbáltam ötleteket adni, leginkább Mark munkáját segítettem, papírokat intéztem, ebédet rendeltem, jegyzeteltem a megbeszéléseken. Mégsem éreztem magam tehernek, hiszen sokszor kérdezték meg a véleményem, a jegyzeteimet minden megbeszélés után elkérték, és azok szerint dolgoztak tovább. Jó érzés volt tagja lenni egy csapatnak.

Csütörtök tízre volt kitűzve az első megbeszélés, ahol az alapokat szerettük volna bemutatni az ügyfélnek.

Természetesen ez volta az első reggel, amikor elaludtam. Ez az egész napomra rányomta a bélyeget. Kevin keltegetett húsz perccel a tervezett ébresztőm után. Hálás voltam neki, de siettem és csak egy gyors puszit nyomtam az arcára köszönetképp. Nem haragudott meg, hiszen tudta, fontos megbeszélés előtt állok.

A hajamat kontyba fogtam és az egyik legelegánsabb kosztümömet vettem fel, mivel előző nap kaptam egy üzenetet Marktól, hogy csípjem ki magam. Csak egy gyors pillantást vetettem magamra a tükörben. A szoknya a térdem felé ért, de nem sokkal, így nem találtam hivalkodónak, a blúzom kivágása pedig diszkrét volt. Elismerően bólintottam, miközben magamhoz vettem a táskámat benne a számítógéppel és az egyéb dolgaimmal.

Sikerült elkapnom a buszmegállóban várakozó buszt, így már suhantam is munkába. Szerencsére a forgalom nem volt vészes, így a kilencórás munkakezdésre pontosan beértem.

Amint felértem az irodánk emeletére, a liftből kilőve meg sem álltam a recepciónál, azonnal Mark irodája felé vettem az irányt. Kettőt kopogtam, majd beengedtem magam. Mark a számítógépe előtt ült. Kivételesen bezselézte a haját, messziről éreztem a parfüm illatot, amit árasztott és nem mellesleg ő is elegáns öltönyt és cipőt húzott. A farmer maradt.

-Remélem nem késtem. – néztem rá aggódó tekintettel.

-Nem, én jöttem korábban. – nézett fel mosolyogva. – Szeretném még egyszer átnézni az első szerződés tervezetet. A fiúk tegnap éjszaka fejezték be. -szomorúan gondoltam Dave-re és Vance-re. – De minden jel szerint remek munkát végeztek.