Varázsnet (BEFEJEZETLEN)

1.

Varázsnet, avagy: Dumbledore nagy ötlete

A háború és a hetedik könyv után játszódik (kivéve az utolsó fejezetet), de nálam a jó oldal minden áldozata él :) AU Harry Potter és barátai, a Weasley ikrekkel együtt visszatérnek az iskolába, hogy befejezzék a kihagyott évet.

Dumbledore félhold alakú szemüvege fölött derűsen nézett végig az izgatottan zsibongó diákokon.
Az évkezdet mindig nehéz, izgalmas, ugyanakkor félelmetes kihívásokkal volt teli. A végzősöknek és az elsősöknek a legkeményebb. Az elsőéveseknek, mert még nem tudják, mi várja őket, a hetedikeseknek, mert ők már nagyon is tisztában vannak vele.
Lezajlott a beosztási ceremónia, az igazgatónak hamarosan szólnia kellett a diákokhoz. Meglepetése volt számukra, nagy, megdöbbentő, zseniális meglepetése!

Perselus Piton, a Roxfort messze legmogorvább tanára, elégedetlenül nézte a túlságosan vidám igazgatót.
Ha valaki nem ismerte volna, azt gondolta volna, aggódik. Ha pedig az illető beleolvashatott volna a gondolataiba, rájött volna, hogy valóban aggasztja valami.

Egyáltalán nem tetszik nekem Albus tekintete. Az ilyen önfeledten csillogó szemekből semmi jó nem szokott származni. Ha az igazgató ilyen boldog arcot vág, abból valahogy mindig nekem lesz kellemetlenségem. Itt az idő. Az igazgató mozgolódik. Végre most megtudhatom, mit eszelt ki már megint.

Felettese bólintására, McGalagony professzor megkocogtatta serlegét. Rossznyelvek szerint, direkt azért volt üvegserlege, hogy megkocogtathassa, ha az igazgató szólni kíván.
– Egy kis figyelmet kérünk!
Albus Dumbledore felállt, és minden tekintet rászegeződött.
– Mindenkit üdvözlök a Roxfortban az új tanév kezdetén! Vannak, akik először lehetnek körünkben – pillantását végighordozta az elsőéveseken, akik lámpalázasan fészkelődni kezdtek –, és vannak, akik már jó ideje idejárnak.
Szelíd tekintete ezúttal a többi tanulón pihent meg, köztük az aranytrión is, akik, noha minden esély ellenük szólt, mégis megtették, amit remélni sem mertek tőlük. Megölték Voldemortot, és a tanári kar, a többi tanuló és a Főnix Rendje segítségével a halálfalók többségét is kézre kerítették.
– Eseménydús volt az elmúlt tanév az ismert körülmények miatt, tanulóink erőn felül teljesítettek iskolán belül és kívül is, viszont – emelte fel a hangját – az, hogy valaki háborús hős, még nem menti fel az év végi vizsgák alól!
Nevetés fogadta a kijelentését, viszont páran, köztük Ron Weasley is, elgondolkodtak rajta, hogy pedig milyen jó lenne!
– Azonban terheteket megkönnyítendő egy csodás meglepetéssel készültem, ami segít majd pihenni is a tanulás mellett.
Izgatott zsibongás, páran valami pezsgőfürdőt emlegettek, mások vélatáncot a folyosón a szünetekben. Pár mazochista hajlamú egyén szabadon választott vadállatok gondozását Hagriddal. Mások párbajszakkört, élén újra az immáron teljes mértékben felépült Gilderoy Lockharttal.
Mielőtt végképp eltájolták volna magukat, az iskola vezetője felemelt kézzel csendet kért, amit meg is kapott.
A bájitaltanár nagy levegőt vett, és gyanakodva nézte az igazgatót. Na, most jön a lényeg! – villant át az agyán.
– Világossá vált előttem, milyen fontos a kikapcsolódási lehetőség, ezért mindenki kap egy ilyen gömböt.
Albus intésére minden tanuló előtt megjelent egy narancs nagyságú kristálygömb, kis rézkarika tartóban.

Harry, Ron, Hermione és rajtuk kívül még legalább százan egyszerre nyögtek fel.
Végül a Fiú, Aki Túlélte úgy gondolta, felvállalja a dolgot. Felemelte a kezét.
– Igazgató úr! – szólalt meg a fiú.
Az említett felé fordult.
– Igen, Harry? – mosolyodott el az idős mágus.
– Kérem, ugye nem arra gondolt, hogy szabadidőnkben jóslással fogjuk szórakoztatni magunkat? – Potter háta mögött vörös hajú barátja egyetértőn horkant fel.
Életük megkeserítője volt a jóslástan óra, azon belül is a tanárnő, akinek megrögzött szokása volt Harry korai végét megjósolni az elmúlt években. Változatosan kifejtett halálnem elméletei miatt Ron egyszer felvetette, hogy próbálják meg elpasszolni Voldemortnak, hátha örülne az új ötleteinek, és ők legalább megszabadulhatnának tőle!